A Demokratikus Koalíció elnöke beszélt a közös ellenzéki lista esélyeiről, a Jobbik és a DK együttműködéséről és az Egyesült Államokon belüli erőszakos konfliktusok nemzetközi kihatásáról is.

Hogy gondolja azt a mondatát, hogy „Vidnyánszky Attila és társai földönfutók lesznek” Orbán Viktor bukása után?
Nagyon egyszerű az a képlet: ami ránk vár, az nem kormányváltás, hanem rendszerváltás. Fölépült egy alapvetően önkényre épülő világ, és akik ennek a felépítésében vezető szerepet játszottak, azokra nem kell számítani a következő kormánynak.

Attól önkény, hogy nincs benne konszenzus?
Nem, attól önkény, hogy a hatalom kizárólagosságának megszerzésére törekednek.

Ha van valakinek kétharmada, az nem azt jelenti, hogy gyakorlatilag bármit megtehet, amihez ereje van?
A demokratikus polgári rendszerek berendezkedése alapvetően a párbeszéden, a hidak építésén nyugszik. Ezt sutba vágja a kormány, és valamennyi olyan intézményt, amelynek az lenne a dolga egy polgári demokráciában, hogy ellensúlyát képezzék a kormány túlhatalmának, politikai értelemben elfoglalták. Szemben áll egy demokratikus Magyarország víziója az orbáni önkény víziójával, és a kettő között nem építünk hidat.

Nem lesz árokbetemetés?
Abban az értelemben nem lesz, hogy nem kell kompromisszumot kötni a polgári demokráciát megerőszakoló eszmékkel és azok képviselőivel. Azt viszont természetesen tudomásul kell venni és el kell fogadni, hogy különböző gondolatok vannak egy szabad demokratikus világban. Ezeket nemcsak tiszteletben kell tartani, hanem védeni is kell.

Hol húzná meg azt a határt, hogy ki legyen „földönfutó” és ki ne?
Minden bizonnyal ez egy hosszú beszélgetés tárgya lesz majd az új kormány vezetői között. Ha engem meg fognak kérdezni, akkor a szóban forgó úrra például azt mondom, hogy a magyar színházi életben vezető szerepet egy új kormány ne szánjon neki.

Az együttműködésre készülő politikai erők vezetői ezzel a nézettel most egyetértenek?
Igen, azt gondolom, hogy ugyanezt vagy ehhez nagyon hasonlót gondolnak.

Azt is mondja, hogy vagy küzdötök a hazáért, vagy cinkosok lesztek”. Ez a vagy-vagy nem visszalépés még Kádár Jánoshoz képest is, aki legalább azt mondta, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van?
Ó nem, sőt bizonyos értelemben ki is kérhetem ezt magamnak. Ebben az országban szabadon kell tudni élni. Nem kell az új kormányt támogatni. Ebben az értelemben ez nem egy kádári szöveg. Lehet a kormánnyal szemben politizálni. Egy dolgot nem lehet csinálni, hogy visszatérjünk az önkény világába. Ne legyen érdekes és fontos, hogy egy iskolaigazgató kire szavaz, ne legyen érdekes és fontos, hogy valakinek milyen a kulturális ízlése, istenhite, mert ez nem tartozik a hatalomra. Nekünk az a dolgunk, hogy jó egészségügyet, jó oktatást biztosítsunk, védjük meg azokat, akiknek állami védelemre van szükségük. Biztosítsuk az egyetemek, a színházak szabadságát, és ebbe nem fér bele az erőszak kultúrája, amely most a legpőrébben mutatja meg magát. Nem fér bele az a mentalitás, hogy a legnehezebb sorsú gyerekekkel foglalkozó iskolák, intézmények támogatását megvonják, miközben, mondjuk, a teniszszövetség, amelynek 3 milliárdos hiánya van, kap 3,5 milliárd forintot. Nem fér bele, hogy 50 milliárd forintot költünk a vadászati kiállításra, és közben Magyarországon nem adtunk munkahelyvédő támogatást.

