Ötven kilométer és legalább ötven év választja el egymástól Borsod legfejlettebb és legelmaradottabb járását: a Tiszaújvárosit és az Edelényit - írja a hvg.hu. A felzárkózó vegyipari fellegvárat – az egykori Leninvárost és környékét –, illetve a valaha barnaszénből élt Bódva-völgyet. Az évtizedekben mérhető különbség az életminőség majd minden mutatójában érzékelhető, mintha nem egy megye két szegletéről, hanem két külön országról lenne szó.

A szlovák határig húzódó, tölcsér alakú edelényi térség egyre inkább leszakad, néhány más északkeleti járással – köztük a megye legkeletibb sarkában lévő, az iskolázatlanságban például verhetetlen Cigándival – váltakozva rendre az országos fejlettségi rangsorok legvégén áll. A járásközpont kisváros egyre jelentéktelenedik, tavaly elvesztette „saját” parlamenti mandátumát (a környéket besorolták a sajószentpéteri körzetbe), állami gimnáziuma egyházi kézbe került. Lezárt tárnák és rozzant bányásztelepek idézik a múltat. A kórháza viszont megmenekült a vissza-visszatérő bezárási veszélytől, aligha függetlenül attól, hogy igazgatója a környék befolyásos orvosa, Daher Pierre, aki 2014-ig a Fidesz parlamenti képviselője volt. Elcsatolták viszont a járástól az idegenforgalmi vonzerőt jelentő Jósvafőt és Aggteleket, így a két település nevét viselő vasútállomás már más járásba esik, mint a cseppkőbarlangokról híres falvak. A környék egyetlen országos hírű látványossága az edelényi Coburg-kastély maradt, amelyet több évtizedes elhanyagoltság után a 2014-es országgyűlési választás idejére felújítottak.

Az aprófalvas térség helyzete reménytelennek látszik. A dimbes-dombos vidéken rossz a föld, gyakoriak az árvizek, a rendszerváltás utáni iparosítási próbálkozások kudarcot vallottak. Néhány hasonló adottságú abaúji faluban az hozott mostanában felpezsdülést, hogy Szlovákiából, Kassáról és környékéről egyre többen átköltöznek a határ déli oldalára, dolgozók is, nyugdíjasok is. Korábban eladhatatlan ingatlanok keltek így el, de Edelény térsége ebből is kimaradt: onnan már messze van Kassa. Vonatközlekedés nincs a kelet-szlovákiai nagyvárosba a Bódva-völgyből, bár Trianon előtt (és 1938 után évekig) volt, a sínek ma is megvannak. A 120 éves összekötő szálak elvágásának esztelenségére jellemző, hogy miközben a háromnegyed részben most is magyar Bódvavendégi (Hostovce) Szlovákiához tartozik, az apró falu (rég lezárt) vasútállomása Magyarországon maradt. Mindezek ellenére egyre többen keresnek munkát a határ északi oldalán, újraélesztve azt a KGST-időkből ismert megoldást, hogy Szlovákiába ingáznak dolgozni.

A cikk teljes tartalma ide kattintva elérhető.

hvg.hu