h i r d e t é s


Handó is belebukhat a Fővárosi Törvényszék válságába

Olvasási idő
11perc
Eddig olvastam

Handó is belebukhat a Fővárosi Törvényszék válságába

2018. január 22. - 17:02

 

Az, hogy az egyik legbefolyásosabb törvényszéki vezetőnek nem adott újabb megbízatást az Országos Bírói Hivatal elnöke, csak egy tünete az évek óta húzódó vezetési válságnak, ami a bíróságok központosításából ered. - írja az index.hu.

Forrás: index.hu

A bírói kar forrong, ebbe Handó Tünde is belebukhat. De ha ő bukik is, a centralizált modell miatt nem lesznek kevésbé kiszolgáltatott helyzetben a bíróságok.

Még a Fővárosi Törvényszék elnöke volt Fazekas Sándor, amikor az idei év első munkanapjának délelőttjén elment az Országos Bírói Hivatalba, az OBH-ba. Ez az a szervezet, amely a bíróságokat igazgatja. Fazekasnak ezúttal az OBH majdhogynem teljhatalmú elnöke előtt kellett számot adnia arról, miért is pályázott újra a törvényszék vezetésére. Ez elég befolyásos pozíció, hiszen a Fővárosi Törvényszék az ország egyik legfontosabb bírósága.

A legtöbb sajtópert, a legnagyobb és gyakran a politikai elitet is érintő gazdasági ügyeket is általában ott tárgyalják. Fazekas 2012-ben került a Fővárosi Törvényszék élére, ezt a pozícióját Handónak köszönhette, ő nevezte ki annak idején az amúgy már régi motorosnak számító büntetőbírót.

A január 2-i meghallgatás mindössze fél órán át tartott az erről készült jegyzőkönyv szerint. Handó kérdezett néhány dolgot, leginkább arra volt kíváncsi, hogyan értékeli Fazekas az elmúlt évek munkáját, de tényleg csak kérdezett, ő maga nem igazán véleményezte azt. Pedig ekkor már valószínűleg tudta, hogy esze ágában sincs újra kinevezni Fazekast. Két nappal később ez nyilvánossá is vált. Azóta ideiglenes vezetője van a Fővárosi Törvényszéknek, és a legtöbben csak találgatni tudják, miért döntött így Handó. Azért csak találgatják, mert Handó indoklása elég semmitmondó, nehéz belőle kihámozni, hogy igazából mi is volt a baja Fazekassal.

Zavaros indoklás

Az OBH elnöke az InfoRádiónak azt mondta, szerinte Fazekas a felelős azért, hogy a Fővárosi Törvényszék ügyterhe nem a kellő mértékben csökken. Azt is Fazekas terhére rótta, hogy az OBH elnökeként neki kellett magyarázkodnia az Országgyűlésben amiatt, hogy a tíz évig tartó Budaházy-perben nyolc hónapon keresztül nem sikerült írásba foglalni az ítéletet. (Emiatt egyébként az eljáró bíró, Kenéz Andrea lemondott.)

Handó állítását, miszerint nem csökkent kellő mértékben az ügyteher, Fazekas cáfolta, igaz, önmagában egy ilyen bírálatot szinte lehetetlen cáfolni, a kifogásolt kellő mérték ugyanis bármennyi lehet. Handó bírálata azért is furcsa, mert Fazekas éppen arra a legbüszkébb, amit Handó kifogásol. A „kirúgott" elnök – miután kiderült, hogy Handó nem hosszabbítja meg a pozícióját – a munkatársainak küldött és egy nyilvános Facebook-oldalra is kikerült levelében például azt írta, hogy 2012 és 2016 között közel 21 000 üggyel csökkentették a hátralékot, és nem volt olyan esztendő, hogy ne zártak volna le több ügyet, mint amennyi hozzájuk beérkezett. Ugyanezt mondta el egyébként a meghallgatásán is. 

Most olyan súlyú radikális krízispont, mint korábban, nincs. De természetesen mindent lehet folyamatosan javítani, csiszolni

– mondta meghallgatásán az azóta pozícióját elveszítő elnök. 

