Megpróbálom elengedni azt a 30 éves beidegződésem, hogy van baloldal meg jobboldal meg csak „felfelé van”.

És ezzel azt is el kell fogadnom, ha Orbán veszít én nem nyerek. Vagyis nem abban a formában és úgy, ahogy azt az elmúlt 30 évben megszokhattuk.

Ha így nézem a dolgot, akkor hajlamos vagyok a jelenlegi ellenzékre átmenetiként tekinteni és elfogadni azt is, hogy most nem a pártomnak és az oldalamnak kell győznie, hanem mindenkinek, aki nem Fidesz.

Azután majd, ha sikerült ezt a fosláda NER-t lebontani és a Fidesz belehelyezkedik a „kemény” ellenzék szerepébe, na majd akkor lehet olyan választást tartani, amilyet 12 éve hiányolok. De ez meg egy paradoxon, mert időközben olyan emberekkel alakul mélyülő barátság, akik a régi elvek szerint tök más ideológiai oldalon állnak. És mégis, Orbán összehoz minket, mert megértettük, hogy mi együtt vagyunk Magyarország.

Orbán alatt megnősültem, családos ember lettem és a gyerekem megszületésével bennem is átállt egy kapcsoló. Már nem én, már nem a saját életem a legfontosabb, nem a saját jólétem vagy rossz létem, hanem a fiam jövője számít.

Sosem szavaztam a Fideszre, mert Orbán után szabadon „olyan messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől”, amit a Fidesz „kínál” azzal én sosem tudtam azonosulni.

Nem bírom a markáns társadalmi egyenlőtlenségeket – ami nem egyenlő az irigységgel. Dolgozom én is eleget, reggeltől-estig, mint még nagyon-nagyon sokan ebben az országban és nem azért nem jutok egyről a kettőre, mert annyival tehetségtelenebb vagyok a „tehetségesnél és sikeresnél”, csak nekem volt gyerekszobám és a szüleim nem a mindenen és mindenkin átgázolásra és pénzközpontúságra neveltek.

Neveltek helyette szociális érzékenységre, szolidaritásra, kiállni a nehéz sorsúak mellett, kiállni az igazamért, a véleményemért és szabad gondolkozásra, nyitottságra és az elfogadásra neveltek. Szóval én már megváltozni nem fogok, így maradok, amíg meg nem halok.

És épp’ a fentiek okán engedem el az előválasztási sárdobálást és a mások progresszív fikázást, mert Magyarországnak nem erre van szüksége.

Igen utálatos dolog, hogy Orbán nem csak a Fideszt járatta le, hanem minden más politika pártot is. Gyűlölöm, hogy nem lehet következmények nélkül kimondani, hogy melyik párt szimpatikus. Ez rossz mindenkinek, ha egy Fidesz szavazó mondja, hogy Fidesz, akkor az ellenzékiek köpnek egyet, és fordítva.

Ez nem egyszerűn utálatos dolog, hanem vérgáz. És ha a korszakváltás egyik következménye az lehet, hogy más pártállású emberek elengedik, a más pártállásúak bántását, akkor ám legyen. Legyen korszakváltás és akkor nem kesergek azon, hogy a balosságom nem ér többséget, csak annyit, hogy én is kellek ahhoz, hogy Orbán Viktor feneke alól kihúzza a sokszínű és egyre fiatalabb többség a miniszterelnöki széket.

És azt, hogy ami a szüleimnek nem sikerült, az nekem szülőként sikerüljön és olyan érában járhasson iskolába a gyerekem és olyan országban élhessen és nőhessen fel, amilyenben én is szerettem volna.