h i r d e t é s

Egyre több roma fiatal morzsolódik le

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Egyre több roma fiatal morzsolódik le

2020. február 16. - 06:37

 

Ha egy roma tinédzser kimarad az iskolából, csekély az esélye annak, hogy valaha visszatérjen oda. Sajnos a roma fiatalok körében megnőtt a korai iskolaelhagyók aránya, s egyúttal – a közmunkának köszönhetően – nőtt a foglalkoztatottak aránya is. A Hetek cikke.

A kép illusztráció! - Forrás: mandiner.hu

Míg 2011-ben a 17 éves roma fiúk 81 százaléka volt nappali tagozatos diák, addig 2016-ban már csak 58 százalékuk, a roma lányok körében pedig 74-ről 58 százalékra esett vissza a tanulók aránya. A folyamat hátterében az áll, hogy a tankötelezettség korhatárát 2011-ben 18-ról 16 évre szállították le. A döntés következtében a 16–18 éves roma fiatalok körében, különösen a hátrányos helyzetű régiókban megugrott az iskolai lemorzsolódás aránya, miközben a nem roma fiataloknál érdemben nem változott a mutató.

Gyenge vigasz, hogy 2011 és 2016 között a 18–29 éves roma fiatalok körében folytatódott az érettségizettek amúgy elég alacsony arányának növekedése – ez 2-3 százalékponttal, mintegy 15 százalékra nőtt. (A teljes népességben 75 százalék az érettségizett arány.)

Az ennél jóval nagyobb arányú lemorzsolódás viszont azért is aggasztó, mivel köztudott, hogy a romaság felemelkedésének, társadalmi beilleszkedésének kulcsa az oktatás lenne. A korai iskolaelhagyás növekedésével egyidejűleg megnőtt a roma fiatalok foglalkoztatottsága is, ami sajnos kizárólag a közmunka következménye – derül ki a Munkaerőpiaci tükör 2019 című kötetből, melynek szerzői a 2011-es népszámlálás és a 2016-os mikrocenzus adatait hasonlítják össze.

A helyzet a továbbiakban sem volt rózsás, hiszen a KSH adatai szerint 2017-ben a hazai roma népesség 80 százaléka – ezen belül a 18–24 évesek kétharmada – legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezett, míg a teljes népesség 22 százaléka volt aluliskolázott. 

2017-ben a dolgozó romák több mint egyharmada közfoglalkoztatottként dolgozott. Akkortájt kezdte el a kormányzat a mind krónikusabbá váló munkaerőhiány miatt leépíteni a közmunkaprogramokat, miközben a gyártási folyamatok is egyre inkább automatizálódnak, és újabb gazdasági válság és munkanélküliségi hullám is fenyeget. Kérdés tehát, hogy mi lesz a képzetlen fiatalok tömegével, akik eddig leginkább közmunkásként dolgoztak.

„Elsősorban a deviáns viselkedésű, drogfüggő tinédzserek azok, akik könnyen kihullanak a közoktatási rendszerből. A lemorzsolódottakat a közfoglalkoztatás szívja fel, vagy ha valamilyen rokon vagy ismerős külföldön dolgozik, akkor mellé szegődnek, összegyűjtenek egy kis pénzt, aztán hazajönnek a nihilbe. Az nem jellemző, hogy visszairatkozzanak az iskolába, ami többnyire valamilyen szakképző intézményt jelent. Ha mégis, akkor sem valószínű, hogy el tudják végezni, az alapvető készségek hiánya miatt” – mondta a Heteknek Raffael István szociális munkás, aki hat baranyai településen végez ifjúságvédelmi és családgondozói munkát.

A közmunkaprogram zsákutca ugyan, de ha megszüntetik, az a romák nagy részét végképp kilátástalan helyzetbe hozza. „Azt látom, hogy a rátermettebbek a munkaügyi központokon keresztül elvégeznek tanfolyamokat – ha másért nem, azért, mert a képzés ideje alatt is kapnak egy havi összeget, a tb-jük is fizetve van. S ha szerencsésebb régióban lakik az illető, talán a képesítésével munkához is jut a végén, bár ez elég ritka” – jegyezte meg Raffael István. Úgy látja egyébként, hogy az utóbbi években a képzetlenek a feldolgozóiparban elég jól el tudtak helyezkedni betanított munkásként, de ma már egyre többször hallani leépítésekről, amik leginkább a fiatalokat és képzetleneket érintik. Egyébként ők azok, akik ilyen helyzetben tanfolyamok után néznek, és kevésbé a közmunkások.

„Amikor még 18 év volt a tankötelezettségi korhatár, családgondozóként sokkal határozottabban fel tudtunk lépni, hiszen a törvény világosan kimondta, hogy aki nem teljesíti a tankötelezettséget, az akár védelembe is vehető, és bizonyos magatartási szabályok betartására kötelezhető” – magyarázta Raffael. Setét Jenőnek a 18 éves tankötelezettségi korhatár visszaállítását követelő petíciójáról azt gondolja, annak csak úgy van értelme, ha azt is beleveszik, hogy a pedagógiai munkát megfelelő szociális szakmai háttérrel kell megtámogatni. Különben a korhatár visszaállítása csak feszültségeket gerjeszt, és legfeljebb kitolja a problémát két évvel.

A teljes cikket a Hetek csütörtökön megjelent számában olvashatja.

atv.hu


 

h i r d e t é s