h i r d e t é s

Elárulta a Fidesz, hogy szerintük ki vette el a 13. havi nyugdíjat

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam
a- a+

Elárulta a Fidesz, hogy szerintük ki vette el a 13. havi nyugdíjat

2023. január 25. - 05:36

A párt szerint a baloldal vette el a 13. havi nyugdíjat.

A kép illusztráció! - Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

A baloldal volt az, amely kormányzása alatt elvette a 13. havi nyugdíjat, és azt sem szavazta meg, hogy visszakapják azt az idősek - reagált a Fidesz kedden közleményben Tóth Bertalan szocialista frakcióvezető nyilatkozatára.

Hangsúlyozták: az Országgyűlés hamarosan szavaz a költségvetésről, benne az emelt összegű 13. havi nyugdíj kifizetéséről és a rezsicsökkentés védelméről.

Ismét ki fog derülni, hogy "a dollárbaloldal valójában kinek az oldalán áll" - fűzték hozzá.

Korábban online sajtótájékoztatóján Tóth Bertalan minden nyugdíjasnak 13. havi ellátásként az átlagnyugdíjnak megfelelő összeget, 205 ezer forintot javasolt. (OS)

Miután magától Orbán Viktortól tudjuk, hogy ne arra figyeljünk, amit mond, hanem arra, hogy mit tesz, vizsgáljuk meg ezért a tényeket: mi történt a 13. havi nyugdíjjal.

A 13. havi nyugdíjat 2002-ben a Medgyessy-kormány vezette be. (A Fidesz nem szavazta meg.) Sok vita volt akkor és azóta is arról, vajon a gazdaság teljesítőképessége elbírja-e a 13. havi nyugdíjat. 2002-ben először negyedhavi nyugdíjat fizettek ki. 2003-ban félhavi, 2004-ben háromnegyed havi, majd 2005-től 2008-ig a teljes havi nyugdíjat megkapták a nyugdíjasok. 2008-ban a 2009. évi költségvetési törvényben 80 ezer Ft-ban maximálták a kifizethető összeget, amelynek az első részét, maximum 40 ezer Ft-ot 2009 márciusában még folyósították, de az őszi újabb kifizetésre már nem került sor: egy újabb törvénymódosítás megszüntette a 13. havi nyugdíjat. (Egyidejűleg azonban bevezette a nyugdíjprémiumot.)

2010-ben így már nem fizettek 13. havi nyugdíjat. Ne felejtsük el, hogy ennek oka egy súlyos világgazdasági válság volt, hiszen 2009-ben 6,6 százalékkal csökkent a GDP. Összesen tehát 8 év alatt 5 és fél havi ellátást folyósítottak, a 8 év alatt 6 alkalommal.  

2010-ben Orbán Viktor átvette a hatalmat. Az előző nyolc évről sok rosszat mondott, a 13. havi nyugdíj visszaadásának lehetőségét soha nem említette.

Kétségtelen: válság volt. 2014-től azonban „hét kövér esztendő” következett az Orbán-kormány szerint. A 13. havi nyugdíj újbóli bevezetése azonban továbbra sem került szóba. Az Orbán-kormányok 2011-2020 között egyáltalán nem fizettek 13. havi nyugdíjat, noha 2006-ban még 14. havi nyugdíjat is ígértek, sőt törvényjavaslatot is benyújtottak. (Ugyanakkor 2013 és 2016 között, amikor a tényleges infláció elmaradt a tervezettől, s emiatt nőtt a nyugdíjak reálértéke, utólag azt mondta a Fidesz-propaganda, hogy ezzel ténylegesen visszaadták a 13. havi nyugdíjat.) Ám a hatalom 12. évében, fél évvel a választások előtt Orbán Viktor egyszer csak meglátta a nyugdíjasokat, a valóságban a potenciális választókat: adjuk vissza a teljes havi 13. havi nyugdíjat!

