Egy 24 éves fiatalember kitekintve a vonat ablakán felkiáltott: "Apám, nézd hogy követnek minket a fák!" Apja elmosolyodott. Eközben egy közelükben ülő pár szánalommal vegyes érzelmekkel furcsállotta a 24 éves ifjú gyermeki viselkedését. A fiú újból megszólalt: "Apa! Nézd, hogy rohannak velünk együtt a felhők!" A pár nem tudta visszafogni magát és az öreg emberhez fordult. "Miért nem mutatod meg a fiadat egy jó orvosnak?" Az öreg elmosolyodott és így szólt: "Már megtettem. Éppen most jövünk a kórházból. A fiam születésétől fogva vak volt és csak ma nyerte vissza a látását."

A negatív hírek népszerűek. Akármilyen céllal kelnek lábra, nem vezérelheti ezeket tisztes szándék. Márpedig a szándék a döntő.

Ó, kik hisznek! Kerüljetek el mindenféle gyanúsítgatást. Mert bizony, néhány gyanú vétek. Ne kémkedjetek, és ne terjesszétek egymás rosszhírét. Vagy tán egyikőtök holt testvére húsát szeretné enni? Ez gyűlöletes lenne nektek. Őrizkedjetek Allahtól, mert bizony Allah a Megenyhülő, a Kegyelmes. (Korán 49:12)

A legtöbb gyanúsítgatás alaptalan és kerülendő. Néhányuk egyenesen bűn, mert komoly igazságtalanságot hordoz ártatlan embereknek, férfiakról és nőkről. Mások ügyeiben való matatás, kémkedés, ha csak merő kíváncsiságból történik, akkor teljesen hiábavaló, ha pedig ennél több, akkor komoly bűn is lehet. Rosszhír keltés és terjesztés ugyancsak lehet hiábavaló, de ha tudatos, vagy alapvető hazugságokat is tartalmaz egy lejárató kampány érdekében, akkor ez túlnő a pletyka szintjén és komoly bűn. Senki sem gondolhat olyanra, hogy fivére húsát eszi. De ha fivére halott, akkor annak fogyasztása kétszeres bűn. A bűn hozzáadódik egy másik bűnhöz. Ilyen az, ha valaki pletykát terjeszt, majd gyanúsítgat és hogy talpon maradjon, még hazugsággal is tetézi beszédét és lejáratásba kezd.

A negatív hírek mellett szót kell ejtsünk a negatív beállítottságról, látásmódról. Ha így látjuk a világot, saját lelki világunk negatívumait vetítjük arra rá.

Egy fiatal pár új helyre költözött. Egy napon reggel, miközben reggelijüket fogyasztották, a fiatalasszony látta, hogy szomszédja a frissen mosott ruhákat teregeti. „Ezek a ruhák nem lettek tiszták”, szólt, majd folytatta: „Nem tudja, hogy kell rendesen mosni. Talán jobb mosószert kellene használnia.” Férje kinézett, de csöndben maradt. Ettől kezdve minden alkalommal, mikor a szomszéd a ruhákat teregette, a fiatalasszony ugyanezt a bíráló megjegyzést tette. Egy hónappal később, a fiatalasszony meglepődött, mert gyönyörű, tiszta ruhákat látott a szárítókötélen száradni. Így szólt férjéhez: „Megtanulta végre, hogy kell rendesen mosni, látod? Kíváncsi vagyok, ki taníthatta meg neki.” A férj átvette a szót és így szólt: „Ma korán keltem és megmostam az ablakainkat.”

Tanulság: Ha az ablakaink piszkosak, piszkosnak látunk másokat. Amit másokban látunk, az valójában saját belsőnk visszatükröződése. Így, amit az életben másokon látunk, az az ablak tisztaságától függ, melyen keresztül szemléljük őket. Könnyű másokat és életüket kibeszélni, dolgokról szólni, melyekhez semmi közünk és érdektelenek számunkra. Ablakaink nem mindig a legtisztábbak. Ha jók, vagyunk, szemünk is a jót látja meg.

Az életben hajlamosak vagyunk ítélkezni, másokat lenézni, még az előtt, hogy mélyebbre ásnánk és megvizsgálnánk, hogy egy személy miért viselkedik úgy, ahogy teszi.

Abu Hureira tudósítása: Egy hívő tükre testvérének. Ha hibát lát rajta, kijavítja.”

Fokozat: Jó
Forrás: Korrekt bánásmód az emberekkel 12. könyv, 1. hadisz.