– Amikor az ukránok szembeszálltak az orosz agresszióval, egy sor ország, és az EU is ajánlott fel segítséget, részben katonai eszközöket. Elégedett a Magyarországtól kapott támogatással?

– Ukrajna területe február 24.-e óta az orosz hadsereg brutális támadásának van kitéve. A megszállók nehézfegyverekkel lövik a fővárost, Kijevet, az ország kulturális és egyetemi központját, Harkivot és számos más települést. Cinizmusuk nem ismer határokat, rakétáikkal közigazgatási épületeket és lakóházakat, sőt kórházakat és árvaházakat is lerombolnak. Legfőbb célpontjaik azok a nagyvárosok, ahol nagy számú orosz nyelvű lakosság él. Ennyit Moszkva szemfényvesztéséről, hogy meg akarja védeni őket. Oroszország kapitulációra akar kényszeríteni minket, s eközben nem riad vissza háborús és emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésétől sem, ennek bizonyítékait már vizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság. Ezt a nyílt agressziót az egész világ elítéli. Volodimir Zelenszkij elnök felhívására megalakult a nemzetközi háborúellenes koalíció, amelynek Magyarország is tagja. Ma tehát szövetségesek vagyunk ebben a háborúban. Hálásak vagyunk a magyar kormánynak, hogy támogatja az Oroszország elleni szankciókat, az unió döntését, hogy az Európai Békefenntartási Eszköz forrásaiból segítsék Ukrajnát fegyverekkel, és azért is, hogy felajánlotta sebesült katonák gyógyítását és segítséget nyújt a háború elől menekülő ukránoknak. Hálásak vagyunk minden magyar polgárnak és az itt élő ukrán kisebbség tagjainak, akik tüntetéseken követelik a háború befejezését.

– A magyar kormány vezetőinek eddig az volt az üzenete, hogy Magyarország maradjon ki ebből a konfliktusból, és megfontolt, higgadt döntésekre van szükség. Egyetért ezzel?

– Ma mindenkinek lehetősége van hozzájárulni Putyin megállításához, akár orosz és fehérorosz tisztségviselők is megtehetik, hogy elhatárolódnak tőle. Aki nem így cselekszik, felelős lesz Putyin gaztettéért. Hogy elegendő-e az, amit Magyarország és más partnereink tesznek? Nem. Akkor lehet majd ezt mondani, ha megállítottuk az orosz agressziót, Ukrajnába visszatért a béke, és a nemzetközileg elismert határok között újraépítettük országunkat. De ehhez most több fegyverre van szükségünk és arra, hogy szövetségeseink lezárják Ukrajna légterét, megakadályozva a békés lakosság további bombázását. Nem kérjük, hogy magyar katonák vagy más NATO-tagállamok katonái jöjjenek és harcoljanak helyettünk, de támogathatnak azzal, hogy politikai és szankciós nyomás alá helyezik Oroszországot, és segítenek minket pénzügyileg is. A háború, amelyben a támadók atomerőműveinket is elfoglalják, közeledik a világhoz, és Ukrajna csak az első állomása. Sokkal kisebb ár ma Ukrajnát megsegíteni fegyverekkel és felszereléssel, mint megvárni, hogy az oroszok elérjék Magyarország határait. Az ukrán fegyveres erők kötelékében harcoló kárpátaljai magyarok szintén részesei ennek a küzdelemnek. Sokszor esik szó arról a segítségről, amit Magyarország ad a kárpátaljai magyaroknak. Ők ma, az orosz agresszió ellen harcolva Magyarországnak is segítenek.

– Orbán Viktor kormánya a háború kitöréséig előnyben részesítette az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok fejlesztését, miközben hátráltatta Ukrajna euroatlanti integrációs törekvéseit. Most viszont támogatja Kijev uniós csatlakozását és a közös európai védelmi lépéseket. Hogyan értékeli ezt az éles fordulatot?

– Amikor Oroszország lerohanta Ukrajnát, olyan választóvonalat jelentett, amelyen számos ország megváltoztatta álláspontját. Magyarország csatlakozása ahhoz a nyolc uniós országhoz, amelyek támogatták, hogy Ukrajna megkapja az EU-tagjelölti státust, a magyar kormány következetes lépése, amiért hálásak vagyunk. Úgy vélem, mára az egész világ megértette, hogy az ukránok európaiak, vérrel harcoltuk ki a jogot, hogy az európai közösség teljes jogú tagjai lehessünk. Ami az Oroszországgal való együttműködést illeti, úgy véljük, itt az ideje a világ „deputyinizálásának”. Oroszországnak rá kell ébrednie, hogy a nemzetközi jog brutális megsértéséért, egy szuverén állam megtámadásáért és lakosainak legyilkolásáért hatalmas árat kell fizetnie. A Müncheni Filharmonikusok éléről menesztették Valerij Gergijev karmestert, Anna Netrebko világhírű operaénekesnő pedig kénytelen volt felfüggeszteni fellépéseit. A magyar Fradi focicsapata számára becsületbeli ügy kell legyen, hogy ugyanígy tegyen orosz edzőjével. Európai üzletek és vásárlóik lemondanak az orosz árukról. Hálás vagyok azért, hogy Árukereső.hu portál, a Nanushka divatcég és az Átrium Bisztró példát mutatnak ebben, és erre szólítom fel a magyar bolthálózatokat is. Ne hívjanak meg orosz művészeket, ne nézzenek orosz filmeket! Semmilyen Nemzetközi Beruházási Bank, semmilyen Paks 2, gázügy, rezsicsökkentés vagy orosz vakcina nem igazolhatja ártatlan gyermekek szégyenletes halálát. Vannak bűnök, amiket nem lehet válasz nélkül hagyni. Ha szemet hunyunk az embertelenség és a barbárság felett, bele tudunk-e nézni saját gyermekeink szemébe, s örülni az alacsony gáztarifáknak?