Arra soha sem tértek ki, hogy miért kellett a visszaadással tíz évet várni. Csupán 2020 nyarán jelentették be, hogy a 2021. évben negyedhavit, 2022-ben félhavit, 2023-ban háromnegyed havit, majd 2024-től teljes havi ellátást fizetnek. 2021 februárjában ki is fizették a havi nyugdíj egynegyedét. 2021 őszén aztán – nyilvánvalóan a 2022. évi választásokra tekintettel – a bejelentést módosították: már 2022-ben megkapják a nyugdíjasok a teljes havi ellátást. A 13. havi nyugdíj „visszaadása” tehát úgy néz ki, hogy 12 év alatt 10 alkalommal nem fizettek semmit, összesen pedig 1 és negyed havi kifizetést folyósítanak. Sportkedvelő olvasóink és vezetőink számára érdemes az eredményt leírni: baloldali kormányok – Orbán-kormány 5 ½ : 1 ¼ (hónapokban számolva), ami 4,4-szeres különbség. Mellesleg ezt az eredményt a baloldali kormányok 8, az Orbán-kormányok 12 év alatt teljesítették.

Ki vette el tehát a 13. havi nyugdíjat?

S ha már arról beszélünk, hogy ki vett el jövedelmet a nyugdíjasoktól, érdemes a nyugdíjak éves emelését is megvizsgálni. 1997 és 2009 között az úgynevezett svájci indexálás alapján számították ki a nyugdíjak éves emelését, amit 50 százalékban az infláció, 50 százalékban pedig a keresetek emelkedése határozott meg. Ily módon a gazdasági fejlődés eredményeiből a nyugdíjasok rendszerszerűen részesültek, vagyis növekvő reálbér esetén nem csupán a reálérték megőrzése volt garantált; ugyanakkor csökkenő reálbér esetén a nyugdíjak reálértéke is csökkent volna. A svájci indexálást a Bajnai-kormány egy 2009-es törvényben feltételessé alakította, amennyiben a nyugdíjak éves emelését a GDP növekedésétől tette függővé: ha a GDP növekedése nem érte el a 3 százalékot, akkor csak az inflációt lehetett figyelembe venni; e felett a GDP-növekedéstől függően már egy sávos, tehát lépcsőzetesen emelkedő (a béreket és az inflációt 20:80-tól 50:50 százalékos arányig terjedő) vegyes indexálás vezetett be, ahol az 50:50 százalékos megosztás csak 5 százalékot elérő GDP-növekedés esetén volt alkalmazható. Ez előnyös volt a nyugdíjasoknak, hiszen a világgazdasági válság következtében a reálkeresetek csökkentek, vagyis a nyugdíjak reálértéke is csökkent volna 2010-ben.

A 2010-ben bekövetkezett kormányváltás a nyugdíjrendszert sem hagyta érintetlenül. A JóKor című kiadványban 2021-ben Orbán Viktor így fogalmazott: „2010-ben megállapodást kötöttünk az idősekkel, melynek értelmében a gazdasági növekedés eredményeiből a magyar nyugdíjasok is részesülnek.” Itt tekintsünk el attól, hogy ez a megállapodás nem létezik, sehol sem olvasható. Ennél izgalmasabb, hogy 2012-ben, amikor már számítani lehetett a gazdasági növekedés megindulására, az Orbán-kormány a fenti rendszert megszüntette, és csak az infláció ellentételezését, vagyis a reálérték megőrzését iktatta törvénybe; a gazdasági növekedésből való részesedést, vagyis a keresetnövekedés figyelembevételét törölte. Ezen a rendszeren a mai napig nem változtatott, ami a kezdeti időszakban indokolható volt, hiszen a világgazdasági válság súlyos károkat okozott. 2014-ben azonban már 4,2 százalékkal emelkedett a GDP, s a fejlődés töretlen maradt 2020-ig, amikor a pandémia következtében érthetően ismét visszaesés következett be. A 2014-19-es időszak 27 százalékos GDP-növekedése azonban felveti a kérdést: miért nem állították vissza a svájci indexálást? A 2014-20 közötti időszak alatt ugyanis a keresetek 77,8, az árak és ennek megfelelően az alapnyugdíjak csak 12,9 százalékkal emelkedtek, ami azt jelenti, hogy svájci indexálás esetén 2020-ben a saját jogú nyugdíjak 45,3 százalékkal lettek volna magasabbak a 2013. évi 115.727 Ft/hóhoz képest. Valójában a saját jogú nyugdíjak ténylegesen 30,1 százalékkal emelkedtek 2013-hoz képest, de ebben a számban valamennyi jogcím, így például a nyugdíjprémium alapján járó kifizetések is benne vannak.

