Eltévedt és lassan zátonyra fut a kecskeméti gyorsnaszád anyahajója
Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét regnáló polgármestere nem ért az emberek nyelvén, nem csoda, hiszen valószínűleg neki nincsenek megélhetési problémái, sőt.
Csütörtökön olyan dolog zajlott le a kecskeméti Kossuth-szobornál, amelynek országos fontossága van. Nem történt egyébként több, csak ki mertek állni az emberek a saját érdekeikért! Ez a mai Magyarországon nagy szónak számít, hiszen a társadalmat sikerült olyan mértékében megosztania a kormánypártiaknak, hogy az emberek egymás és közös ügyeiktől elfordulva civakodnak, hogy túléljenek.
A Quaestor-károsultak problémája kiváló látlelet a honi viszontagságos helyzetről. Adott egy több ezres csoport, akiket vagy teljesen kisemmiztek, vagy megpróbálnak megrövidíteni. Persze a fideszes haverok, a barátok már kártalanítva lettek időben, utolsó fillérig. Hosszú ideje nem kapnak megfelelő képviseletet a becsapott emberek, emellett olyan cinikus válaszokat vágnak a képükbe, hogy attól a jó érzésű polgárnak felfordul a gyomra. Pontosan ebbe a hibába esett Szemereyné Pataki Klaudia is, aki először próbálta lerázni magáról az ügyet, mintha ő nem minden kecskeméti polgármestere lenne. Aztán jöttek a hírek a rokonságról, a férje Matolcsy Nemzeti Bankjától kapott százmilliós hiteleiről, s akkor elfogyott a türelem, elpattant a húr a "kisemberekben".
A csütörtöki békés demonstráció ezért eszkalálódott soha nem látott, indulatokkal teli tüntetéssé Kecskeméten. Mert az istenadta nép felébredt! Rájött, hogy megváasztott fideszes képviselői helyben és az országgyűlésben sem az ő érdekeit nézik, már a látszata sem fontos annak, hogy számít a pórnép. Mára a felső tízezrek összeharácsolt pénztengere, és a görcsös hatalomvágy felülírta a demokrácia alapelveit, ma már az ember embernek farkasa!
Ahogy azt Magyarország miniszterelnöke is mondta, a magyar gyorsnaszádot nehéz követni, nem úgy, mint az Európai Unió lomha tengeralattjáróját. Úgy tűnik, a kecskeméti anyahajó elszabadult, s már saját flottájára is veszélyt jelent, egyre többen félnek, hogy nem tudni, hol áll meg. Vajon mi lesz a következő lépés?
