h i r d e t é s

Gondolatrendőrség a pártállam szolgálatában

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Gondolatrendőrség a pártállam szolgálatában

2020. július 29. - 07:41

 

Hierarchikus társadalom csak a sze­génységre és tudatlanságra épülhet

A kép illusztráció! - Forrás: Biztonságpiac

Ismert, hogy „demokráciánkban” az elmúlt hetekben két-három állampolgár az államilag is figyelt Facebook oldalon írt olyan bejegyzéseket, melyekre Kádár János egykori rendőrkapitánya – a jelenlegi belügyminiszter – két túl szorgalmas, megfelelni akaró vidéki kapitánysága rabosította az illetőket.

Egy másik ügyben maga a rendeleti úton kormányzó miniszterelnök, Orbán Viktor – az egykori ifjúkommunista – úgy nyilatkozott, hogy „a magyarországi bíróságok és a Kúria helytelen döntéseket hoztak akkor, mikor (az egyébként nyomorban élő) gyöngyöspatai romáknak nagy összegű kártérítési összeget állapítottak meg, akik így ’munkavégzés nélkül’ jutnak forint milliókhoz – amíg neki éjt nappallá téve kell keccsölni.”

Orbán780.jpg

A nem hazai pálinkán felcseperedett honfitársaimnak idézem a „keccsöl” kifejezés jelentését:  „A keccsöl szó alig jövedelmező, ugyanakkor fárasztó és rengeteg időt elvevő munkát végez. Angol eredetű szó, a rakodómunkások mindennapi munkájának jellemzésére és leírására szolgál.”

Amint az a városi, tanultabb honfitársaink előtt ismert, Orbán Viktor és az ország vezetésében részt vevő 37 társa, e földi létben soha, egyetlen napot sem állt munkaviszonyban. Bérmunkát sem végeztek. Orbán, a miniszterelnök, az egyetemi tanulmányai végén még szakvizsgát sem tett le.  

Orwelli világban élünk

Ha a nép nem csőcselék, akkor nem zúzalék, hanem szervezet, különféle rendű-rangú emberek együttműködése. Az egyik ebben bővelkedik, a másik abban gazdag, s látja el a többit. A csőcselék a hasonszőrűeket állítja előre, ellenben a nép bölcsessége abban áll, hogy a kiválókat állítja élre. Azért, hogy ők szabják meg a közös élet stratégiáját, rendelkezzenek az erőforrásokkal, mivelhogy képesek őrizni a hagyományt és megalkotni az újat. Az élet minősége sokban függ attól, hogy ők milyenek: semmirekellők, önzők, közömbösek, zsenik, hősök, szentek. Elit akkor is van, ha látszólag nincsen, ha tagadják a létét, sőt olyankor működik legerőteljesebben. Az antielitisták valójában a tehetségtelenek szálláscsinálói. Azok pedig a csúcsra jutva diktatúrára kényszerülnek, mert helyzetük – mindenki tapasztalhatja Magyarországon – jogtalan.

Az elit működésének lényege egyetlen szóval kifejezhető: példa. A csúcson állók messzire látszanak. Akarva-akaratlan mutatják a többieknek, miként gondolkodnak ők, hogyan élnek. A legrégibb szakrális társadalmak igazi mértékadói – a kínai császár vagy a magyar kündü – ennek okáért sosem kormányoztak, csak éltek, mégpedig úgy, ahogy az istenség tenné a földön jártában. A későbbi idők elöljárói már markolták a kormányrudat, személyesen ítélkeztek, a csatasor élén harcoltak. Ha nem is az ég rendjét, de azt az ideát igyekeztek megtestesíteni, amit szerintük népüknek követnie kell, ha nem kíván tökéletlen és silány lenni.

a rendőrállami környezet_02.jpg

George Orwell 1984 című disztópikus víziójáról annak is vannak ismeretei, aki még sosem olvasta a regényt. Az alapjául szolgáló mű – ha nem is a szokványos értelemben – de kultusz könyvvé vált, s olyan fogalmak forognak közszájon az általa megalkotott világból, mint a Gondolatrendőrség, a 101-es szoba vagy a Nagy Testvér, aki minduntalan „figyel téged”. Orwell könyve nem csupán a totalitárius diktatúrák – elsősorban a bolsevik-típusú kommunizmus – húsba vágó kritikája, hanem az egyén és az állam viszonyának örök kérdéseit boncolgató alkotás, mely minden eddig létrejött politikai rendszer elé képes görbe tükröt állítani. Ahogy mondani szokás: orwelli világban élünk.

