Az RTL Klub Házon kívül című műsora számolt be arról, hogy a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon volt igazgatója gyerekeket molesztált. V. Jánost azóta a bíróság is elítélte. A 2016-os riportfilm készítőjével, Moskovics Judittal, és az első bejelentést tevő volt nevelővel, Bárnai Árpáddal beszélgettünk az ügyről.

Első fokon nyolc év fegyházra ítélte a bíróság V. Jánost, a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon volt vezetőjét a nevelésére bízott gyerekekkel szemben elkövetett szexuális erőszak és egyéb bűncselekmények miatt. Egy volt nevelőt, K. Bélát kétrendbeli szexuális visszaélés bűntettében bűnösnek találta, ezért egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte a bíróság, három évre felfüggesztve. Az elsőfokú ítélet után beszélgettünk az első, 2011-es jelentést tevő volt nevelővel, Bárnai Árpáddal, és az ügyet kirobbantó riportfilm készítőjével, Moskovics Judittal arról, ők hogyan élték meg az eljárást, hogy látták az ügyet.

Moskovics Judit szerint nehéz egy büntetést megítélni, de a nyolc év fegyház a büntetési tétel középértékétől, a 13,5 fél évtől több mint öt évvel elmarad. Az ítélet szerint a volt igazgató éveken át követett el szexuális visszaéléseket gyerekekkel szemben. 2012-ben indult egy nyomozás, de azt bűncselekmény hiányában lezárták. V. János 26 éven át állt a gyermekotthon élén, 2016-ban indult a második eljárás ellene.

– A társadalomra nézve elrettentő ereje kellene, hogy legyen az ítéletnek. Ha viszont felfüggesztett börtönbüntetést kap valaki, aki gyerekekkel szexuális viszonyt folytat és prostituáltként kezeli őket, akkor az azt üzeni a társadalomnak, hogy ez megúszható

– jegyzi meg a riporter.

Úgy látja, hogy a riportfilm ugyan nagy felháborodást okozott, a fenntartó oldaláról semmit nem hallani.

– Amikor ez kiderült, módosult a törvény, elindult egy belső vizsgálat, aminek az eredményéről senki nem tud semmit, mintha soha nem ért volna véget. Nehéz lemérni, hogy a közvélemény mennyire foglalkozik ezzel, azt viszont lehet mérni, hogy a hatalom mennyire foglalkozik vele. Mivel most már nem annyira kellemetlen, nem annyira foglalkoznak vele. Elítéltek ugyan egy embert, de azt mindenki tudja, hogy egy ember ilyet évtizedeken keresztül egyedül nem tud megtenni, segítség nélkül. És ez a kérdés akkor is kínzó, ha csend van körülötte

– mondja.

Bárnai és Moskovics elmondása szerint folyamatosan téma volt a gyermekotthonban, hogy János bácsi szereti a fiatal fiúkat. Az otthonban körülbelül 100 ember dolgozik. Volt olyan, hogy a takarítónő borult ki azon, amit egy gyerektől hallott.

A gyerekek néha a folyosón kiabálták rigmusban, hogy „pedofil János, pedofil János”.

Volt nevelő, aki rászólt a gyerekekre, és volt, aki csak mosolyogva csöndben maradt. Volt olyan gyerek, aki jelezte a dolgot a vacsoránál egy nevelőnek, a többiek füle hallatára, de a nevelő leállította azzal, hogy hagyjuk ezt, vacsorázzunk.

Az az igazgatóhelyettes, akinek 2011-ben szóltak, azt válaszolta a gyerekeknek, hogy maradjanak csendben. Kollégái is jelezték neki, hogy miről beszélnek a gyerekek, segítséget is kértek tőle, de nem kaptak. Ő még mindig az intézményben dolgozik. Vagyis sokan hozzájárultak akár aktívan, akár a hallgatásukkal ahhoz, hogy az igazgató éveken keresztül kizsákmányolhassa a rá bízott gyerekeket. 