De ez a vagy-vagy nem azt jelenti, hogy vagy azt gondolják, amit ön gondol, vagy cinkosok lesznek? A dologról nem gondolkodó többségnek nem hagy választást?
Dehogynem. A demokratikus alkotmányosság kerete között egy vagylagosság van. Diktatúrát akarsz és építesz vagy demokráciát. Én az alkotmányos berendezkedés helyreállításának pártján állok, és ezt javaslom. A demokrácia keretein belül nincsen vagy-vagy, ott szabadság van. Azokkal szemben van „vagy”, akik a demokratikus jogállamiságot fel akarták számolni és most éppen fel is számolják. Miért ideges a magyar miniszterelnök, hogy jogállami kritériumok lesznek a következő időszakban az Európai Unióban? Mert tudja, hogy ő nem tartja be.

Számol azzal, hogy az ön mondatait sokan fenyegetésként értékelik? Mindazok, akik azt gondolják, hogy ön a 2006-os rendőri erőszak miniszterelnöke?
Az volt a célom, hogy jó időben figyelmeztessek mindenkit. Nem kell egy demokratikus kormánynak az önkény kormányát vezető posztban kiszolgálókat arra kérni, hogy segítsenek egy alapvetően eltérő politikai rendszer működésének felépítésében. Ha ezt figyelmeztetésnek érzékelik, akkor nagyon helyes, hiszen az a megjegyzés nem egyszerűen a szóban forgó színházvezetőről vagy kuratóriumi elnökről szólt, hanem mindenkihez szólt. Én olyan országot szeretnék, ahol a haza és a nemzet része a demokráciát tiszteletben tartó nemzeti konzervatív is, ahol a színházaknak nem mondja meg a kormány, hogy milyen szellemben kell színházat csinálni, mert nincs jobb- meg baloldali színház, hanem jó meg rossz színház van, és hogy melyik a jó, meg melyik a rossz, arról a közönség dönt, a szakma dönt, a kritikusok döntenek. Ahol sok tíz év alatt kialakult szakmai kultúrát és konszenzust nem hatalmi szóval változtatjuk meg, hanem türelmes, hosszan tartó párbeszédben. Én ilyen világban gondolkodom.

Akkor is, ha nagy dolgokat nem mindig lehet konszenzussal megcsinálni? Emlékszem a mondataira, „egyszerűen neki kell állni”. Amikor miniszterelnök lett, azt mondta, hogy ezt így kell csinálni, nem a langyos konszenzusokról van szó.
Nem is gondolom, hogy langyos konszenzusokat kell keresni. Lehet bátor lépések érdekében politikai, szakmai küzdelmet folytatni a tárgyalóasztalnál. Be kell vonni a szakmát, be kell vonni a szélesebb közvéleményt, el kell magyarázni, hogy mi a baj, adatokkal alá kell támasztani, és akkor ez egy teljesen rendben lévő vita. Az nincsen rendben, hogy hirtelen a hatalom emberei elfoglalják az egyetemet. Hát hogy a csudába történhet ez meg?

Mit gondol, használ az egyetemi hallgatók ügyének az, ha a politika markánsan megnyilvánul?
A politikának ez a dolga és ez a természete. A politikának van véleménye, a politika a mi közös ügyünk. Közös ügy, hogy milyen a magyar színjátszás, hogy milyen a magyar művészet. Nemcsak azoké, akik az egyetem működtetésében ilyen-olyan módon részt vesznek, hanem az országnak az ügye. A politika ebben az értelemben mindenhez hozzá kell hogy szóljon, ami nem magánügy, azt meg védenie kell. A magyar színjátszás ügye az közügy.

Mit gondol, mi lesz az ügy kimenetele?
Ezt nehéz megítélni. Én úgy látom, különösen a 8-10 ezer főt felvonultató élőláncot követően, hogy egyelőre növekszik a társadalmi támogatottsága, nem csodálkoznék azon, ha ez egy nagyon hosszú és egyre terebélyesedő folyamat lenne.

