Amikor az emberek eljöttek a bölcshöz, minden alkalommal ugyanazokkal a problémákkal hozakodtak elő. Egy nap a bölcs egy viccet mesélt nekik, mire mindegyikük harsogva nevetett. Majd pár perc múlva elmondta ugyanazt a viccet és csak néhányuk mosolygott. Mikor harmadik alkalommal is elismételte ugyanazt a viccet, senki sem nevetett többé. A bölcs elmosolyodott és így szólt: "Nem tudtok nevetni ugyanazon a viccen, ha újra meg újra halljátok. Akkor miért sírjátok el nekem mindig ugyanazt a problémát?"
Tanulság: Az aggódás nem oldja meg a problémáidat, azzal csak elpazarolod idődet és energiádat.

Egy történet elmeséli, hogy két barát átsétált egyszer a sivatagon. Az utazás egy pontján összevitatkoztak és egyikük arcul csapta a másikat. Amelyik a pofont kapta megsérült és szótlanul csak ennyit írt a homokba: „Ma a legjobb barátom arcul csapott."
Továbbmentek, míg rá nem leltek egy oázisra, ahol úgy döntöttek, hogy megfürdenek. Amelyiküket arcul csaptak, beleragadt az iszapba és fuldokolni kezdett, de a barátja kimentette. Miután helyrejött a fuldoklásból, ezt írta egy kőre: „Ma a legjobb barátom megmentette az életemet."
A másik, aki megütötte, majd megmentette legjobb barátját, megkérdezte tőle: „Miután sérülést okoztam neked, a homokba írtál, most meg egy kőre. Miért?" A másik így válaszolt: „Ha valaki fájdalmat okoz, akkor azt homokba kell írni, ahol a megbocsátás szelei elfújják annak nyomát. De ha valaki valami jót tesz nekünk, akkor azt kőbe kell vésni, ahonnan egy szél sem tudja azt kitörölni."
Tanulság: Ne az életedben lévő dolgokat értékeld, hanem a személyeket, akik az életedben vannak.

Abdullah ibn Umar tudósítása: Egy ember jött a prófétához (béke reá) és kérdezte: Ó, Allah prófétája! Hányszor bocsátsak meg szolgámnak? Erre ő: Minden nap hetvenszer.

Forrás: Szunan al-Tirmidhi 1949
Fokozat: Szahih, autentikus al-Albani szerint

Mi volt a célom a tanmesékkel és a hadisszal? Az, hogy láttassam az összefüggést panaszokkal teli életünk, megbocsájtásra képtelen egónk és boldogtalanságunk, fásultságunk között.
Csak menjetek be egy boltba, vagy sétáljatok az utcán. Már az öregasszonyok is úgy ráncosodnak, hogy belevésődik arcukba a gyűlölet. Negatív kérdések, negatív válaszok. Süt mindenhonnan egy visszahúzó erő. Hogy lehet ebben a légkörben konstruktívnak lenni? Ha fiataljaink elhagyják az országot, még a középszerű is könnyen gyökeret ereszt idegenben, mert nem ez a légkör nyomasztja, ami itt. Neki ugyan már ott a jobb, de a matematika törvényei szerint, a selejt marad itthon és tovább sűrűsödik a szar. Növekszik a negatív kisugárzások koncentrációja. Ne a kormányt és politikát hibáztasd, bár ők is okai ennek. Ha nem magadon kezded a változást, megsavanyodsz és elmerülsz ebben az ingoványban.