Az Egyház és a társadalom kincsei a szegények. A testvéreink ők is. Egy társadalom emberiességnek legfőbb mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel, a gyöngével.

/XVI. Benedek pápa/  

Tudjuk, nem pótolhatjuk a családi melegséget, és nem is oldhatjuk meg a nyomort, a kilátástalanságot, de hisszük, amit  Ferenc pápa üzent tavaly, a szegénység világnapja alkalmából: " A jogtalanság a szegénység perverz gyökere. A szegények kiáltása minden nappal erősödik, mégis minden nappal kevésbé hallatszik. Napról napra erősebb az a kiáltás, mégis napról napra kevésbé hallatszik, mert elnyomja a kevés gazdag lármája, akik egyre kevesebben vannak és egyre gazdagabbak."

Az időjárás végre a kegyeibe fogadta az ételre várakozókat. Talán a napos idővel is magyarázható, hogy ebben az évben most voltak a legtöbben az ételosztáson. Már az osztás kezdete előtt jó órával közel ötvenen várták, hogy elkezdjük a sorszámok osztását. Mire kipakoltuk az asztalainkat, kicsomagoltuk a kenyeret, a tér vasútállomás felőli része megtelt várakozó emberekkel. Az ételosztás végére jóval több, mint 150 fő jutott meleg ebédhez, friss kenyérhez. A menü a szokott töltött káposzta volt,  mivel mikor megszavaztattuk az ételre várókat, erre voksoltak a legtöbben. Mi egy demokratikus kis közösség vagyunk, így a nincstelenek kérése számunkra nagyon fontos, örülünk, ha elégedetten és jóllakva  mennek el a térről. 

Megdöbbentő, hogy a sor itt Debrecenben -is -  hónapról, hónapra növekszik. Szomorú tekintetű, megtört, elkeseredett emberek várják, hogy sorra kerüljenek. Ahány ember, annyi sors, annyi tönkretett élet. Nehezen nyílnak meg, saját nyomoráról senki sem beszél szívesen. Valamikor az étel osztásainkon az utcán élők voltak többségben. Úgy három éve, mind több a kisiklott életű, egzisztenciáját vesztő honfitársunk, a közmunkából tengődő ember, akik egyik napról, a másikra élnek. Mára ők vannak többségben, sokan mondják, szégyellik, hogy ide jutottak, de így hó végére a családi kasszában apró is alig akad.  

 Az ételre várók között észrevehetően sok a kopott öltözetű, egykor talán jobb napokat látott nyugdíjas. Öreg napjaikra oda jutottak, hogy hó végére elfogy a kevés, összekuporgatott pénzük, idős korukra a társadalom számkivetettjeivé váltak. Egy dolgos élet van mögöttük, most  segítségre szorulnak. Nem tudjuk, miért jutottak ide, de ahogyan állnak a sorban az  ételhordójukkal, benne van a kis életük minden búja, keserve. Sokan panaszkodnak, hogy jóval 100 ezer forint alatti nyugdíjukból nem futja minden nap meleg ételre, a káposzta ünnepi ebéd a számukra. Többen mondták, ne gondolja senki, hogy a csirkefarhát a nyugdíjasok étele, mert bizony már többségük azt sem engedheti már meg magának. Nem értik, - mondták, miért nem emeli az alacsony nyugdíjakat a kormány, hisz' amit most kapnak az élethez kevés, az éhenhaláshoz pedig sok. 

Sajnos egyre többen érkeznek gyermekeikkel. Így volt ez ma is. El sem akartuk hinni, hogy két család jött négy - négy  gyermekkel, akik mint az orgonasíp sétáltak egymás után. Egy másik család három  gyerkőccel érkezett. A gyerekek egy része már régi ismerős. Minden hónapban találkozunk velünk, régi ismerősként jönnek, s ölelnek meg bennünket. Szemükben látni véljük a reményt, egy jobb, tisztább emberi életre. Vajon mi lesz a sorsuk pár év múlva, lesz-e erejük kitörni a nincstelenségből, képesek lesznek-e többet elérni, mint szüleik. Egyedül biztos nem megy, a társadalom segítségére van szükség ahhoz, hogy ne legyen az természetes, hogy a közmunkás gyermekének szülei sorsa jut. 

A költségeket - mint mindig--a magánadományokból álljuk, illetve a szervezők saját zsebből dobják össze. Mivel senki sem tehetős közölünk, így van, aki pénzt is tudott felajánlani, volt, akinek a munkája ért "aranyat". Minden dolgos kézre szükségünk van. Külön köszönjük annak fiatal debreceni párnak a felajánlását, akik gyermek és felnőtt ruhákkal felpakolva érkeztek a térre. Adományuk jó helyre került, rövid idő alatt mindennek lett új gazdája.

Legközelebb 2019. április 21-én, Húsvét vasárnapján, 11.00-órakor várjuk ünnepi menüvel mindazokat, akik számára az  ünnep is csak arról szól, hogy nincs mit enniük. A korábbi éveknek megfelelően igyekszünk  a térre érkező gyermekeknek  kis ajándékokkal kedveskedni, emlékezetessé tenni a húsvétot. A helyszín változatlan: Debrecen, Petőfi tér. 

Tukoráné Kádár Ibolya

az egyesület elnöke