Milyen szerepet kíván vállalni a politikai vezetésben, ha úgy alakul a választás, hogy erre szükség van?
Én régóta nagyon világosan beszélek erről. Harmadik éve ugyanazt mondom: én a következő kormánynak nem leszek tagja. Minden bizonnyal parlamenti képviselő leszek, a pártomat vezetni fogom, a frakciót talán vezetni fogom.

Hogyan fog alakulni a befolyása, ha nem lesz a kormány tagja?
Minden korábbinál nagyobb esélye van arra az országnak, hogy ’22-ben vagy azt megelőzően kormányváltás legyen, és az egy koalíciós kormány legyen, amely mögött a koalíciós frakciók és pártok lesznek. Nyilván a velük való közreműködésben alakítja a kormány a politikáját, ott pedig a Demokratikus Koalíció vezetőivel érintkezni fog ez a kormány.

Milyen tanácsokat fogalmazna meg a koalíciós kormánynak azután, hogy önnek van tapasztalata koalíciós kormányzásban, a többieknek meg láthatóan nincs?
A legfontosabb, hogy azok között a politikai vezetők között, akik az új kormányt és annak hátterét fogják biztosítani, létrejöjjön az a szükséges politikai, személyi, kulturális bizalom, ami kell a kormányzás egységéhez. Látom, hogy ez gyorsuló ütemben épül, sokkal több a kontaktus az ellenzéki politikai pártok vezetői között, mint korábban. Ez zajlik, és zajlik a közös választási és kormányprogramnak az elkészítése.

Miből érzi a bizalom növekedését? Épp a beszélgetésünk előtt néhány perccel olvastam egy interjút az LMP új vezetőjével, aki azt mondta, hogy ő már szeretné olvasni a politikai műveket Gyurcsány Ferenctől, ami magyarán azt jelenti, hogy lépjen mindig hátrébb és hátrébb.
Ugyanebben az interjúban az új társelnök azt mondja, hogy mára Gyurcsány Ferenc és a Demokratikus Koalíció az ellenzék legmeghatározóbb szereplői közé tartoznak, amit tudomásul kell venni. Egyébként nagyon örülök, ha várják mindazokat a gondolatokat, amelyek majd előbb-utóbb talán papírra is kerülnek, de arra nem panaszkodhatnak, hogy ne osztanám meg az engem figyelőkkel, hogy éppen mit gondolok a világról, a különböző politikai részkérdésekről.

Ezt kötelező szurkálódásnak érzi az LMP vezetője részéről?
Természetesnek gondolom. Az a kérdés, hogy ebből lesz-e egy jobb haza, és az én politikai pályafutásomnak a hátralévő része csak arról az ambícióról szól, hogy legyen ebből újra egy európai nyugodt ország. A másik oldalról értem, hogy azoknak a pártoknak a világában, amelyek sokszor a mi politikánkat kritizálva is jöttek létre, az LMP is ilyen volt 2009 környékén, van még fenntartás velünk szemben, én ezt természetesnek gondolom. Itt nem ez a kérdés, hanem hogy mindeközben képesek vagyunk-e az egymással kapcsolatos ilyen-olyan fenntartásainkat a helyükön kezelni.

Milyen szerepet szán a Demokratikus Koalíció más politikusainak? Például a feleségének, Dobrev Klára európai parlamenti képviselőnek?
Ha Dobrev Kláráról beszélünk, az ő esetében mindig az vetődik fel, hogy lesz-e belőle miniszterelnök-jelölt. Amikor az ellenzéki pártok meg fognak állapodni, hogy közös jelöltet állítanak, akkor valamennyi párt vezetője végiggondolja, hogy van-e jelöltje. Mi is akkor fogjuk végiggondolni. És arra a kérdésre, hogy Dobrev Klárát jelöli-e a Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltnek, akkor egyértelműen válaszolni fogunk. A többiek esetében pedig majd nyilván, amikor megalakul a kormány, akkor lesznek tárgyalások, hogy ki milyen szerepet kapjon ebben az új politikai konstrukcióban. Ma még nincs erről tárgyalás.

