A készülő közigazgatási törvénykönyv kiterjeszti az anyanyelvhasználatot, ugyanakkor a jelenlegi közigazgatási törvény hatályon kívül kerülése azt is jelenti, hogy bizonyos településeken az etnikai arányok változása miatt megszűnhet a nyelvi jogok biztosítása.

A szenátus által már elfogadott közigazgatási törvénykönyv tervezete több tekintetben is bővíti a nyelvi jogokat. Az anyanyelvhasználat kötelezettsége kiterjed a minisztériumok helyi kirendeltségeire (ún. dekoncentrált intézmények) és a prefektúrákra, valamint a gyakran vitatott és perek tárgyát képező utcanév-, útjelző, irányjelző és földrajzi helyeket jelző táblákra is. Ugyanakkor rossz hír, hogy az új törvény életbe lépésével elkerülhetetlenül hatályon kívül kerül a 2001. évi 215-ös számú közigazgatási törvény és vele több előnyös rendelkezés.

A nyelvi jogok az etnikai arányoktól függnek

A hatályos közigazgatási törvény biztosítja a legtöbb nyelvi jog gyakorlását azokon a településeken is, ahol a hatályba lépése, vagy 2001 májusa után 20 százalék alá csökkent a magyarok aránya. A 131. cikk egyértelműen fogalmaz:

„A 19. cikknek, a 39. cikk 7. bekezdésének és a 76. cikk 2-4. bekezdésének a rendelkezései akkor is alkalmazandók, ha bármilyen okból a 19. cikkben (vagyis 20 százalék – A szerk.) meghatározott szint alá csökken egy adott nemzeti kisebbség aránya a törvény hatályba lépését követően”.

A hivatkozott törvénycikkek pedig előírják, hogy a hatóságok kötelesek szóban és írásban anyanyelvükön kommunikálni a kisebbségekhez tartozó polgárokkal; közzé kell tenniük a kisebbségek nyelvén is a helyi tanács napirendjét; alkalmazniuk kell a kisebbségek nyelvét ismerő tisztviselőt a közkapcsolatokat ellátó részlegekre; ki kell függeszteni a kisebbségek nyelvén is a települések és a közintézmények nevét, valamint a közérdekű, tájékoztató feliratokat.

A közigazgatási törvénykönyv tervezetének záró rendelkezései is tartalmaznak hasonló előírást (602. cikk), azonban a viszonyítási pont már az új jogszabály életbe lépésének időpontja. Ahol tehát 1992 és 2011 között csökkent 20 százalék alá a kisebbségi közösség aránya, ott ettől a nyártól nem lesz kötelező a nyelvi jogok alkalmazása.

A közigazgatási törvény 2001. április 23-án jelent meg a Hivatalos Közlönyben, és egy hónappal később lépett hatályba, amikor a települések etnikai összetételéről az 1992-es népszámlálás adatai számítottak hivatalosnak.  A 2011-es népszámlálás után szakértők úgy becsülték, hogy négy vagy öt kisebb városban és csaknem tucatnyi községben csökkent 20 százalék alá a magyarok aránya 1992-höz képest.

A készülő törvény a települések statútumáról rendelkező cikkben előírja, hogy az említett dokumentumnak tartalmaznia kell „időszakosan frissített adatokat” az etnikai összetételről, a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó jogi rendelkezések alkalmazása érdekében.

A prefektus hatalma csökken, de a felelőssége is

Az RMDSZ fontos eredményként könyveli el, hogy sikerült az eredeti tervezethez képest szűkíteni a – magyar helyhatósági vezetők által gyakran kerékkötőnek tartott – prefektusok hatáskörét. Ezzel párhuzamosan egyúttal a kormánymegbízottak felelőssége is csökken, legalábbis ami a kisebbségi nyelvhasználatot illeti.

A szenátus által elfogadott közigazgatási törvénykönyv 253. cikke értelmében a prefektus „gondoskodik az alkotmány és a törvények egységes alkalmazásáról és betartásáról”. Az f) pont külön kitér a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó rendelkezésekre, viszont ezekkel kapcsolatban csupán az alkalmazását „ellenőrzését” bízza a prefektusra. Ezzel szemben a jelenleg hatályos 2001/2015. törvény szerint a prefektus „gondoskodik a kisebbségi nyelvhasználat alkalmazásáról”. Más kérdés, hogy ennek a kötelezettségnek a prefektusok nem tettek eleget, és ezért soha nem vonták felelősségre őket. Azt is hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy emiatt a mulasztás miatt egyetlen esetben sem emeltek panaszt jogvédő vagy politikai szervezetek.

A készülő törvény ráadásul nem koherens, hiszen az előbb hivatkozott 253. cikk értelmében a prefektus mindössze a helyi hatóságok és a dekoncentrált intézmények viszonylatában ellenőrzi a nyelvi jogok alkalmazását. Eszerint például a helyi ingatlankezelő – panasz esetén – hivatkozhat arra, hogy a prefektus őt nem ellenőrizheti a nyelvi jogok betartása tekintetében.

Eltűnik egy garancia

A hatályos törvény, illetve az alkalmazási normáit tartalmazó 2001/1206-os kormányhatározat rendkívül erős garanciát tartalmaz a tanácsülések többnyelvűségének biztosítása tekintetében. Eszerint azokon a településeken, ahol a tanácsosok egyharmada egy adott kisebbséghez tartozik, biztosítani kell a felszólalás lehetőségét az illető kisebbség nyelvén.

Ez azt feltételezi, hogy a polgármester gondoskodik szinkrontolmácsról. „Kivételes esetben”, ha a tolmács hiányzik, és nem tudják helyettesíteni, az ülés lebonyolítható csak román nyelven, de kizárólag egyetlen alkalommal. Ha az eset megismétlődik, az ülést el kell napolni, a harmadik halasztás után pedig a tanács feloszlik.

Eszerint következmények, sőt súlyos következmények nélkül egyetlen alkalommal lehet nem biztosítani a többnyelvűséget az önkormányzati üléseken. Igaz, egyetlen tanácsot sem oszlattak fel a e nyelvi jog alkalmazásának megtagadása miatt a rendelkezés hatályba lépése óta eltelt közel két évtizedben. (maszol.ro)