Nemrég a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bírósága első fokon Vékony Lászlónak, a koncesszióját elveszítő soproni trafikosnak adott igazat.

A sváb férfi jogász, és következetes Fidesz-szavazó. Az ítélet után most szólalt meg először.

Január 13-án a dohányboltját elvesztő soproni kisvállalkozónak adott igazat az állammal szemben az Emberi Jogok Európai Bírósága Strasbourgban. A hatvannégy éves Vékony László azóta lecserélte a mobiltelefonját, mert nyugalomra vágyik, és megunta, hogy a budapesti központú televízió-szerkesztőségek folyamatosan hívogatták. Könyörögtek neki, taxit küldenek érte, haza is viszik, de ő nem akar politikai játszmák szereplője lenni – egyébként a rendszerváltozás óta jobboldali érzelmű szavazó, konkrétan: Fidesz-voksoló. Most először beszélt az ügyéről a Magyar Nemzetnek.

A jogász végzettségű férfi 1989-ben bérelt ki egy trafiküzletet édesanyjával Sopronban. 1999-ben anyja halála után egyedül vitte tovább az üzletet. 2013-ban azonban jött a változás: kiderült, pályáznia kell azért, hogy továbbra is trafikos maradhasson.

„Nem is nagyon tudtam mit írni a pályázatba, olyan régóta csinálom, benne van a véremben. Mit írjak le? Hogy igyekszem jól csinálni, a panaszkönyvembe sohasem írt senki? Vagy azt, ha az ember becsületesen dolgozik, nem lehet baj? Gyötrelmesen éreztem magam, amikor azt írták a levélben, hogy nem nyertem. Nem volt indoklás, nem volt fellebbezési jog” - mondta Vékony.

A férfi nem talált arra nyomot, hogy a hasonlóan járt trafikosok körében alakultak-e pertársaságok, ezért egy este lediktálta Strasbourgba címzett levelét az egyik fiának, majd postára adta, majd ügyvédet keresett, de végül aki elsőként elvállalta, nem vált be.

„Beadványunkra újabb levelet kaptunk, amelyre reagálnom kellett volna. Ügyvédem pihentette a borítékot a fiókjában, és csak a határidő letelte előtt pár nappal szólt nekem. De miért? – kérdeztem megdöbbenve. Hááát… mert ő nem megy a kormánnyal szembe, bökte ki. Hiába mondtam neki: ennek semmi köze a politikához, csak éppen született egy rossz döntés. Cromwelli mondás: bízzál Istenben, és tartsd szárazon a puskaport! Hát én bíztam, de most szükség lesz a puskaporra.” - emlékezett vissza a soproni trafikos.

Vékonyt egy neves budapesti ügyvédi iroda rendszeresen felhívta, hogy örömmel vállalná az ügyet, de a férfi nemet mondott, mert tudta, hogy az a bizonyos iroda nyíltan egy ellenzéki politikai párt mögé sorolható, ezért elállt a megbízástól.

Végül egy budapesti ügyvéd, Cech András vállalta a képviseletét, aki ma is az ügyvédje. 

A történet innentől már ismert: a magyar állam megsértette a magántulajdont megillető védelmet, amikor 2013-ban megfosztotta Vékony László soproni trafikost engedélyétől, hogy dohánytermékeket áruljon – mondta ki az Emberi Jogok Európai Bírósága. A bíróság a felperesnek tizenötezer euró (nagyjából 4,77 millió forint) kártérítést ítélt meg, és további hatezer euró (mintegy 1,9 millió forint) perköltség megfizetésére kötelezi a magyar államot, ha az ítélet jogerőssé válik.

A Magyar Nemzet információi szerint, akik betartották a panasztevésre nyitva álló hat hónapos határidőt, és benyújtották igényüket a strasbourg-i bíróságnak, jó eséllyel számíthatnak hasonló döntésre. Mint kiderült: még tizennégy trafikját elvesztő vállalkozót képviselnek ügyvédek Strasbourg-ban. Aki nem indított pert a magyar kormány ellen, az viszont nem számíthat kártérítésre. Ám a strasbourg-i ítélet nem kötelezi az Országgyűlést a jogszabály megváltoztatására.

Az ítélet kihirdetésekor Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter közölte, a trafikrendszer átalakításával kapcsolatban hozott bírósági döntést a magyar kormány kötelezőnek ismeri el magára nézve.

Vékony László miután engedélye elvesztése miatt már nem árusíthatott dohánytermékeket, ezért bevételeinek harmada eltűnt, így  2014 novemberében bezárta a boltot.

A bolt újranyitásáról így nyilatkozott: „Hangsúlyozom, hogy nem a fájdalomdíj miatt csináltam. Abból élünk, amink van. Nem panaszkodom, de azért dolgoznék is. És sokat dolgoznék, sőt vasárnap is, az az én választásom…Azért az általában baj, hogy a kisembereknél mindennek következménye van, az elhibázott állami döntéseknek viszont nem sok. Abban bízom, ha van egy rossz döntés, de nem lett kijavítva, majd az élet kijavítja. Írtam Orbán Viktor miniszterelnöknek egy sóhajtós levelet, de átgondolván ezt az egészet végül nem adtam fel. Egyebek között erőt, egészséget kívántam neki”

Arra  a kérdésre pedig, hogy nagyon kiábrándult-e a Fideszből, úgy válaszolt: „Dehogyis! A nagymamámat Orbán Máriának hívták.”

valasz.hu

{flike}
{jcomments on}