Az ember megkérdezi magától: ha Gyurcsány képviselő úr és Gréczy szóvivő úr pártja már ellenzékben is hadat üzen a magyar értelmiségnek, ugyan mit várhatunk tőle, ha véletlenül mégis hatalomra kerül? - Tamás Gáspár Miklós írása, a hvg.hu-n.

Tudom, hogy millió fontosabb ügyről kell írni, de itt olyan – ha tetszik: módszertani és etikai – kérdésről van szó, amely viszonylagos jelentéktelensége ellenére befolyásolhatja a jövőnket. A Gyurcsány Ferenc országgyűlési képviselő, volt miniszterelnök által vezetett párt, a DK megtámadta Lengyel Lászlót, a híres politikai írót, esszéistát, mert (állítólag) más ellenzéki pártok vezetőivel folytatott magánbeszélgetéseiben gyöngíteni próbálta Gyurcsány és a DK pozícióit Lásd itt:

Elolvasom itt, hvg.hu --> 

Ha netán megtörténtek, a DK-nak akkor sincs semmi köze Lengyel László magánbeszélgetéseihez. Lengyel László nagy tekintélyű ember, de magánszemély, akinek a zárt körben esetleg kifejtett nézetei nem tartoznak a nyilvánosságra, és különösen illetlen, hogy a közhatalom gyakorlására (egyébként legitim módon) törekvő párt ezeket a nézeteket – az ismert író engedélye nélkül – a nagy nyilvánosság előtt pertraktálja. Ha Lengyel László megírja – ha egyáltalán ez a véleménye –, hogy szerinte miért káros Gyurcsány befolyása, akkor a DK vezetőinek módjukban áll vitacikket írni, s megpróbálniuk kimutatni – ha sikerül –, hogy Lengyel László ebben téved. Magánszemélyekre vonatkozó pletykákról a vezető szerepre törekvő volt miniszterelnök pártgyűlésen nem beszélhet, a párt szóvivője ilyesmiről nem írhat.

Amint ezt sokan tudják, Lengyel László nem tartozik tisztelőim közé – őszinte sajnálatomra –, ezért hát senki nem tételezheti föl, hogy ezt a csakugyan jelentős, érdekes és gondolatgazdag szerzőt valaminő elvtelen szakmai összetartás vagy baráti érzés miatt „védem”, bár örülök, hogy ebből az alkalomból kifejezhetem iránta a nagyrabecsülésemet. (A világnézeti távolság és egyebek ellenére, ami persze a nagyrabecsülésnek nem lehet akadálya, nem is az.)

A jelenlegi helyzetben (amelyet a politikai osztály egésze iránti össznépi megvetés jellemez) a DK örülhet, hogy köztiszteletben álló értelmiségi egyáltalán foglalkozik vele – ha ugyan foglalkozik, ami távolról se biztos.

Az ember megkérdezi magától: ha Gyurcsány képviselő úr és Gréczy szóvivő úr pártja már ellenzékben is hadat üzen a magyar értelmiségnek – Isten tudja, hogyan megszerzett, és Isten tudja, mennyire megbízható értesülések, netán csak híresztelések alapján –, ugyan mit várhatunk tőle, ha véletlenül mégis hatalomra kerül?

Senki nem veheti zokon, ha a DK a pártot ért bírálatokra válaszol, akár nagyon élesen, de lehetőleg tartalmas érvekkel. Ez nem szokásuk az ellenzéki pártoknak. Se. De amibe a DK beleszól, az politikailag nem létezik: mert a politika számára csak annak szabad léteznie, ami a nyilvánosságban létezik – illetve az, amit a közhatalom törvénytelenül, szabálytalanul el akar titkolni a közvélemény elől, amelyet megillet a tudás a közéletre tartozó dolgokról. De (talán soha meg nem történt) magánbeszélgetéseket – magánszemélyek magánbeszélgetéseit – az érintettek jóváhagyása nélkül kritizálni: tilos. Lengyel László „titka” (ha van) alkotmányos védelem alatt áll. Ezt gyakran megszegik manapság politikai szervezetek is, meg a sajtó is – a stikában lehallgatott párbeszédek nyilvánosságra hozatalától én akkor is idegenkedem, ha a részvevők közhivatalt töltenek be, még abban az esetben is, ha ezek a személyek olyan politikai irányzathoz tartoznak, amelyet elutasítok. Ellenszenvesnek éreztem, amikor mindenki meghallgathatta Donald Trump trágár megjegyzéseit, amelyeket ráadásul még magánemberként tett évekkel ezelőtt. Semmi közünk Donald Trump magánfecsegéséhez. Sokat tanultunk a kelet-európai politikáról, amikor kiszivárogtak az előző lengyel kormány vezetőinek (mindenekelőtt az akkori külügyminiszternek) a rémséges dumái, de ezen az áron inkább eltekintettem volna a leckétől.

Nem csoda, ha a politizálásnak ez a stílusa még a parlamenti demokrácia legelszántabb híveit – én ugyan nem tartozom közéjük – is elundorítja a rendszertől.

Lehet, hogy Lengyel László nem is akart senkit lebeszélni a DK-val való együttműködésről. De mától kezdve oka lesz rá.

Szerző: Tamás Gáspár Miklós

Forrás: hvg.hu

CIVILHETES szerkesztő: K. Toók László