Az édesapja már nem láthatta józanul Bérczesi Róbertet, a hiperkarma együttes frontemberét. Húsz év után immár hat hónapja teljesen tiszta, gyógyszereket sem szed.

Elmondása szerint a sóvárgás talán sosem múlik el, és ahhoz, hogy valóban józannak mondhassa magát, legalább kétszer annyi ideig kell tisztának lennie, mint amennyi ideig drogozott.

Legutóbb 2011-ben beszélgetett a nol.hu az énekessel egy belvárosi szórakozóhelyen, akkor azt mondta, karácsonyra a boltok polcain lesz a következő albumuk. Így is lett, csak éppen majdnem három évvel később.

A Konyharegény című lemez 2014 októberében jelent meg. „Három évvel ezelőtt másodjára is visszaestem és elkezdtem dizájnerdrogokat használni, amik akkor jelentek meg Magyarországon. Annyira újak voltak, hogy az interneten tudtam rendelni és a postás hozta ki nekem. Ezek sokkal erősebbek, mint a klasszikus, ismert kábítószerek” – meséli Bérczesi, akit jelenleg az RTL II-n futó Szelfi című műsorban láthat a közönség. Vállalta, hogy egy kézi kamerával 3 hónapon keresztül rögzíti mindennapjait, és monológokban reflektál a vele történtekre.

„Minden reggel úgy ébredek fel, hogy rám szakad az ég. Mindez semmi ahhoz képest, ahogy akkor keltem fel, amikor drogoztam, üvöltve, toporzékolva” - mondta az első adásban, amelyben arról is nyíltan beszélt, hogy apja halála után az örökségét kokainra költötte. „Egy kisebb lakás árát fel is szippantottam az orromba. Szét is ment teljesen, ez már nem az orrom, hanem egy orr-rom” - mondta a zenész a kamerába. A műsor afféle terápia és misszió a számára: "így próbálok értelmet adni annak a rengeteg eltékozolt időnek, pénznek, amit gyakorlatilag elfecséreltem az elmúlt 20 év során” – jegyzi meg.

Nehéz éveken van túl, két éven át szinte ki sem tette a lábát a lakásából. Ideje nagy részét a korábban megírt zenék és szövegek összepárosításával töltötte.

„A végén már a hírhedt krokodil nevű szert használtam, ez a dizájnerdrogok legdurvábbika, lefogytam 60 kilóra, pedig 180 centi magas vagyok. Az anyagoktól sokáig ébren voltam, egyszer 12 napig nem aludtam, nem is tudom, hogy maradtam életben.” 2013-ban, néhány nappal szilveszter előtt aztán a barátai mentőt hívtak hozzá, és a Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai osztályára került. Hónapokig kezelték őt ott.

Játszi könnyedséggel beszél a történtekről, viccelődik. Azt mondja, a humor az élet mentőöve, az utolsó szalmaszál, amely megmenti az őrülettől.

„Azóta is minden egyes nap sóvárgok a szerek után, de le kell győzni ezt a késztetést” – mondja belvárosi lakásának konyhájában ülve. Az asztalon J.D. Salinger könyvek sorjáznak. Mindennapjai olvasással, filmezéssel telnek, a dalszerzéssel egyelőre hadi lábon áll.

„Józanul valahogy nem megy a zenélés, csak a színpadon. A koncerteken nagyon kell koncentrálnom, most már nem az az ugrabugráló, hadarva üvöltő frontember vagyok, mint régen, gitárosként is jelen vagyok” – jegyzi meg. Elmondása szerint zeneileg most értek a csúcsra, együtt van a banda, ő is felvette a ritmust a többiekkel. S a közönség előtt zenélve nem érzi a drogok iránti vágyat.

Bérczesi Róbert (balról a harmadik) és a Hiperkarma zenekar
Fotó: Bende Csaba

Évekig senkivel sem beszélt, mellőzte a családját, a barátait, és a zenekart is. „Minden nap görcsbe rándul emiatt a gyomrom és bűntudatot érzek” – mondja, majd megjegyzi, hogy harmincas évei végén próbálja beteljesíteni gyerekkori vágyát.

Tizenöt éves koráig ugyanis írónak készült, de aztán meglegyintette a rock and roll szele. Csatlakozott egy gimnáziumi bandához, onnan viszont kirúgták, mert nem akart Metallicát játszani. Bérczesi hamar rájött, leginkább saját dalokra vágyik, így zenekart alapított.

A BlaBla együttessel 1997 nyarán megnyerték a Generation Next tehetségkutatót, azonnal szerződést és koncertlehetőségeket kaptak. Rá egy évre megszületett az első lemez, 1999-ben azonban zsákutcába jutottak. Kiadójuk az új anyagot nem volt hajlandó megjelentetni, mondván, az túl alternatív.

Bérczesi kísérletezni kezdett, ám dalai nem nyerték el a zenekar tetszését, úgyhogy egyedül vonult stúdióba és rögzítette a hiperkarma első néhány szerzeményét. Kisvártatva zöld utat kapott egy kisebb kiadónál, majd hamarosan csatlakoztak hozzá zenésztársai, Frenk (dob), Varga László (basszusgitár) és Zaják Péter (ütőshangszerek), 2000 augusztusában pedig hiperkarmaként debütáltak a Szigeten. Azóta voltak változások a zenekar életében, 2003-ban csatlakozott hozzájuk Bacsa Gyula, aki a billentyűs hangszerekért felel, Kis Tibor gitározik.

Bérczesi azt mondja, CD-t biztosan nem adnak ki többé, és valószínűleg nem várják meg, hogy összegyűljön egy albumra való dal, hanem egyenként jelentetik meg majd azokat az interneten. Reményei szerint hamarosan befejezi a Baltazár Színház számára írt, vallással foglalkozó darabját, és több regény-kezdemény és novella is elkészült az elmúlt évek során.

„Én hívő ember vagyok, 5-6 éves korom óta, és úgy gondolom, hogy halálom után ítélőszék elé fogok kerülni. Egész életemben tisztességesen éltem, egyetlen emberrel bántam tisztességtelenül, és az én magam voltam. Gyakorlatilag - képletesen szólva - két kézzel ütöttem magam. Azt, hogy ezt miért csináltam, hogy ennek oka hol keresendő, ezt még nem tudom” – mondja.

Jelenleg leginkább a zenekari próbákra, és a hiperkarma, valamint az egy szál gitáros, önálló fellépéseire koncentrál. Ahogy a Szelfiben is látható, a lakását még nem sikerült teljesen berendeznie. Ennek oka állítása szerint leginkább lustaságában keresendő.

„Ágy, asztal, TV van – ahogy a Kispál dala is szól – ez nekem egyelőre elég.”

nol.hu (Címlap: Bérczesi Róbert - Fotó: Bende Csaba - nol.hu)