Moskovics Judit hangsúlyozza, hogy mindkét elítélt közpénzből fenntartott intézményben dolgozott.

– Fizetésüket a mi adónkból kapták, azért hogy vigyázzanak olyan gyerekekre, akikre a szüleik nem tudnak, vagy nem akarnak. Az igazgató pedig ahelyett, hogy vigyázott volna rájuk, egy életre megnyomorított nem egy, és nem két gyereket. A fizetését gyakorlatilag mi adtuk. Azoknak is, akiknek az lett volna a dolga, hogy észrevegyék, mi történik hosszú éveken át. Nem kérdés, hogy ők sem végezték rendesen a munkájukat. Mégsem rúgtak ki senkit

– teszi hozzá.

A riportfilm elkészítése egy hónapot vett igénybe. Ezalatt a műsor készítői adatokat gyűjtöttek és ellenőriztek, áldozatokkal és az ő barátaikkal beszéltek. Bárnai Árpád megjegyzi, hogy a munkát, az állítások ellenőrzését úgy kellett végezniük, hogy minden titokban maradjon, és azok a gyerekek, akik még a gyermekotthonban élnek, ne kerüljenek bajba. Eközben ugyanis az intézetben V. Jánosék próbálták kideríteni, hányan és kik tettek feljelentést.

– Nagyon sötét hónap volt. Azzal az érzéssel jártam dolgozni, mint akit gyomorba rúgtak, nem tudtuk, mi lesz belőle. És közben úgy jártam az utcán, hogy emberek, ez itt megy, az egyik gyereket szöktetik, a másikat fenyegetik, miközben pedofil az igazgató. És közben lehet, hogy szétszedik a fiúkat, minket, és el kell hagyni az országot

– meséli a volt nevelő.

Moskovics Judit elmondása szerint a gyermekvédelemben dolgozók közül volt, aki felrótta neki, hogy nyilvánossá vált az ügy.

– Inkább engem vádoltak, és nem azokat az embereket, akik hallgatták a folyosón, hogy „pedofil János”. Azt mondták, hogy ennek nem kellett volna kimennie szakmán kívülre – mondja.

Bárnai Árpád szerint nagy lépés volt, hogy országos médiában úgy mutatták be a történetet, hogy azt nem lehetett egyszerűen lesöpörni azt asztalról. Volt olyan nevelőtársa, aki a riportfilm után felhívta őt azzal, hogy évtizedekig dolgozott ott, de semmit nem látott ebből.

– Az is nehéz, ha ezzel szembe kell nézni. De már 2011-ben jeleztük a problémát, senki nem mondhatja, hogy ő erről nem tudott

– mondja Bárnai.

Érez némi sajnálatot is az igazgató iránt, de megjegyzi, hogy V. János szerinte egy veszélyes ember, olyan, mint egy nagyon jól funkcionáló közveszélyes őrült. Moskovics leginkább valamiféle irtózatot érez a volt igazgató iránt.

– A tárgyaláson valamilyen furcsa őrületet láttam rajta, és nagy magányt. Ez az ember ugyanúgy lett magára hagyva – a kezdeti támogatás ellenére –, ahogy a gyerekek. Azok az emberek, akik a gyerekek mellett nem álltak ki, azok végül mellette sem

– mondja.

Az érintett gyerekek közül sokan hajléktalanná váltak, sok a kudarcos történet.

A  gyerekek nem tudták feldolgozni a történteket, ehhez segítséget sem kaptak. Ezek a fiatalok nemhogy nem tartják értékesnek magukat, hanem azt is nehezen hiszik el, hogy joguk van élni

– mondja Bárnai.

Hozzáteszi, hogy sokan közülük úgy kezdik el felnőtt életüket, hogy szerfüggők.

– Ezt csinálta velük a rendszer. És nem pusztán a gyermekvédelem, hanem az a rendszer, ami elnézte ezt. Ez nem kötelező része a történetnek. Az, hogy kiemelnek a családból, még nem eredményezhetné

– jegyzi meg.

168ora.hu