– Milyen lehetőséget lát a háború leállítására? Hazája elfogadna egy kényszerű semlegességet?

– A fronthelyzet és a diplomácia lehetőségei szorosan összefüggenek. Minél kisebb veszteséggel tudjuk visszaverni az orosz támadásokat, annál jobbak lesznek a tárgyalási pozícióink és esélyünk a békére. Ezért mondjuk azt magyar partnereinknek is: adjanak fegyvereket és védőfelszereléseket, hogy megvédhessük magunkat – és önöket! És ezért kérjük a NATO-t: zárják le a légteret Ukrajna felett. A többit mi magunk elvégezzük. Másrészt minél inkább meggyengül gazdaságilag és politikailag Oroszország, annál több esélyünk lesz megállítani az agressziót. Azt kérjük: szakítsanak meg minden gazdasági együttműködést az agresszor állammal, szigeteljék el politikailag, zárják ki nemzetközi szervezeteikből, sport, kulturális, tudományos és üzleti köreikből. Hogy készek vagyunk-e arra, hogy semlegesek legyünk, cserébe a további rombolás megállításáért? A Kreml kiválóan keveri a fogalmakat, de mondjuk ki nyíltan: egy cinikus hazudozó. 2014-ben semlegesek voltunk. Ez vajon megmentett bennünket? Ma a Kreml nem akarja a „semlegességünket”, „nácitlanítani” akar bennünket, amin azt érti, hogy meg akarja semmisíteni az ukrán nemzetet és államiságot. Putyin utál mindent, ami ukrán, mert az ukrán nép szabadságszerető, demokratikus, európai, ami ellentétes egész filozófiájával és értékrendjével. Elfojtás, ellenőrzés, félelem, engedelmesség – ezt érti a hangoztatott semlegesség alatt. Ilyenbe soha nem egyezik bele egyetlen ukrán sem. És amikor a semlegesség elfogadásáról kérdeznek bennünket, a magyarok fel kell tegyék maguknak a kérdést, egyetértenek-e Putyin következő követelésével, hogy a NATO infrastruktúráját vissza kell állítani az 1997 előtti állapotba? Beleegyeznek-e abba, hogy minden posztszocialista országban helyreállítsák az orosz befolyást, vagyis megfosszák őket függetlenségüktől? Szerintem az Önök válasza választ ad Ukrajna semlegességének kérdésére is.

– A nagykövetség tudomása szerint hány ukrajnai menekült érkezett eddig Magyarországra, és mekkora részük készül továbbmenni harmadik országokba? Mi az a segítség, amire a legnagyobb szüksége lehet az itt maradó családoknak?

– Folyamatos kapcsolatban vagyunk a magyarországi szervekkel menekült állampolgáraink ügyében. Egy részük – többségükben nők és gyerekek – vízum nélkül tovább tud utazni olyan országokba, ahol családtagjaik, barátaik vannak. Más részük marad, de nem mindegyikük kér menedéket, mert bizonyos ideig jogalappal tartózkodhatnak itt. És vannak, főként a Magyarországon dolgozó férfiak közül, akik visszatérnek Ukrajnába, hogy megvédjék hazájukat az oroszokkal szemben. Pontos számokat nem tudok mondani, a nagykövetség is csak azokkal az adatokkal rendelkezik, amit a magyar szervektől kapunk. Az ide érkező ukránoknak egyelőre leginkább szálláshelyre, élelmezésre, napi szükségleti cikkekre van szüksége. A nagykövetség is gyűjti az adományokat, amiről Facebook oldalunkon találnak tájékoztatást és lehetőség van arra is, hogy a magyarok felajánlják adójuk 1 százalékát Ukrajna megsegítésére. (Népszava)

Névjegy

Ljubov Vaszilivna Nepop nyelvész és diplomata, 2016 óta Ukrajna budapesti nagykövete. Első külszolgálati megbízatását is itt teljesítette 1997 és 2000 között. 2004-től három éven át Szófiában volt követségi tanácsos, majd ideiglenes ügyvivő. 2008-tól 2010-ig a NATO főosztály helyettes vezetője Kijevben. Ezt követően Brüsszelbe került, Ukrajna állandó EU-s képviseletére, ahol több mint fél évig ideiglenes misszióvezető is volt.