A 106 közös egyéni jelölt kérdése eldőlt, vagy tárgyalás alatt van még?
El sem kezdődtek ezek a tárgyalások. Az az egyezség született meg, hogy mind a 106-ban egy-egy közös ellenzéki jelölt fog indulni, alapvetően egy közös programmal. Megmutatjuk, hogy a Fidesszel szemben létezik egy másik Magyarország. Ez eldőlt. El fog jönni az idő, mikor meg fogunk tudni állapodni a jelöltekről, ahol meg nem, ott rendezett előválasztási folyamatban megmérjük, hogy ki legyen a közös jelölt.

Mikor kell ezt megcsinálni?
Nagyjából világos a menetrend. A szeptembertől a következő áprilisig terjedő 6-7 hónap elegendő lesz arra, hogy felkészüljünk a kampány legintenzívebb, 2022 elején kezdődő szakaszára.

A közös vagy nem közös lista kérdésében hol tartanak most?
Tárgyszerű és nyitott konzultációnál. Ha elfogadjuk azt az alapelvet, hogy az ellenzéknek nem egymással kell versengenie, akkor ez a közös lista mellett szól, ráadásul lélektanilag is ez bizonyítja leginkább a választóknak, hogy az ellenzék a győzelem szándékával és reális esélyével indul harcba. Mindenfajta kutatás azt mutatja, hogy az ellenzéki választói közönség 70-80 százaléknyi része közös listát szeretne. De itt nem kell egy pont után megpróbálni meggyőzni a másikat. El kell mondani az érveket, kell hozzá keresni választói támogatást.

Hogy lehet egy választás előtt választói támogatást építeni ahhoz a kérdéshez, hogy közös lista legyen?
Párbeszéddel, érveléssel, hogy meggyőzzem a választókat, hogy ők azt üzenjék a saját pártjaiknak, hogy támogassátok a közös listát. Engem az érdekel, hogy lesz-e egy közös ellenzéki alternatíva, és ezt valójában ők fogják eldönteni.

A közös listára kell egy listavezető, aki miniszterelnök-jelölt is szokott lenni. Így lesz ez most is?
Minden bizonnyal. Ha közös lista van és közös miniszterelnök-jelölt, akkor az a racionális, hogy ő vezesse ezt a listát.

Hogyan lehet vagy kell eldönteni, hogy a listán ki ki után következzen?
Ezek nem fontos kérdések, majd eldöntik a pártok így vagy úgy valamilyen arányossággal. A választást megelőző időszak különböző mérései alapján nyilván bölcs, arányos, toleráns, egymásra figyelő döntést fognak hozni, akikre majd ezt a munkát bízzuk.

A Magyar Szocialista Pártban megindult az elnökválasztás előtti szokásos turbulencia. Tóth Bertalannal vagy Mesterházy Attilával dolgozna együtt szívesebben?
Azzal dolgozom együtt, akit megválaszt a szocialista párt kongresszusa.

Bíró László, judapestező, meg cigányozó képviselő hogy fér bele a DK értékrendjébe?
Amit mondott, az sehogy, természetesen.

És Bíró László maga?
Mára a szélsőséges párt Magyarországon nem a Jobbik, hanem a Fidesz. A Jobbiknak szélsőséges a múltja. Mi nagy várakozással és figyelemmel kísérjük ezt az iszonyatosan nehéz folyamatot, ahogyan egy mérsékelt, jobbközép pártot kívánnak csinálni a Jobbikból, de természetesen kísérti őket a múlt. Churchill mondta valamikor a negyvenes években, hogy ha Hitler megtámadja a poklot, akkor én besétálok a képviselőházba, és mondok pár jó szót az ördögért. Szerintem ezt mindenki érti. Miközben igaza van, iszonyatos mondatok hangoztak el, van itt egy új szakasz. Az ellenzéki polgári demokratikus szövetségben csak olyan pártok és csak olyan szereplők lehetnek, akik többek között az emberi méltóság tiszteletét mindeneknél fontosabbnak tartják. Én a mostani Jobbikot, annak a törekvéseit ilyennek látom, és nem is hallottunk tőlük az elmúlt időszakba ilyen szövegeket. A jelen és a jövő remélt sikerét nem fogja megakadályozni, hogy a Jobbik történetéből elő fognak még jönni ilyen mondatok.

