– Személy szerint nagyon utálom, de biztos vagyok abban, hogy senki nem szereti itt Mészáros Lőrincet, lassan már mindent megvásárol itt – mondja Anna, egy középkorú hölgy a bicskei Hősök terén, ő az első, aki kimérten és nyugodtan tud válaszolni, ha a pénzemberről kérdezzük a véleményét.

Mészáros nevét ugyanis a legtöbben erős indulatokkal említik. Jól tudják itt, hogy Mészáros cégei különösen sikeresek a városukban, az uszodát és két általános iskola energetikai korszerűsítését is az ő vállalkozásai nyerték el. Ám mindez semmiség, most inkább amiatt haragszanak rá az itteniek, hogy a patinás Batthyány-kastély is az ő tulajdonába vándorolhat, az itt helyet foglaló gyermekotthon lakói pedig az egykori bicskei menekülttáborba kerülhetnek. Ami viszont még ennél is több haragot váltott ki, az az Erőmű-tó sorsa: a vízterületet és környékét még 2014-ben vásárolta meg Mészáros egyik társasága, a Búzakalász 66 Kft. az Oak Valley Ingatlanforgalmazó és Fejlesztő Kft.-től, ami akkor csődközelben volt. A Magyar Narancs által szerdán közölt légi felvételekből kiderül, hogy azóta a tó mellett két nagy, impozáns faház épült egy-egy erkéllyel, a házakhoz műutat is építettek. Ám a helyieket nem is ez zavarja, sokkal inkább az, hogy teljesen elzárták tőlük a tavat, így azt már meg sem tudják közelíteni. Ezért a bicskei állapotokat ecsetelő Anna sem fűz sok reményt ahhoz, hogy megcsodáljuk az ott épült luxusingatlanokat.

– Jöjjenek csak, megmutatjuk mi azt a tavat – bátorít minket egy fiatal pár, János és Eszter, akik a tóhoz közeli Erőmű-lakótelepen laknak, és most hazafelé igyekeznek. Eszter útközben meséli: a tó főbejárata felé vezető úton szokott futni, ám múltkor, amikor odaért, azonnal egy zseblámpás őr kezdte vizsgálni, mit kereshet a kapunál. A főbejárattal egybeépített őrbódénál most is egy biztonsági ember strázsál, aki csak annyit mond, nem adhat információt, magánterület. A kerítésen túl ugyan néhány autót is felfedezünk, azonban szemmel látható, hogy nincs túl nagy forgalom errefelé. Kísérőink most egy földutat mutatnak, mellyel megkerülhető a főbejárat, azonban félórányi szántóföldi séta után sem jutunk beljebb: drótkerítés állja az utunkat, így turisztikai élmények nélkül térünk vissza a burkolt útra.

János még nosztalgiázik kicsit: régen rengetegen jártak ki a tóhoz, programokat is szerveztek ide, függetlenül attól, hogy akkor is magántulajdonban volt a terület. – Na, ennek annyi – summázza egykedvűen a fiatalember, aki valószínűleg már bicskeiként sem láthatja többé ezt a bicskei tavat.

Akárcsak a horgászok, akik annak idején mindent megtettek azért, hogy elérjék, ne zárják el tőlük a vízfelületet. – Harcoltunk ezzel a Mészáros-brigáddal annak idején épp eleget, de nem értünk el semmit – mondja most az egyik horgász, akit bicskei utunk során ismertünk meg. Kifejezetten arra kér, ne említsük a nevét. Attól tartanak ugyanis, hogy ebből csak bajuk származna. Szerinte a horgászoknak nem is azzal volt bajuk, hogy valaki megvette a tavat, hiszen az csak jó, ha egy tónak van gazdája. Őket az bántotta inkább, hogy teljesen kizárták őket a területről.

Hogyan történt ez? A másik horgász, aki szintén anonimitást kért tőlünk, elmesélte: mikor megtudták, hogy Mészáros Lőrinc cége kezébe kerül a tó, megpróbálták felvenni a kapcsolatot az üzletemberrel, ő azonban nem állt szóba velük. Inkább elküldte őket az összekötőihez, akik aztán csupán nyolc hónapnyi felmondási időt, illetve egy minimális kártérítést adtak a horgászoknak, ha azok elhagyják a tavat. Miért nem terelték jogi útra az esetet? – Senki nem merte felvállalni az akkori 350 horgász közül, hogy bíróságra menjen – mondja a horgász, aki szerint most már nem tehetnek semmit, a tó magántulajdonba került, így már csak egyetlen kérdés maradt: honnan volt pénze a tulajdonosnak arra, hogy megvegye azt?

Szerző: Majláth Roland / mno.hu