De ha a számokat, eredményeket hozta Fazekas, akkor vajon mi lehet a valós ok, amiért mégis mennie kellett? Erre kerestük a választ, amikor a törvényszéken dolgozó bírókkal, a bíróság munkatársaival beszélgetve próbáltuk áttekinteni, mi van a kulisszák mögött. Az elmúlt hat év történéseit elemezve összeállt egy kép. Csakhogy ennek a képnek a középpontjában már nem Handó és nem is Fazekas, hanem egy olyan rendszer áll, ami úgy tűnik, végül mindkettőjüket maga alá temetheti. 

Egy ígéret, ami ígéret maradt

Ahhoz, hogy megértsük, mi vezetett idáig, vissza kell ugranunk hét évet. A Fidesz-kormány még 2011-ben alakította ki az új igazságügyi rendszert, amit ugyanarra a szisztémára húztak fel, mint mindent, amihez hozzányúltak: a centralizációra.

Ez a folyamat a második Orbán-kormány alapja, központosítottak a közigazgatásban, a közoktatásban és szinte mindenben, amiben csak lehet. A központosítás miatt viszont csökkent az autonómia, a függetlenség, és ez a bíróságok működésében sem volt másképp. A bírósági csúcsszerv az OBH lett, amelynek élére 2012-ben Handó Tünde, Szájer József fideszes EP-képviselő felesége került. Nem Handó találta ki a modellt, de ő lett a megtestesítője, az arca a központosításnak.

Ahogy minden más területen, a bíróságok esetében is a tökéletes megoldást látta a politikai vezetés a központosításban. Abban bíztak, hogy Handó vezetésével ez a típusú centralizáció majd gyógyír lesz az ezer sebből vérző bíróságok problémáira, így például az egyes bírók és bíróságok túlterheltségére azzal, hogy arányosabb és igazságosabb lesz az ügyek elosztása, hatékonyabban működnek majd a szervezetek. 

Darák Péter, a Legfelsőbb Bíróság (LB) helyébe lépő Kúria elnöke és Handó Tünde, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot (OIT) felváltó Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke (j) leteszi a hivatali esküt a Parlamentben, miután a két új vezetőt megválasztotta az Országgyűlés. Balra Schmitt Pál köztársasági elnök, jobbra Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes. Handó Tünde megválasztását 258, Darák Péterét pedig 275 képviselő támogatta. Mindkettejük megbízatása kilenc évre szól. Fotó: Máthé Zoltán Forrás: MTI/index.hu

Miután Handónak majdhogynem korlátlan hatalmat biztosítottak, várható volt, hogy nemzetközi fórumokon ezt nem díjazzák: a rendszert keményen bírálta az Európa Tanács konzultációs testülete, a Velencei Bizottság. Emiatt kénytelenek voltak Handó hatáskörét szűkíteni, míg az OBH-t ellenőrző Országos Bírói Tanács (OBT) ellenőrzési jogosítványát szélesíteni. Így most már az OBT-nek egyetértési joga van például a bírói vezetők kinevezésénél és az álláspályázatoknál is.

Ugyan Fazekas azután került a Fővárosi Törvényszék élére, hogy az OBH megalakult és Handó pozícióba került, de ekkor már évtizedes vezetői múltja volt, így kezdetben egészen jól tudott lavírozni a központi, sokszor szakmaiatlannak tűnő elvárások és a bírói kar elvárásai között. Az OBH elvárásai egyértelműek voltak. Handó azt szerette volna, ha a bíróságok a sokáig húzódó ügyek befejezésével „villantanak" a politikai vezetés felé, ezzel pedig legitimálják nemcsak a központosított modell létjogosultságát, de magát az OBH elnökének személyét is, aki fideszes kötődése miatt eleve kritikusan fogadtatásban részesült a bíróságban dolgozók között.

Út a semmibe

A csodafegyver azonban nem vált be, hiszen valódi reform nem történt. Handó azt ígérte, hogy az egyébként leterhelt fővárosi és Pest megyei bíróságok nyakán előbb-utóbb kevesebb ügy lesz, több ügy kerül át a kevésbé leterhelt vidéki bíróságokra, arányosabb, igazságosabb lesz a rendszer. „Hat év elteltével látható, hogy ebből az ígéretből nem sok minden valósult meg, miközben Handó módszeresen lecserélte a törvényszéki vezetőket. A végeredmény az, hogy nem látszik, mi értelmük volt ezeknek a bürokratikus lépéseknek” – mondta az Indexnek Fleck Zoltán jogszociológus.