Nem fogja ezeket a nézeteket képviselni ez a képviselőjelölt, ha megválasztják?
A liberális Soros-ösztöndíjas Orbán Viktor, ha legitim módon válhatott illiberálissá, és építheti egész politikai karrierjének utolsó éveit a Soros elleni felkorbácsolt gyűlöletre, akkor nem vitatom el ezt másoktól sem.

Nem tart attól, hogy folyamatosan a fejükre fogják ezt olvasni, bármikor szólalnak meg antiszemita vagy cigányellenes nézeteket hangoztató erők ellen, hogy tessék a saját soraikat először megtisztítani?
Én attól tartok, hogy olyan kormány marad a hatalmon, amelynek legfőbb támogatója azt mondja, ha elütsz egy cigánygyereket, akkor azonnal menjél tovább. Magyarország fő problémája nem a Jobbik, hanem a Fidesznek nevezett szélsőjobboldali párt annak a vezetőivel és támogatóival együtt. Az pedig, hogy mit olvasnak a mi fejünkre, őszintén szólva e tekintetben érdektelen.

Benne vagyunk a koronavírus-járvány második szakaszába. Milyen együttműködésre készülnek a kormánnyal?
A kormány nem működik velünk együtt az istennek sem! Az első hullám elején én vezettem azt a munkacsoportot, amely húsz konkrét, kiszámolt javaslatot tett a kormány asztalára, hogy mit kellene csinálni. Ön szerint a kormány bármely tagja, akár egy helyettes államtitkár vette a fáradságot, hogy beszéljük meg? A kormány nem akar velünk sem ebben, sem másban együttműködni, amit én rendkívüli módon sajnálok, mert ez a dolog nem a kormánypártiakat veszélyeztetni, hanem az én hazámat veszélyezteti, Magyarországot.

Ha a második szakaszban megint kiterjesztett felhatalmazást kér a kormány az ellenzéktől is, akkor azt megadják az első szakasz tapasztalatai alapján?
Ha ezt határozott időre kéri, határozott és konkrét tartalommal, akkor feltétlenül. A vitánk korábban is az volt, hogy nem lehet korlátlan időre ilyen felhatalmazást kérni, és nem lehet a járványhoz közvetlenül nem kapcsolódó területekre is kiterjeszteni ezt a felhatalmazást.

Milyen tapasztalatokat szűrt le azoknak a helyi önkormányzatok működéséből a választás óta eltelt időszakban, ahol ellenzéki győzelem született?
Egy-két kivételtől eltekintve az összes harmonikusan és tisztességesen, jól teszi a dolgát. Nincsenek érdemi koalíciós feszültségek. Nyilván nagyon sok új politikus került be, tanulják sokszor az együttműködés kultúráját, és van egy-két hely, ahol a kialakult konfliktust ügyetlenül kezelték.

Nem jönnek föl a koalíciós együttműködés szintjére ezek a konfliktusok? Elég hangosak.
Mindig az volt a törekvésünk, hogy ezt tartsuk helyben. Természetesnek gondolom, hogy valamennyi ilyen együttműködés időnként termel vitát és konfliktust. Ez a normális. Szerintem az a jó, hogy mindenki értse, van itt egy nagy, közös küzdelem, egy nagy, közös felelősség: egy új Magyarországot teremteni. Ezt nem szabad veszélyeztetni ehhez képest nem túl fontos helyi vitákkal, én mindig erre kérem a kollégáimat.