Az 1984 a szerző másik közismert művével, az Állatfarmmal ellentétben nem a diktatórikus módszerek létrejöttét és a totális állam felépítését mutatja be, hanem a már megvalósult rémálom világába kalauzolja az olvasót. Néhány utalásból azonban rekonstruálható a rendszer kialakulása és működése.

Nagy Testvér az az álarc, amelyben a Párt a világ számára megmutatkozik

Nem tudhatjuk, hogy most valóban 1984. április 4-e van-e? A jövő világában (amely részben már megvalósult) három, egymással tisztázatlan, de valószínűsíthetően hidegháborús viszonyban álló szuperhatalom jött létre: Eurázsia és Kelet-Ázsia és Óceánia. Jelenleg írhatunk Oroszországot, az Egyesült Államokat vagy Kínát, amelyekben az állam egyén fölötti korlátlan hatalmának kiteljesedése valósult meg, de a területileg is kisebb diktatúrákban is játszódhatna bármelyik cselekmény.

Hungária, hogy csak egyet említsek a kisebbek közül, a Nagy Testvér uralma alatt áll. Senki sem tudja már, mióta vezeti ő a Pártot, honnét kormányozza országát, de mindenütt jelen lévő arcmása elől nem lehet kitérni – bárhová menjen az ember, mindenütt a vezér szúrós tekintetével találkozik. „A Nagy Testvér figyel téged.” – hirdeti a felirat. Bár értelmezhető egyszerre pozitív (ügyel rád) és negatív (megfigyel) jelentésében, ám a jövő nagy találmánya, a telekép nem hagy kétséget afelől, hogy inkább az utóbbival van dolgunk. A politikai propagandát sulykoló készülék nem csupán adó, hanem vevő is – segítségével még a privát szféra is megfigyelhető, hiszen minden lakás minden egyes szobájában található egy ilyen szerkezet. Kikapcsolni természetesen nem lehet, és a hangerőt sem lehet szabályozni. 

„A múltban egyetlen kormánynak sem állt mód­jában polgárait állandó felügyelet alatt tartani. A nyomtatás feltalálása azonban megkönnyí­tette a közvélemény befolyásolását, s a film és a rádió tovább fejlesztette ezt a folyamatot. A televízió felfedezésével, s azzal, hogy a technika haladása lehetővé tette, hogy ugyanazon a készüléken egyidejűleg adni és venni lehessen, vége lett a magánéletnek.” – vélekedett Orwell. A különféle totalitárius diktatúrák titkosszolgálatait és besúgórendszerét már ismerjük, megismerhettük 1945 és 1990 között. De az 1984 világa termékeny táptalaj a modern demokráciák kritikusainak is – elég, ha az összeesküvés-elméletek hívei rámutatnak a minket körülvevő világ mindent látó térfigyelő kameráira vagy a minden zsebben ott lapuló vevőkészülékekre, a mobiltelefonokra.

A hierarchikus társadalom csak a szegénységre és tudatlanságra épülhet. Hungária népe elképesztő szegénységben él. Noha a bőség minisztériuma fennen hirdeti gazdasági eredményeit, valójában a legalapvetőbb fogyasztási cikkek sem érhetők el a lakosság számára. A szintetikus élelmiszer épphogy kielégíti a létszükségleti igényeket, de olyan nélkülözhetetlen dolgokból van hiány, mint a cipő, a borotvapenge vagy éppen a kávé. Hungária népének gondolkodását, a politikai propagandát folyamatosan árasztó teleképen kívül egy bizarr szertartás keretében terelik a Párt számára kedvező irányba: ez a „két perc gyűlölet”. – Ugyanezt láthatják az alattvalók az óriásplakátokon is.

 

Kollár Erzsébet,
a rendszerváltók lelkiismerete


 

h i r d e t é s