h i r d e t é s

Habkönnyű üzlet volt Keszthely Orbán vejének

Olvasási idő
7perc
Eddig olvastam
a- a+

Habkönnyű üzlet volt Keszthely Orbán vejének

2015. január 31. - 10:47
0 komment

Csak harmadannyival több befektetés, viszont négyszer annyi hajóhely – egy alsóörsi kikötő bérbeadására kiírt pályázat alapján arra lehet következtetni, hogy nagyon jó feltételekkel szerezte meg a keszthelyi Phoenix kikötőt az a cég, amelynek résztulajdonosa a kormányfő veje.

Úgy tudjuk, 2009-ben 470 millióért sem adta el a Balatoni Hajózási Zrt. azt, amit Tiborczék 330 millióért vettek meg.

Nem egészen két hete tett közzé pályázati felhívást a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság: bérbeadásra kínálta a kezelésében lévő, állami tulajdonú alsóörsi kikötő egy részét. Egészen pontosan 2100 négyzetméternyi szárazföldi területet, egy épületet, valamint az 55 vitorlás befogadására alkalmas kikötőmedencét adnák bérbe. A kiírás szerint 15 évre kötnének szerződést, elvárnak egyszeri 55 millió forintos használatbavételi díjat, a minimális bérleti díjat pedig összesen évi nettó 17,1 millió forintban határozták meg.

Az alsóörsi vitorláskikötő, itt nyílt pályázat útján keresik az új bérlőt
Az alsóörsi vitorláskikötő, itt nyílt pályázat útján keresik az új bérlőt 
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Ez a pályázat újra ráirányítja a figyelmet egy múlt év végi keszthelyi üzletre. Mint azt az Átlátszó megírta, a kormányfő vejének résztulajdonában álló Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. megszerezte a keszthelyi Phoenix vitorláskikötőt. Az oknyomozó portál megírta, hogy a társaság megvette a kikötőt üzemeltető – 22,8 milliós adóssággal terhelt – önkormányzati céget a várostól hétmillió forintért, a területen álló, összesen 515 négyzetméteres épületekért és a kikötői jogokért pedig 330 milliót adott a Balatoni Hajózási Zrt.-nek.

Emellett – tudta meg lapunk – a kikötő városi tulajdonban maradt szárazföldi területét kibérelték 15 évre Keszthelytől évi nettó 3,6 millió forintért, ami a 7600 négyzetméteres telekkel számolva úgy havi 300 ezer forintos díjnak felel meg. A keszthelyi üzletet már akkor sokan feltűnően kedvezőnek találták, s most ezeket a véleményeket alátámasztani látszanak azok a feltételek, amelyeket az alsóörsi kikötő bérbeadása kapcsán fogalmaztak meg. Bár a két kikötő és hasznosításuk sok ponton eltérő, a főbb paraméterek összevetése így is tanulságos.

Tény, hogy a keszthelyi kikötőben az épületeket megvette a Tiborcz-cég, ami nyilvánvalóan csökkenti a terület bérleti díját. Rögzíteni kell azt is: Alsóörs a hajósok szemszögéből frekventáltabb település, mert közelebb fekszik Budapesthez, és a balatoni vitorlásélet központjában van. Ezzel szemben a keszthelyi – recepcióval, fürdőházzal, snack-bárral ellátott – kikötő mindössze 11 éves, az alsóörsi 31 esztendeje épült, igaz, azóta voltak kisebb-nagyobb felújítások, készült például 15 éve egy könnyűszerkezetes közösségi ház.

A keszthelyi kikötő tökéletes fekvésű, remek környezetben van, míg Alsóörsön a vízügyi igazgatósággal osztozik majd a bérlő, vagyis a jachtokról nyíló panorámát olykor a szomszédos kikötőmedencében ringó uszály és kotrógép is színesíti. Mindezek ismeretében is figyelemre méltó a két kikötőre eső, 15 évre vetített kiadások összevetése. A Tiborcz-cég összesen – a vételárakat és a terület 15 éves bérleti díjait alapul véve – 413 millióért jutott a 7600 négyzetméteres, 200 hajó-, plusz 20 csónakhelyes kikötőhöz.

Alsóörsön 311 millióba kerül a 2100 négyzetméter és az 55 hajóhely, vagyis harmadannyival nagyobb befektetéssel sikerült Keszthelyen három és félszer nagyobb területet és négyszer annyi kikötőhelyet szerezni.

Ráadásul az épületeknek és az eszközöknek a tulajdonjogát vették meg. Fontos viszont megjegyezni: több megkérdezett szakember is úgy vélte, „nyilvánvalóan nyomott a keszthelyi ár”, ugyanakkor jelezték, alighanem vastagon fogott a vízügy ceruzája, „meglehetősen erősnek tűnő” összeget jelölt meg bérleti díjnak.

A nyomottnak tűnő árról már korábban megkérdeztük a Balatoni Hajózási Zrt.-t, de választ nem kaptunk. A 22 tóparti önkormányzat tulajdonában lévő cég vezérigazgatója arra hivatkozva nem válaszolt akkor és azóta sem a kérdéseinkre, hogy „tudomása szerint” a keszthelyi polgármesternek – a fideszes Ruzsics Ferencnek – hasonló kérdéseket tettünk fel, a városvezető nyilatkozatát pedig nem kívánja kiegészíteni.