Milyen javaslatokkal készülnek a gazdasági válság kezelésére?
Nagyon világos ez a húszpontos javaslat. Magyarország az egyetlen ország, amely érdemi keresetkiegészítő-pótló támogatást nem adott. Kevesebb pénzt nyújtottunk erre, mint a vadászati kiállításra. Magyarország az egyetlen ország, amely érdemben a kis- és középvállalatokat nem segítette meg. Magyarország az egyetlen ország, amely a legveszélyeztetettebb csoportok számára, ilyenek a kisgyermekes szülők, a nyugdíjasok, nem biztosított plusz jövedelmet. És ezzel hoztuk össze Európa harmadik legnagyobb költségvetési hiányát a második negyedévben. Elvertünk ennyi pénzt úgy, hogy Európa harmadik legrosszabb növekedését produkáljuk. Ez iszonyatos! Ilyen negyedéve Magyarországnak az elmúlt negyed évszázadban nem volt, miközben azt hallgattam végig a kormánypárti politikusoktól, hogy hozzánk képest ők megtanultak válságot kezelni. Ez a gödör, amiben most vagyunk, lényegesen mélyebb, mint ami a 2008-as gazdasági világválság következménye volt Magyarországon. Na tessék, akkor ki kezeli jól a válságot?

Számít, hogy mekkora most a hiány, vagy ha mindazt megcsinálják, amit Ön javasol, akkor bármennyi is lehet?
Bármennyi nem lehet, de nagyon helyesen az az uralkodó vélekedés, hogy ebben az időszakban alapvetően állami költségvetési erőforrásokkal kell a gazdaságot megsegíteni. De akkor nem Tiborcz Istvánhoz, Mészáros Lőrinchez kötődő szállodáknak kell számolatlanul adni a pénzt, nem egyházi alapítványoknak kell pénzt adni. Ebben az időszakban nem kell több mint százmilliárdért harmincezer lélegeztetőgépet venni, mert ez a közpénzzel való felelőtlen gazdálkodás.

Semmi logikát nem lát például egy szálloda-felújításban? Semmi logika nincs a lélegeztetőgép-túlvásárlásban, amikor senki nem tudja, hogy mi lesz holnap?
A harmincezerben semmi logika nincsen. Hány olyan orvosunk van, aki ezt tudja használni? Hány olyan kórházi szobánk van, amely fel van szerelve olyan eszközökkel, amelyekhez ezeket csatlakoztatni kell? Van egy felső határ. Ha önnek otthon éheznek a gyermekei, és ön eközben drága selyemfüggönyöket vásárol, akkor ön felelőtlen és tisztességtelen szülő. Van abban logika, hogy új függöny kell, de ha éheznek a gyerekek, akkor arra kell költeni. Nekem senki ne mondja, hogy van logika felújítani a szállodákat. Hogy egy magánszállodába miért tesz a kormány több tízmillárdot visszatérítés nélkül, amikor elvesznek Iványi Gáborék szegény gyerekeket nevelő, oktató, ebédeltető alapítványától 180 millió forintot. Hát ebben nem logika van, hanem gazemberség.

Milyen racionalitást lát az Európai Unió válságkezelési modelljében? Itt egy óriáshitelről, kötvénykibocsátási programról van szó, amiért egyetemlegesen fogunk felelni.
Ez az egyik legnagyobb lépés az Európai Unió történelmében, mert ebből meg fog teremtődni az unió közös adóbevétel-politikája, azaz nemcsak a tagállamok befizetéséből fogjuk finanszírozni az Európai Unió közös működését, hanem az uniónak önálló, saját adói lesznek. Ez az Egyesült Államok történetében jó kétszáz évvel ezelőtt az egyik legnagyobb fordulat volt, és vezetett a föderatív Egyesült Államok megalakításához, azaz ez az egyesült Európa irányába vezető egyik legfontosabb lépés, amit megtettünk.

Mi lesz a nemzetek közötti adóverseny eszközével?
Nagyon messze vagyunk még attól, hogy ezt ki tudnánk iktatni. Mint ahogy egyébként különböző típusú helyi adók a német tartományokban, vagy az amerikai szövetségi államokban ma is vannak és versengenek egymással. Ma egy nagyon picike lépésért folyik a küzdelem az Európai Unióban, azért, hogy legalább az adóalapok számítása legyen egységes, hogy egyáltalán összevethetők legyenek a kulcsok.

