A forradalmi helyzet akkor következik be, amikor az uralkodó osztályok már nem tudnak a régi módon kormányozni, az elnyomottak pedig már nem akarnak a régi módon élni.

( Ezt az idősebb korosztálynak, már az általános iskola felső tagozatában megtanították.) A forradalom sikeréhez szubjektív tényezőként az elnyomott néptömegek tudati állapota, szervezettsége is hozzájárul.

Egyelőre a fent leírtakból annyi látszik, hogy a társadalom nehezen meghatározható része, nem akarja, és nem tudja elfogadni a választás eredményét, csalással és manipulációval vádolja a Fideszt és a kormányt.

A törésvonal, amely kezd kialakulni nem a nép és a kormány között húzódik, hanem a társadalom információval rendelkező, felvilágosult része, valamint a társadalom, kormány és a Fidesz által elsötétített, zárt gondolkodású, félrevezetett, indulatos része között, amely a kormányra szavazott, források felhasználásával akár az utcára is kivihető.

Bármit is mondanak a tüntetők, jelenleg Orbánnak stabil többsége van, egy megismételt választást nagy valószínűséggel megnyerne, kivéve azt a helyzetet, amikor a Színes forradalom eszközeit felhasználva győzelmet érhet el.

Miért állítom ezt?

A világot látott, nyitott, érdeklődő ember számára elfogadhatatlan az a mindent alulmúló, csak a fennálló hatalmat kiszolgáló, megosztás, gyűlölködés, demokrácia megvonás, fenyegetettség, amit a kormány megjelenít, képvisel. Ezért és a vélt és valós csalások miatt tüntet, világosan látja, hogy az általa alapvetőnek tartott szabadságot tudatosan korlátozzák, szűkítik.

A törésvonal másik oldalán világosan látszik, hogy a vidéki tömegek gondolkodás nélkül követik az aktuális manipuláció rendszerét, számukra a hamis biztonság és a jövőbe vetített jólét éppen elegendő ahhoz, hogy a létező hatalom elvárásainak megfeleljenek.

A hatalomváltáshoz három fontos lépésre volna szükség:

• világos morális, politikai, gazdasági üzenetek a társadalom egészének,
• a politikai pártok feltétel nélküli szövetségére,
• népfront politikára, amely nem más, mint az eltérő politikai, ideológiai irányzatokat és csoportokat tömörítő koalíció.

A leírtak egyszerű következménye pedig nem más, mint az általános politikai elitváltás!

Azonban ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, forradalmi helyzetnek kellene létrejönni, a magyar társadalom viszont ettől még nagyon távol van.

Minél erősebb lesz a civil igény az elitváltásra, annál közelebb kerül a hatalmon lévők és az ellenzék érdeke, mivel egy ilyen helyzetben a fennmaradásukért küzdenének.

A Fidesz és a kormány sem érdekelt abban, hogy a jelenlegi parlamenti képviselettel rendelkező pártok eltűnjenek.

A civilek szervezeti háttér nélkül képtelenek lesznek tartósan jelen lenni az utcákon, ezért vagy létrehoznak valamilyen szervezetet, vagy elkezdenek tárgyalni a létező politikai pártokkal, ez azonban a szüzességük elvesztéséhez vezethet.

A tüntetéseknek mindenképpen van egy nagyon erős üzenete a hatalom részére, konkrétan, ha nem átgondoltan kormányoz, - ha akár egyént, csoportot, akár például az önkormányzatiságot, meggondolatlanul, erőből sérti vagy átalakítja -, felgyújthatja az országot.

Bomba még nincs, ami robbanjon, de a politikai detonátor már elkészült.

Orbán erős kétharmadot kapott, azonban ennek során elvesztette a hatalom hitelességének egy részét, a csalás a korrupció a kormányzására és a kormányra is ráfröccsent.

Ez a tüntetések igazi eredménye.

A civilek megtették azt, amire az ellenzéki pártok és a mögöttük lévő elit képtelen volt, megsértette a Fidesz védelmi burkát.

Az eliteknek azonban megvan a hatalmuk ahhoz, hogy befolyásolják a médiát és a lakosságot, de általában nem képesek hatással lenni a katonaságra vagy rendőrségre. A nemzetközi és belföldi média az adott ország béli viszonyoktól függően különböző szintű fontossággal bír, de hatással van a lakosságra.

A Budapesten zajló tüntetések lényegében a társadalmi dominanciára törekvés kifejezői egy ma még megfoghatatlan, nem látható csoport, vagy politikai elit részére.

Amennyiben a mozgalom képes elegendő létszámú egyént ösztönözni arra, hogy konfrontálódjon az állammal, és megpróbálja megbuktatni azt, akkor sikert érhet el.

A siker a megismételt választás!

Abban a pillanatban, amikor láthatóvá válik, hogy a további résztvevők hatékony toborzása érdekében ideológiai, pszichológiai és információs technikákat alkalmaznak, biztosak lehetünk abban, hogy nem spontán, hanem szervezett megmozdulások sorozata következik.

Ezt jól érzékeli a Fidesz és a kormány is, mert folyamatosan idegenkezűségre utal, nem kimondva a Színes forradalom kifejezést.

Egyenlőre, az irányítók jól kezelik azt a helyzetet, hogy a mozgalom ideái képviseljék a gondolkodás fősodrát. Mint tudjuk, a Színes forradalmak nem kell, hogy elérjék az ország vagy főváros lakosságának többségét ahhoz, hogy sikeresek legyenek.

Mindössze annyit kell tenniük, hogy elegendő embert gyűjtsenek össze, ami már biztonsági kihívást jelent a védekező kormány számára.

A színes forradalmak sikerességéhez szükséges egyének száma változó lehet országonként, valamint eltérő lehet a kormány sajátosságai, a kormány és a biztonsági apparátus ereje mentén. A társadalmi dominanciát eléri, amint kritikus tömeget tud szembefordítani a hatóságokkal, és előállítja azt a kaotikus természetű kihívást.

A színes forradalmak így a társadalom olyan nem tapintható aspektusai felett próbálnak uralmi helyzetet elérni, mint az ideológiák, a pszichológia, és az információ.

Lássuk mi lesz!