Egymilliárd forintba kerültek Orbán Viktor és delegációjának hivatalos külföldi útjai az elmúlt két évben, a harmadik Orbán-kormány megalakulása óta, derült ki Hajdu Nóra, az Együtt külügyi szakpolitikusa által kikért adatokból. A 2014 májusától számított első évben 303 millió forintba kerültek a külföldi utak, a következő évben már 701 millióba, ami azt is mutathatja, hogy Orbán nagyobb hangsúlyt helyezett a külpolitikai manőverekre.

A miniszterelnök nyolcvanhatszor utazott két év alatt, három alkalommal két országot is érintett. A 89 úti célból 62 uniós tagállam volt, tizenháromszor járt nem EU-s európai országban, tizenegyszer Ázsiában, kétszer az USÁ-ban és egyszer Afrikában. Hajdu szerint ez a lista – azzal a kiegészítéssel, hogy több Nyugat-európai országban és az Egyesül Államokban még miniszteri szintű kétoldalú találkozókat sem sikerült összehozni – azt bizonyítja, hogy Orbánék kényszerűségből keresik a keleti kapcsolatokat.

Ha a számokból indulunk ki, az látszik, továbbra is főleg Európában mozog Orbán: csak Brüsszelben huszonegyszer járt két év alatt, a Magyarországon kívüli 27 uniós tagállamból pedig tizenkilencben járt legalább egyszer. A skandináv országokat feltűnően elkerülte.

Az utazások költségeit összehasonlítva valóban nagyobb súllyal szerepel Ázsia: a tizenegy út összköltsége 379 millió forint volt, azaz több, mint a két év alatt utazásra költött összeg harmada. Négy ázsiai út is beférkőzött az elmúlt két év öt legdrágább utazása közé: az indonéz út 65, a mongol 64, a kínai 61, az iráni 50 millió forintba került.

Ezeket a számokat csak részben magyarázza a nagyobb távolság, a végösszeget az emeli magasra, hogy nagy delegációkkal utazik ezekre a helyekre a miniszterelnök. A ritkábban látogatott, távolabbi országokba ugyanis rendszerint több miniszter is elkíséri a miniszterelnököt, akik ha fejenként csak egy-két munkatársat visznek magukkal, akkor is nagy delegáció jön össze. Ebből a szempontból a miniszterelnök május végi egyiptomi útja a csúcstartó: Orbán 76 fős delegációval érkezett az országba. De Kazahsztánba is 71-en mentek, Mongóliába 64-en, Iránba és Indonéziába pedig 58-an. Ezen túl a hivatalos delegációt még üzletemberek is kísérhetik, akik saját maguk fizetnek azért, hogy csatlakozhassanak Orbánékhoz.

„A keleti nyitás nem a magyar nemzeti érdeket, hanem a Fidesz politikai és üzleti érdekeit szolgálja" – állította csütörtök reggeli sajtótájékoztatóján az ellenzéki politikus Hajdu Nóra. Erről megkérdeztük a Külgazdasági és Külügyminisztériumot is, ahonnan olyan adatokkal alátámasztott választ kaptuk, amely szerint a keleti nyitás nemzeti siker. „2010 és 2015 között a keleti nyitás országaiba irányuló magyar export 7 százalékkal emelkedett, így 12,4 milliárd eurót tett ki" – írta a sajtóosztály, azt is kiemelve, a kormány 69 stratégiai partnere közül 17 vállalat köthető ezekhez az országokhoz. Ezek a kínai, japán, indiai, dél-koreai és izraeli cégek összesem 34 ezer főt alkalmaznak és összesen 1919 milliárd forint értékben fektettek be eddig Magyarországon a KKM válasza szerint.

A miniszterelnök azonban sem Indiában, sem Izraelben, sem Japánban nem járt az elmúlt két évben. Helyettük Orbán olyan posztszovjet autoriter államokkal kereste a kapcsolatot, mint Kazahsztán és Azerbajdzsán, illetve olyan, a szabadságjogok garantálásával hadilábon álló államokkal, mint Indonézia, Irán, Mongólia és Szaúd-Arábia.

nol.hu