Hogyan juthatunk el ezzel egy egységes szövetségi Európához? Egyáltalán, hogy kell elképzelni? Az Amerikai Egyesült Államok mintájára?
Nem, mert Európának van az antikvitásig legalább visszavezethető nagy közös története, ahol a nemzetállami működésnek több mint kétezer éves gyökerei vannak, ezek nem fognak elpárologni. Magyar, német, osztrák identitású európai polgároknak lesz ez a szövetsége egy olyan föderatív államban, ahol a nemzetállamok továbbra is létezni fognak.

A kormányok mozgásterét hogyan érinti, ha ez a modell megvalósul?
Az a kérdés, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket közössé akarunk tenni. A mai magyar kormány példának okáért közös európai hadseregért száll síkra.

Ezt nagyjából mindenki támogatja Magyarországon, nem?
Amikor ezt én mondtam, akkor engem támadott érte ugyanez a kormányfő jó tíz évvel ezelőtt.

Beérett a gondolat.
Tehát ő is azt mondja, hogy nem istentelen dolog bizonyos dolgokat közösen csinálni. Hogy, mondjuk, közösen vásároljunk az oroszoktól olajat meg gázt, aztán majd mi itt elosztjuk egymás között. Szerintem nagyobb lenne az alkuerőnk. Meg kell találni azokat a területeket, ahol értelmes dolog valamit együtt csinálni, mert többet hoz a konyhára.

Az európai uniós minimálbér gondolata napirenden van még?
Abszolút. Ez a következő éveknek az egyik legfontosabb ügye. Azért hogy világos legyen, ez nem azt jelenti, hogy Luxemburgban is annyi lesz a minimálbér, mint Magyarországon, hanem az a vezérgondolat, hogy van minden országban egy ott számított megélhetési minimum, átlagbér és úgynevezett medián jövedelem, és ezekhez képest azt mondjuk, hogy példának okáért a minimálbér ne lehessen kevesebb a nemzeti medián vagy átlagjövedelem 60 százalékánál.

Magyarán: ugyanúgy fog élni egy luxemburgi középjövedelmű, mint egy magyar középjövedelmű ember?
Nem. Az országok közötti gazdasági fejlettségbeli különbség itt fog maradni még évtizedekig. Ez egy közelítő pálya, és legalább a relatív pozíciók egy országon belül hasonlók legyenek.

Hogyan lehetne finanszírozni ezt?
Nem a nemzeti költségvetés az, amelyik közvetlenül finanszírozza a béreket és jövedelmeket a piacon dolgozó embereknél, csak a közszférában. Hozzáteszem, az már ma is igaz Magyarországon, hogy a minimálbér pár ezer forinttal meghaladja a szakma által számított megélhetési minimumot. Ezt elértük, ez jó, innen kell továbblépni. Hogy lesznek-e olyan országok, amelyek bizonyos szférákban ennek az igénynek a teljesítéséhez kapnak brüsszeli támogatást, ezt abszolút lehetségesnek gondolom.

Milyen időtávon lehet kiegyenlíteni a most meglévő különbségeket?
Van egy-két sikeres felzárkózási kísérlete a világnak. Európában például Finnország, amely a századelőn nem volt gazdagabb, mint Magyarország. Matolcsy jegybankelnök mostanra föladta azt az álmát, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát. Én ezekben nem nagyon hiszek. Itt lenne egy nagyon fontos feltétel, hogy legyen egy közös, pártokon messze túlívelő, évtizedekig tartó ilyen program. Ha ezt négy-nyolcévenként ráncigáljuk ebbe meg abba az irányba, akkor lemaradunk, mert az energiáink nagy részét a cikcakkok el fogják vinni. Lehet ilyen nemzeti politikát folytatni, de a gazdaságpolitikában is elég jelentősek a különbségek a Fidesz és a demokratikus ellenzék gazdaságpolitikája között.

