http://civilhetes.net/morvai-es-a-zsidotorvenyek

A fenti című írásomra érkezett az interneten egy hozzászólás! 

Az ellenzéki pártok is szó nélkül hagyták, ami annyit jelent, hogy ma Magyarországon természetesnek tartják az emberi alapjogok bármilyen, akár az ehhez hasonló, durva megsértését.

Bűnösök között cinkos, aki néma.

Idézem, Morvai Krisztina fenti koordinátában publikál cikkére szóló üzenetet, amit a feladó egyetértésével, szó szerint idézek.

Részelt az Édesanyám könyvéből.

A sors furcsa játéka, hogy éppen a napokban olvastam egy kis képes beszámolót arról, hogy a Holocaust 50. évfordulójára két marhavagonból kiállítást nyitottak a Józsefvárosai pályaudvaron.

Az egyébként tisztességes, jó szándékú írásban az állt, hogy a Józsefvárosi pályaudvarról rendszeresen indítottak 1944-ben német lágerekbe transzportokat (zsidókat, cigányokat, baloldali érzelmű embereket), s hogy az utolsó transzport innen 1944. június végén indult útnak.

De hiszen bennünket itt vagoníroztak be 1944 december 7-én, nem sokkal később, mint amikor a naplóm megszakadt…!

- írja hozzászólásában.

Kérdésem: milyen forrásra lehet hivatkozni, ha nyilvánosságra kerülhet a bejegyzése?

Az én forrásom a családom, akik közül egyedül az édesanyám került ki élve, 14 (!) évesen a lágerből. 

Akkor még idemásolom neked az Epilógust, írja:

Én láttam Theresien Stadt-ban gyerekeket, de azt csak most tudom, hogy esztendők folyamán, mintegy 15.000 gyermeket hurcoltak oda. Gázkamrába nem kerültek, mint Auschwitz-ban, csak éppen „hagyták” elpusztulni a legtöbbjüket.

A sok ezer gyerek közül, alig százan élték meg a felszabadulást. 

Egy vagyok közülük...