Megalapozottan feltételezhetjük, hogy a gazdasági növekedés időszakában, 2014-20 között a svájci indexálást vissza lehetett volna állítani. (A pandémia 2020 elején jelent meg Magyarországon, a 2020. évi költségvetést azonban még 2019 júliusában fogadták el, amikor a járvánnyal nem számolhattak.) Élhetünk azzal a feltételezéssel is, hogy 2021-22-ben a svájci indexálást ismét nem alkalmazták volna, azaz a járvány miatt visszaálltak volna az inflációkövető rendszerre. Ebben az esetben 2020-ban a havi átlagnyugdíj 17.580 forinttal lett volna magasabb a saját jogon kapott nyugdíjak átlagánál, ami éves szinten azt jelenti, hogy 210.960 Ft-ot vettek el azoktól, akik már 2013-ban is nyugdíjasok voltak. Nagyjából ekkora (egy kicsivel nagyobb) összegeket buktak ezek a nyugdíjasok 2021-22-ben is, és persze a 2014-19-es időszakban is ennél ugyan kisebb, de évről évre fokozódó nagyságú veszteséget kellett elszenvedniük a svájci indexálás bevezetésének elmulasztása miatt. Hasonló összefüggés mutatható ki a 2013-nál később nyugdíjba vonulóknál is azzal, hogy minél később mentek nyugdíjba, annál kisebb a veszteségük.

2020-ban a KSH kimutatása szerint a saját jogú nyugdíjak átlagos mértéke (valamennyi jogcímen történt kifizetést figyelembe véve) 150.571 Ft volt. A 2021-22-es adatokat még nem ismerhetjük, de ha azzal számolunk, hogy a nyugdíjakat 2021-ben három részletben, összesen 4,8 százalékkal emelték, míg 2022-ben 5 százalékos nyugdíjemelésről döntött a kormány, akkor a 2022. évi átlagnyugdíj most 165 688 Ft/hóra becsülhető.

Ennyi lesz tehát a most kifizetett, saját jogon kapott 13. havi nyugdíj átlagos mértéke, ami a legóvatosabb becslés szerint is legalább 45 270 forinttal kevesebb, mint amit kaphattak volna saját jogon a már 2013-ban is nyugdíjasok átlagosan akkor, ha 2014-20 között a svájci indexálást alkalmazták volna.

Ki rövidítette meg tehát a nyugdíjasokat?

Ilyen és ezekhez hasonló kormányzati kommunikációval rendszeresen találkozhatunk. A cáfolatukról viszont nem értesülhet a közmédiát fogyasztó állampolgár, mert a közszolgálati média nem tartja feladatának a széles körű tájékoztatást, a kormánypropagandát megzavaró tények bemutatását. Arra már gondolni sem mernek, hogy az ellentétes álláspontot képviselők nyílt vitában fejtsék ki kölcsönösen az álláspontjukat, hiszen nem cél a propagandagépezet által naponta sulykolt világkép szembesítése a tényekkel.

Soha, senki nem nézte még le ennyire a nyugdíjas társadalmat! Pedig fontos lenne, ha a társadalomban vita és egyeztetés indulna el nemcsak a nyugdíjakról, hanem az öregek társadalmi szerepéről, az egészségügyi és szociális szolgáltatások humanizálásáról – ha emberszámba vennék az időseket! A világjárvány élet-halál kérdéssé tette, hogy mit gondol egy társadalom az öregeiről, hogy milyen sorsot kell megélniük. Az ellenzéknek nem(csak) választóként, hanem a társadalom egyenrangú és megbecsült szereplőiként kell tekintenie a nyugdíjasokra, tárgyalnia kell szervezeteikkel, figyelembe kell vennie gondolataikat. A választásoknak ezért az is tétje, hogy elvagyunk a kormánypropagandával, vagy inkább egy hiteles tájékoztatási politikára szavazunk; az időseket csupán négyévenként figyelembe veendő szavazópolgároknak, vagy a társadalom aktív, együttműködő, de gyakran segítségre szoruló tagjainak tekintjük. (Népszava)


Kommentelne? Kattintson ide!

h i r d e t é s

Clicky