A demokratikus ellenzék gazdaságpolitikája nagyjából egy irányba mutat?
Nagyon kevés olyan terület van a szakpolitikák szintjén, ahol áthidalhatatlan lenne a különbség. Mondok egy példát, az előző választás előtt az akkori ellenzéki pártok egy közös törvényjavaslatot dolgoztak ki az új oktatáspolitikáról. Most előveszik az utolsó átfogó pártprogramokat, ezekből kiveszik azt, amelyik mindegyikben közös, és utána ezt elkezdik felöltöztetni különböző részletekkel. A gazdaságpolitikában is vannak ilyen közös pontok, az euró bevezetése példának okáért, az átláthatóság biztosítása, a versenysemleges állami és kormányzati magatartás kikényszerítése, oligarchák gazdasági-politikai túlhatalmának a megtörése.

A nagyon egybefésült politikai pártprogramok nem fogják lecsökkenteni a politikai pártok számát Magyarországon? Nem lesz pártkonszolidáció?
Ha azt kérdezi tőlem, hogy el fog-e indulni egy intenzívebb integrációs folyamat az ellenzéki oldalon, akkor ezt valószínűsítem. Hogy ez milyen gyors lesz, és mi a vége ennek a folyamatnak, azt nagyon nehéz megbecsülni. Azok a gondolatok, amelyeket képviselnek ezek a pártok, nem fognak megszűnni, de nem csodálkoznék, ha különböző mélységű pártintegrációk történnének 2022 után.

Után?
Ez most egy választási szövetség. Nem hiszem, hogy 2022-ig ebben az alapvető pártszerkezetben érdemi változás lesz. Egy együttműködési keretet kell alkotni a magyar választási törvény teremtette jogszabályi feltételek között.

Mi a véleménye arról a folyamatról, ami az Egyesült Államokban zajlik? Néhány területen mintha megszűnőben volna az államhatalom erőszak-monopóliuma, a joguralom billegni látszik, közben Covid-járvány van, meg még elnökválasztási kampány is.
Szerintem minden olyan ember, aki úgy gondol Amerikára, mint a világ legnagyobb és legbefolyásosabb demokráciájára, az iszonyatosan aggódik. Én egy felkiáltójelnek érzékelem. Ha az elégedetlenség elér egy bizonyos szintet, mert az állam nagyon sokáig nem vesz tudomást bizonyos konfliktusokról, akkor történelmi értelemben kicsinek tűnő drámák egy robbanásközeli helyzetnek az elindítói. Ez minden olyan kormánynak és államnak figyelmeztető, amely nem elég rugalmasan reagál mindarra, ami zajlik az országban.

De mi az, ami zajlik? Valami osztályharc? Csoportok harca? Bőrszínek harca? Milyen harc?
Majdnem mindenből van egy kevés. Zajlik egy identitáspolitikai kérdés, ami a múlttal köti őket össze a polgárháborús időkből. A korábbi észak–dél-konfliktus, a konföderációs identitás konfliktusa zajlik. Nyilván egy egzisztenciális, részben osztály típusú konfliktus is. A leépülő, barna zónába zuhanó vidéki városok nagyon sok esetben fehér munkásemberei úgy érzik, hogy Amerika nem védte meg őket, és engedte, hogy kitelepítsék a tradicionális amerikai ipart, mondjuk, Kínába, és újra Amerika legyen az első és az amerikai érdek legyen az első. Zajlik természetesen egy konfliktus, ahol azt érzik az afroamerikaiak milliói, hogy ők ott másod-, harmadrendű polgárok. Ön is olvashatta a kutatást, hogy afroamerikai és hispán hátterű gyerekeknek a halálozási rátája érdemben magasabb, mint a fehér bőrszínű gyerekeknek, és úgy érzik, hogy ez talán mégsem annyira az ő hazájuk, vagy nem ilyen hazát akarnak. Ezek itt rétegződnek egymásra, és mindegyik ott van egymás mellett.

infostart.hu