Érdekképviselet
A Pedagógusok Szakszervezete váratlan ötlettel, a Szinyei Gimnázium einstandolási szándékának bejelentésével egyidőben, mikor is új lendületet kap az állami oktatás leépítése, újabb iskolák egyházi kezelésbe adása, öt kérdésben népszavazást kezdeményez.
Mi az öt kérdés?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy állami fenntartású általános iskolát csak a felvételi körzet szerinti településen megtartott helyi népszavazás támogató döntése esetén lehessen megszüntetni?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy köznevelési intézményben tanórai foglalkozást csak pedagógus munkakör betöltéséhez szükséges szakképzettséggel rendelkező személy tarthasson?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy a köznevelési intézményben ötödik évfolyamtól tantárgyat csak az adott tantárgynak megfelelő szakos tanár taníthasson?
- Egyetért Ön azzal, hogy a tanuló a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 6. mellékletben meghatározott testneveléssel együtt számított heti óraszáma három órával csökkenjen?”
- Egyetért-e Ön azzal, hogy a helyi tanterv a tanórai foglalkozások időkerete harminc százalékának felhasználásáról rendelkezhessen?
Ha eltekintünk a rizsától, amit e lényegileg tagság nélküli, állami, és államilag fenntartott szakszervezet két alelnöke itt indoklásképpen előadott, akkor mi a valódi célja ennek a kezdeményezésnek?
A válasz számomra egyszerű: szokás szerint lázas tevékenység látszatát kívánják kelteni.
Miután 2013 óta képtelenek bármit elérni, másfél éve pedig mindent elkövetnek, hogy hátráltassák a pedagógusok spontán megmozdulásait:
- 2021 egész őszén és telén türelmet kértek, "tárgyalnak" a kormányzattal,
- majd 2022 elején elhatárolódtak a polgári engedetlenségi mozgalomtól,
- aztán tavaszán, a sztrájkhangulat csúcsán, a sztrájk elhalasztásáról döntöttek fél évre, egy kamu indokkal: majd az új kormánnyal tárgyalnak,
- tavaly szeptemberben pedig, egy újabb "hőhullám" kezdetén novemberre tűzték ki a sztrájkot, hátha addig lelohad a lelkesedés),
- most, amikor Pintér bekeményít, "minősíttet", megfigyeltet, törvénysértő módon kitolja a renitens magatartásuk miatt kirúgandó pedagógusok "büntethetőségének" egyébként jogvesztő, tizenöt napos határidejét augusztus 31-ig, 2025 szeptemberére halasztja a bérfejlesztést, és a közalkalmazotti státusz megvonását is tervezi (különösebben senkit sem meglepve), és az iskolák maradék szakmai önállóságát is felszámolni szándékozik, akkor e szakszervezet huszadrangú kérdésekkel foglalkozik!
És hogyan?
A biztos elutasítás, illetve, ha véletlenül mégsem (hadd égjenek!), az állampolgári érdektelenség garantálva, és szerintem bekalkulálva!
(De, mink kérem megpróbáltuk! Csak az a csúnya állam bácsi!)
A kistelepülések: 1./ a nagy településeken sincs elég pedagógus! 2./ A körzethatárokat önkényesen váltogatva az érdekelt települések lakosságának egymás ellen fordításával a népszavazás eleve taccsra téve.
Szakképzettség: ha nincs elegendő tanár - márpedig nincs, akkor zárják be az iskolát?
Szakos tanár: egy szál szabad fizika-kémiatanár nincs az országban, és jelentkező sem az egyetemeken.
Kisztihand, a kérdés mindkét ügyben: kivel oldható meg?
A további két népszavazási kérdést, főleg az utolsót, a nép többsége értelmezni se tudja.
Mellesleg, mivel a tervezett módosítások szerint a házirend kivételével minden maradék (eddig sem sok) szakmai döntési kompetenciát elvesznek az iskoláktól, pont a helyi tanterv képezi az izgalom tárgyát?
Ezeket a valós, de – ismétlem – a fő problémákhoz képest sokadrangú, és a tényleges helyzet ismeretének tökéletes hiányában megfogalmazott problémákat nem népszavazáson kellene fontosabbak, létkérdések helyett felvetni!
Hanem az utcán! A követelések listáján a fontosakat követő, százas sorszámmal kezdődő helyen. Csak hát, az kényelmetlen!
Nem lehetek ott mindenütt! De, én a PSZ elnökét harci lázban égve egyszer láttam az utcán szenvedélyesen vitatkozni: a PDSZ elnökével kapott össze azon, hogy melyik szakszervezet (azonos tartalmú) molinóját feszítse ki az élőláncra összetoborzott mind az ötven ember, az Oktatási Hivatal előtt.
Ennyi elég is volt belőlük!
Lassan be kellene ismerni, és levonni a konzekvenciáit annak, hogy a Bethlen-Peyer paktum óta, azaz százkét éve Magyarországon a változó berendezkedésű országlásoktól merőben független módon, tán egyetlen konstans elemként, a szó eredeti értelmében vett és működő szakszervezet/munkavállalói érdekképviselet nem létezik.
