A jelenlegi pedagógus és lassan össztársadalmi közhangulat masszívan halad abba az irányba, hogy a kibontakozóban lévő társadalmi elégedetlenség túlmutasson egy puszta bérrendezésen. Tudom ezt sokan nem hiszik. Megértem őket, hiszen lassan úgy nő fel egy komplett generáció, hogy nem is ismeri a NER-en kívüli politikai beidegződések nélküli világot és olyan megsemmisítő vereséget mért a Fidesz a jelenlegi magyar ellenzékre, ahonnan annak szereplői képtelenség, hogy bármilyen formában, de felkeljenek. Bátran kimondhatjuk, hogy 2022 Magyarországán tényleges ellenzéki erő, párt formájában nem létezik. Igen, van bohóckodás, magamutogató színészkedés, ál ellenzékiség, ezek léteznek, de itt be is záródik a tevékenységük. Olyan kacsák a jelenlegi parlamenti ellenzék szereplői, akiknek egy életre eltört a szárnyuk és repülni már soha sem fognak, lehet nem is akarnak, hiszen jól vannak tartva a kormánypárt asztaláról lehulló morzsákkal.    

Mindezzel párhuzamosan azonban a társadalmi elégedetlenség egyre csak nő és a várható szociális terhek növekedésével exponenciálisan csak fokozódni fog. Ennek az elégedetlenségnek a fentebbi okok miatt azonban nincs érdekképviselete. A történelmi példák alapján azonban Ilyenkor szokott bekövetkezni az, hogy nem egy párt, nem egy konkrét politikai formáció, hanem egy adott társadalmi csoport vállalja fel az elégedetlenség szóvivőjének szerepét.

A pedagógus társadalom erre kifejezetten alkalmas. Szögezzük le, nem önként jelentkezett erre a szerepre, de alkalmas rá. A megbecsültséget, az anyagi biztonságot hírből sem ismerő, ellenben társadalmi ismeretekkel rendelkező, nagy létszámú értelmiségi csoport ők, akik ráadásul szervezésben, rendszeralkotásban járatosak.

 Velük szemben a kormány részéről mindig tapintható volt egy fajta ősbizonytalanság. A tanárok jelentős részét automatikusan a balliberális értelmiséghez sorolták, holott ez korántsem fedte a teljes valóságot és utoljára a KDNP-s Hoffman Rózsa idején fordult elő, hogy legalább érdemi párbeszédet próbáltak folytatni velük. A jelenlegi pedagógus minősítési rendszerek és életpálya alapjai akkor lettek letéve és az akkori anyagi forrás is melléjük rendelve. Hangsúlyozom, akkori. Azóta a pedagógustársadalommal szemben érthetetlen módon a NER szinte már a külpolitikai cizelláltságukat is meghaladó gorombaságot és ridegtartást alkalmaz.

Miközben, ténylegesen egyre kevesebb a pedagógus a pályán. Ténylegesen brutális mértékben zuhan a közoktatás színvonala. Ténylegesen rosszak a munkakörülmények és ténylegesen megalázóan alacsonyak a bérek. És ezt az emberek látják, és saját bőrükön érzékelik.

Azon ritka helyzet kezd előállni, amikor a tanárok ellen lefolytatott negatív kampányok ellenére az emberek kezdik átérezni azt, hogy van valami, ami fenntarthatatlan. Egész egyszerűen mert iskolás gyereke vagy unokája mindenkinek van, első kézből lehet értesülni arról, hogy ténylegesen mi a valós helyzet az iskoláinkban. Ráadásul, amikor az egészségügyben az ott dolgozók a hasonlóképp megalázóan alacsony bérek ellen emelték fel a szavukat, volt ugyan együttérzés az emberekben, de miután a kirakatban lévő orvosok közül szegény, rászorulót soha, semmilyen időben senki nem látott, a társadalomba kiáramló tényleges együttérzés végül elmaradt. Ezzel szemben pályaelhagyó, rászoruló tanárral bárki találkozhat, amikor éppen új osztályfőnöke lesz a gyermekének év közben, mert a tanár néni kapott egy sokkal jobb ajánlatot egy multitól.

A Fidesz kormányra mindez idáig jellemző volt, hogy ahol nagyfokú társadalmi ellenállás jött szembe, mint pl. NET - adó, vagy Vasárnap Boltzár, mielőtt kiteljesedett volna az elégedetlenség, visszavonulót fújt. Így a legkisebb arcvesztéssel ki tudott bújni egy-egy ilyen helyzetből. Most nem. Ebbe beleálltak, és elkezdtek az rájuk jellemző módon az erő nyelvén tárgyalni. Oktatásügyi tárca nincs, a tanárok a Belügyminisztériumhoz tartoznak, figyelmeztető lövésként a Kölcseys Tanárok kiemelése teljességgel visszájára sült el, mintha egész egyszerűen nem fognák fel, hogy mekkora a baj.

Jelentem nagy.

Az élőláncok, a kezdődő polgári elégedetlenség nagyon erős táptalaja lehet egy össztársadalmi elégedetlenségnek, aminek a talajáról bármi kinőhet, hangsúlyozom, bármi. (Rokaffy Farkas)