A központosítás pedig csak fokozta a feszültséget a függetlenséghez, a hatalmi ágak szétválasztásához és az autonómiához szokott bíróságoknál. Az ügyekből nem lett kevesebb, bíróból nem lett több, a tárgyi és személyi feltételek nem igazán javultak, miközben a felsőbb vezetésnek meg kellett felelni – ezt pedig már a törvényszéken dolgozók mondták. 

Szépen lassan visszatért egy olyan korszak, ami leginkább a Kádár-rendszerre volt jellemző: a valóság kozmetikázása. „Amikor felújították az egyik irodát, és jöttek a politikusok, a fogalmazókat beöltöztették hosztesznek, az ügyiratokat pedig letakarták, hogy ne tűnjünk túlterheltnek. Mivel a felújítás miatt a raktárhelyiségek kisebbek lettek, néhány aktát a WC melletti kis helyiségbe tettek, hogy ne legyen szem előtt" – mondott az Indexnek egy példát a Fővárosi Törvényszék egyik bírája arra, miként próbálták meg a valóságot szebb színben feltüntetni.

Önállótlanságra kárhoztatva

Mindeközben a központosításnak kibuktak a mellékhatásai, amit úgy lehetne összefoglalni, hogy ha valakinek lenne is ötlete vagy megoldási javaslata egy-egy helyzetre, azt nem hagyják érvényesülni. Ez az önállótlanságra kárhoztatás egyébként abban a jegyzőkönyvben is visszaköszön, ami Fazekas Sándor január 2-i meghallgatását rögzítette.

A meghallgatás vége felé Fazekas azzal büszkélkedett Handónak, hogy az általa vezetett törvényszéken a sajtómunkacsoport készített egy kis kézikönyvet arról, hogyan érdemes kezelni a nyilvánosságot, a médiát.

Handó ekkor kifogásolta, hogy miért „egyedileg" alakítja ki ezt, hiszen ilyen segédanyagokat az OBH is készített. Fazekas mentegetőzött, hogy ezzel ők csak segíteni akartak a „központi igazgatásnak", és ez a hasznukra válhat, mire Handó – némileg sértetten – közölte: erről most hall először, miközben az OBH munkacsoportja a főváros részvételével ezzel már másfél éve foglalkozik. 

Ez a kis eset is jól példázza, mennyire nehezen tolerálja Handó, ha falakba ütközik. A Fővárosi Törvényszéken dolgozók szerint Fazekas már nem sokkal a kinevezése után megértette, hogy valamilyen szintig mindenképpen igazodnia kell. A hierarchián lefelé ez lényegében abban a mondásban öltött testet, hogy „értsétek meg, nem lehet mit csinálni". A meghallgatási jegyzőkönyvben erre a meghajlásra is találunk számos példát. A központosításról például így beszélt Fazekas Handónak:

Igyekeztem tehát jól sáfárkodni a rám bízott talentumokkal, s a centralizáció és a szigor meghozta az eredményeket.

De január 2-án Fazekas már elkésett a rendszer magasztalásával, hiszen akkorra már Handó is úgy érezte, elárulta őt. Korábban ugyanis Fazekas több fórumon bírálta az OBH elnökét. Igaz, Fazekas nem is nagyon tehetett mást. A bírói kar forrong az OBH miatt, és az egész modellt életképtelennek tartja, márpedig Fazekas tudta: ahhoz, hogy pályázhasson, a bíróknak is támogatniuk kell őt. Ezért befelé egyfajta „szabadságharcos" imidzset vett fel, sőt, tavaly decemberben a Magyar Nemzetnek is adott interjút, amelyben igyekezett a bírói karnak úgy megfelelni, hogy közben ne nagyon legyen kemény Handóval sem:

  • Amikor a kormánypárti politikusok nekiestek a bíráknak, Fazekas védelmébe vette a kollégáit.
  • Amikor viszont arról faggatta az újságíró Fazekast, hogy vajon tényleg forrong-e a bírói kar az OBH (elnöke) miatt, a Fővárosi Törvényszék (akkor még) elnöke diplomatikusan kitért a kérdés elől: „Hogy forrong-e a bírói kar, azt nem tudom megítélni, én a fővárosban dolgozom."
  • Azt mondta, ő nem használná a despotikus kifejezést az Országos Bírósági Hivatal elnökére (ami persze érthető, hiszen a pályázata ekkor már Handó asztalán volt). De azt is mondta, hogy a Handót felügyelni hivatott OBT kontrollfunkcióját erősíteni kellene.

