Úgy tűnik, hogy végre eljött az idő a balliberális oldalon a szellemi rendszerváltozásra.

Ítélkezés, durvaság, majd hiszti, okoskodás, felháborodás, visszatámadás, dacos megsértődés. Az, hogy Aczél Endre továbbra sem érti, hogy mi a probléma a hozzáállásával és az ügyben tett megnyilatkozásaival, csak azok számára meglepő, akik az elmúlt 15 évben még hitték, hogy az Aczél-féle, kádárizmusban szocializálódott értelmiség modernizálódott, képes interakcióra, belátásra, tévedésének elismerésére, bocsánatkérésre. Ez a típus erre sosem volt képes. Ez a típus Szárszó népe. Ez a típus az, amelyik azt gondolja, hogy tévéinterjúban ő jelöli majd ki a következő miniszterelnököt. Ezek azok a szereplők, akik nem veszik észre, hogy ellentmondást nem tűrően eljárt felettük az idő, s emiatt továbbra is megfellebbezhetetlenül osztják igazságaikat, ítéleteiket mindig, minden és mindenki felett. A gőg értelmisége. A "valaha valakik voltunk" társasága.

Az igazság az, hogy ezek a figurák tartják fogva legalább 15 éve a balliberális oldalt. A szellemiségük, a vélt, ám megfellebbezhetetlen igazságaik, a maguk által gondolt és tényként kezelt felsőbbrendűség tudatuk. Mindenki más hülye, csak mi vagyunk az okosok. Lehetőleg úgy beszélünk, hogy senki se értse rajtunk kívül. Latin szavakat használunk. Ez a szemlélet bukott most látványosan meg. Sic transit gloria mundi. Bebizonyosodott, hogy régóta távol állnak a valóságtól, s ha erre fény derül, még dacosan meg is sértődnek.

Reméljük a sor folytatódik. Senkinek nem fog hiányozni az állottság bűze.