• Nincs, aki lángost süssön a Balaton martján és partján, annyian mentek külföldre dolgozni. A tavalyinál is nagyobb a baj. Mindjárt itt a turista szezon, de még mindig több száz dolgozót keresnek, nemcsak az éttermek, hanem a kisebb büfék is. A vendéglátós érdekképviselet most tőlünk keletre és délre keres felszolgálókat és szakácsokat. További ÁFA-csökkentést sürgetnek, de a kormány szerint az év eleji csökkentésből már lehetne emelni a fizetéseket.
• Pár éven belül 370 ezer ember hagyhatja el Magyarországot. a 18–40-es korosztályból mintegy 680 ezren, minden harmadik ember gondolkodott már azon, hogy más országban folytassa az életét. A kivándorláson gondolkodó magyarok 35 százalékának komolyak a szándékai, 19 százalékuk pedig azt mondta, hogy már meg is hozta a döntést.  A megkérdezettek hat százaléka azt mondta, ha elmegy, nem fog többé visszaköltözni Magyarországra.

Én ezt nem értem.

Eszembe jutott ugyanis a miniszterelnök úr önmaga nagyszerűségétől és tévedhetetlenségétől mámoros orcája, amint tegnap Zalaegerszegen letette ő egy autótesztpálya alapkövét. Állítása szerint mi

magyar Magyarországot akarunk, a mi munkaerő-tartalékainkat akarjuk mozgósítani, nem akarunk bevándorlókat, migránsokat (…)

Mi nem mankón és mankóval közlekedünk, nem más lábán állunk, vannak saját erőforrásaink és képességeink, kizárólag saját erőből is képesek vagyunk európai és világszintű teljesítményre.

A helyzet az, hogy ez a munkarő-tartalék mozgósítás valóban totális siker, sőt, annál még egy kicsivel több is.

A magyar kormány nélkül, mint hasított fa, heverne egymás hegyén és hátán a nyugati, halódó Európa, így viszont a fülkeforradalom generálta hét éve tartó általános elégedettség a tetőfokára hágott határokon belül is.

Az óránként ki tudja már követni hány millióval zsírosodó Mészáros kollégának egészen biztosan nem lehet oka panaszra, igaz, ő nem is szokott megélhetésileg lángost sütni a Balaton partján eddig sem.

Látástól mikulásig főleg nem.

Igaz, hogy tegnap speciel – éppen miközben az Orbán nevű ember döngette a már így is téglaporos büszke mellkasát – egy hét és fél milliárdos üzlet ütötte az ő kimagaslóan szorgos mellső végtagját, tehát kit érdekel, hogy emberek százezreinek emberhez méltó megélhetés perspektíváját sem kínálja a kormány.

Nem is kínálhatja: a gyűlöletkommunikáció és Soros hajszolása közben a hátsó kapun maximumon pörgő törvényesített korrupciós úthenger zaja mellett nemigen futja másra, mint erre. A munkaerő-tartalék menekül, amerre lát.

A helyzet az, hogy sikerült megpakolni a padlást ezzel a büdöslábú, nacionalista melldöngetéssel, és bár hely mindig van az újabb és újabb igehirdetések számára, a valóság ma már egyetlen nap történései és hírei alapján is képes cáfolni a Fidesz-kormány propagandáját.

Úgy tűnik, a munkaalapú társadalom, amelyet a tudásalapú társadalom eszméjének üldözése mellett sikerült ide összerántani a korrupció melegágya fölé, nos, az sem igazán jött össze.

Az egybites dakotizmusok és álbölcsességek mögül egyre kínosabban és húsbavágóbban lóg ki az öncélú, sehova nem vezető demagógia és populizmus, ami mögött nincs egy dekagramm kézzelfogható eredmény, netán valamiféle véletlen igazságtartalom.

A helyzet az, hogy a süketeléseken túl, nincsenek tartalékaink.

Semmilyen értelemben, semmiféle tartalékaink nincsenek.

És azért nincsenek, mert a munkaerő-tartalék aktiválására fordított pénzeknek lába kelt.

Nem vezetnek utak, nemhogy hidak a kiszámítható megélhetést biztosító munka világába, a közmunkaalapú nemzeti árokkapirgálás politikája pedig elvezetett oda, hogy a munkaerőhiány és (az egyebek mellett a mobilitás hiányából fakadó) munkanélküliség  párhuzamosan öldökli a mindennapokat.

A sikerjelentéseken túl semmi nincs.

És Mészáros mester fantasztikus sikerei nem azért problémásak, mert mi egy ilyen irigy népség vagyunk, hanem mert nincs mögötte teljesítmény és mert olyan vállalkozásoktól szívja el a lehetőséget, akik nem az Orbán dinasztia mankókat nem igénylő saját lábát támogatnák, hanem valódi munkahelyeket teremtenének.

Ezért aztán a saját munkaerő képzettebb, írni-olvasni, idegen nyelveken beszélni tudó részének tele lett a hócipője ezekkel az üres propagandahörgésekkel, nem igényli a mozgósítást, megoldja magától és a hanyatló Nyugatra mozgósította magát.

Akik még nem, azok is igen nagy számban ezt forgatják a fejükben, egyesek már tettek konkrét lépéseket ebbe az irányba, és amint elérkezettnek látják az időt, lelépnek.

Mert itt, a nagyfene magyar Magyarországon az a helyzet, hogy a fedezet és nyakló nélküli ígérgetések és válogatott pénzszórások mögött

egy uniós támogatások hiányában gazdasági növekedést produkálni képtelen, bezárkozó, kirekesztő, összeráncolt homlokú társadalom húzódik.

Ahol lassan minden ötödik gyerek külföldön születik meg, ahol a kivándorlók jelentős része nem akar visszajönni, és

ahol a külföldi munkavállalók száma lassan meghaladja a versenyszférában foglalkoztatott, adót fizető állampolgárok számát. 

A kör bezárult, pedig minden kör természeténél fogva eleve zárt.

Nem lehet már a dübörgő sikernyilatkozatokkal elfedni, hogy a tartós munkaerőhiány a gazdaság termelékenységét veszélyezteti.

És nem az a baj, hogy az Orbán család esetleg nem tud lángost zabálni a Balaton partján, mert nincs ki megsüsse azt a rohadt lángost, hanem hogy íme hát meglett a böjtje annak, hogy néhány szupertehetséges országépítő zseni feneketlen étvágyában nem tudta, mikor elég a harácsból.

Szerző: H. Andrea/kolozsvaros.com