Ha Handó nem képes rendet tenni

Egyöntetű vélemény, hogy bár Fazekas elbukott, Handó sem érezheti biztonságban magát. A bírói kar besokallt, a lázadásukat pedig mi sem jelzi jobban, mint hogy az OBH-t felügyelő Országos Bírói Tanácsba Handó kritikusai is bekerültek. Márpedig ez nagyon rossz ómen Handónak, hiszen ha nem tudja féken tartani a bírákat, akkor a politikai vezetés szemében használhatatlannak fog tűnni. Nem csoda, hogy igazságügyi berkekben már most azt pletykálják, hogy bukni fog.

Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke beszél meghallgatásán az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának kihelyezett ülésén, a Magyar Igazságügyi Akadémián 2012. november 20-án. Mellette Hilbert Edit (b) és Kovács Mária (j), az OBH elnökhelyettesei. Fotó: Máthé Zoltán Forrás: MTI/index.hu

Úgy tudjuk, az igazságügyi tárcánál többen két lehetséges forgatókönyvet tartanak valószínűnek. Az egyik, hogy Handó helyére új ember kerül. A másik verzió, hogy az egész OBH-t beszántják, a bíróságok igazgatása pedig az igazságügyi tárca feladata lesz. A legtöbben azonban abban egyetértenek, hogy a probléma túlnőtte Handót. Hiába nem tudta kezelni a helyzetet, ha őt leváltják, akkor sem szűnik meg a krízis, hiszen alapvetően nemcsak az OBH elnökének szakmai döntései, hanem a központosított rendszer szüli a feszültségeket.

EGYRE KISZOLGÁLTATOTTABBÁ VÁLIK A BÍRÓI KAR, AMI A POLITIKÁNAK KEDVEZ, DE A SZAKMÁNAK SÚLYOS KÁROKAT OKOZ.

Az, hogy az OBH-t felügyelni hivatott Országos Bírói Tanácsba legutóbb Handó kritikusai is bekerültek, ígéretes fejlemény ugyan, de a rendszer egészét nézve lesújtó a kép: egyre több fiatal, kevés tapasztalattal rendelkező bíró tárgyalhat fontos ügyeket és juthat pozíciókhoz, márpedig a fiatalabb generációt még könnyebben lehet manipulálni úgy, hogy az a politikai hatalmat birtoklónak kedvezzen.

És itt el is érkeztünk arra a pontra, hogy vajon egy ilyen centralizált modellben van-e jelentősége annak, hogy ki vezeti az egyik legfontosabb törvényszéket. A bírókkal folytatott beszélgetésekből az derült ki, hogy nagyon is van. A törvényszék elnöke ugyanis különféle módon tud jutalmazni vagy épp büntetni egy-egy bírót, így ha közvetlenül nem is, de közvetve akár befolyásolhatja is egy-egy, a politika számára kényes ügy kimenetelét.

A Fővárosi Törvényszéket vezető Fazekasban ebből a szempontból megvolt a bizalom a bíróság dolgozóinak körében, a többség úgy érezte, hogy ezekben a kérdésekben a szakmaiság van előtérben. De azt nem zárják ki, hogy ha egy olyan elnöke lesz a törvényszéknek, aki Fazekashoz képest sokkal lojálisabb lesz Handóhoz, akkor ez a helyzet változhat.

Ez valós félelem, és a bírák többsége attól tart, hogy ebben a fiatalabb, tapasztalatlanabb, de ambiciózus bírák lehetnek majd eszközök, azok, akik nem éltek még a Kádár-rendszerben ahhoz, hogy igazán értékelni tudják azt a szakmai autonómiát, amit a rendszerváltás után a bíróságok megkaptak. Ez pedig életveszélyes lehet egy olyan politikai környezetben, ahol a kormány nem tűri az ellenállást. A legtöbb bíró ezért okkal tart attól, hogy ha a Fidesz újból kétharmadot kap, akkor bedarálja a bíróságokat.

index.hu


 

h i r d e t é s

betöltés..