A keszthelyi önkormányzat a terület bérleti díjának nagyságát azzal igyekezett igazolni: a Balatoni Hajózási Zrt. korábban, még 2012 előtt évi 2,3 millió forint bérleti díjat fizetett, s mivel az új bérlő 3,6 milliót ad, még jobban is jártak. Ami Alsóörsöt illeti: megkérdeztük a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot is arról, hogy ők mi alapján határozták meg a bérleti díjat. Azt írták: „A bérleti díj minimumát az eddigi bérlő, az Alsóörsi Vitorlás Sport Egyesület által 2014-ben fizetett bérleti díjban határoztuk meg, hiszen, ha ők tudták telt házzal működtetni a kikötőt, akkor nagy valószínűséggel más is tudja.

E ponton érdemes megemlíteni, a keszthelyi önkormányzat nem adott pontos információkat arról, milyen forgalma volt a végül el-, illetve bérbe adott kikötőnek. Annyit közöltek mindössze: „Az elmúlt három évben az addig évi csaknem húszmilliós veszteséget termelő vitorláskikötő folyamatosan felfejlődött, jelentősen megnövekedett a hajóhelybérlők száma, élénk vitorlásélet bontakozott ki.” Később már tompítottak a sikerjelentésen, s azt mondták: a 200 férőhelyes kikötőben száz fölé emelkedett a bérlők száma.

Az árban nem látszik, hogy Alsóörs kikötőjében negyedannyi a hely, mint Keszthelyen
Az árban nem látszik, hogy Alsóörs kikötőjében negyedannyi a hely, mint Keszthelyen
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Akad más differencia is a két „ügy” között. A vízügy nyílt versenyeztetés során próbálja bérbe adni az alsóörsi ingatlant, és érvénytelennek minősíti a pályázatot, ha a minimálisan előírt bérleti díjat senki nem ajánlja meg. Keszthelyen másként készültek az üzletre. Amikor a Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft.-től korábban megkérdeztük, miként értesültek a kikötő eladásáról, csupán azt válaszolták: „Keszthely Város Önkormányzatát a Nyugati-medence Kikötőfejlesztő Kft. kereste meg vételi ajánlattal.

Ennél részletesebben ismertette a folyamatot legújabb tényfeltáró cikkében az Átlátszó. Mint írta, a kikötői jogok és épületek – valamint a vételi opció – jogszerűen került pályáztatás nélkül a keszthelyi önkormányzat cégéhez. Az oknyomozó portál és lapunk információ szerint a megállapodásnak része volt az is, hogy ha 2014 végéig nem veszi meg a város az ingatlanokat, akkor 50 milliós kötbért kell fizetnie. A határidőhöz közeledve felgyorsultak az események, az Átlátszó szerint a város „trükkös megoldást választva december 9-én bejelentette a hajózási társaságnak, hogy az önkormányzati cég él az opciós jogával. Egyetlen napra rá pedig villámgyorsan szerződést kötöttek Tiborczékkal a társaság eladásáról. A portál szerint az ingatlanok megvásárlására már jogosulttá vált cég eladásánál azért nem volt szükség pályáztatásra, mert a vételárat 7 millió forintban határozták meg – a további 22,8 millió a Keszthely felé fennálló cégadósság volt –, vagyis messze volt a 25 milliós pályáztatási értékhatártól.

A 450 milliót meghaladó ajánlatot korábban kevesellték és visszautasították


Fotó: Móricz-Sabján Simon

A keszthelyi kikötő eladása ügyében megkerestük Horváth Gyulát (képünkön), aki 2013-ig, tizenhét éven át vezette a Balatoni Hajózási Zrt.-t. Mint felidézte, a kikötő szerencsétlen körülmények között „született”. A kétezres évek elején nagy igény mutatkozott arra, hogy a tó nyugati medencéjében is legyen egy színvonalas vitorláskikötő, akkoriban 50-60 német hajós jelezte előre, bérelnének helyet Keszthelyen, ha lenne.

Nekiláttak a munkának, a kikötő megépült – Horváth szerint akkoriban kiemelkedően jó színvonalat képviselve –, csakhogy a bérlők rohama elmaradt: az átadás előtti időszakban volt ugyanis kritikusan alacsony a tó vízállása, így sorra mondták vissza a jelentkezéseket a német vitorlázók.

Jómagam is sok kritikát kaptam akkoriban a kudarc miatt, azért, mert kihasználatlan maradt a modern kikötő” – fogalmazott a volt vezérigazgató, aki összesen 42 évet húzott le a cégnél. Állítja ugyanakkor, hogy a rossz kezdet után évről évre javult a helyzet. „Bár továbbra sem volt nyereséges a létesítmény, folyamatosan nőtt a bérlők száma, sok jel mutatott arra, hogy a kikötő, ha lassan is, de beindul.” (Ez utóbbit a keszthelyi önkormányzat is elismerte.)

A vezérigazgatótól megkérdeztük: ha úgy látták, van jövője a kikötőnek, akkor – miként azt Keszthely városa állítja – miért akarták bezárni? „Soha fel sem merült a kikötő bezárása” – fogalmazott Horváth Gyula, aki megemlítette: – Nem fedik a valóságot azok a kijelentések sem, amelyek szerint a most eladott kikötő lepusztult lett volna, jelentős felújításra szorulna.

Itt érdemes megemlíteni, hogy egy az interneten is fellelhető jegyzőkönyv szerint 2009-ben a hajózási cégnek volt egy mérlegzáró közgyűlése, amin „a 2008-as év zárása, illetve a 2009. évi terv, valamint a keszthelyi kikötő értékesítése volt tárgyalva”. Erről is megkérdeztük Horváth Gyulát, aki azt mondta: volt egy befektető, aki emlékei szerint 450-470 milliót kínált a hajózási cég ingatlanaiért, a kikötői jogokért, de végül visszalépett az üzlettől, mert a Balatoni Hajózási Zrt. tulajdonosai ennél jobb feltételeket akartak elérni. (B. A.)

 

nol.hu

{flike}
{jcomments on}