Biztos sokan vannak, akik ismerik a laktanyás téglahordós történetet. Aki mégsem, annak itt van röviden:

Az embereket két csoportra osztjuk. Az első csoport hordani fogja a téglát innen a laktanya végébe, a másik csapat pedig onnan vissza. Így, a nap végén mindenki elmondhatja, hogy egész nap téglát hordott, baromi sokat dolgozott és nagyon elfáradt.

Értelmet keresni ebbe éppúgy nehéz, mint abban, ahogy Esztergomban sokszor történnek a dolgok. Biztos mindenki jót akar, csak valahogy nem igazán jön össze.

Itt van most ez a 150 méternyi aszfaltozás, ami 6 nap alatt elkészült, de senki nem veszi át, mert nyár van, mert szabadság van, mert mindig van valami. Épp ma írtam erről a nagyszerű fejlesztésről, de Máté kolléga tegnapi képei közül választottam a cikkhez képet.

Tegnap (a kép készítésekor - a szerk.) itt még nem itt volt a tábla

Ma én is elmentem arra és meglepődve tapasztaltam, hogy nem igaz, hogy semmi sem történik! Tegnaphoz képest mintegy 100 méterrel lejjebb helyezték az útépítés-útszűkület-30-és-előzni tilos táblát. Munkás vagy bármiféle munkavégzés továbbra sincs, de mára legalább sikerült nagyon pontosan kitáblázni azt az útszakaszt, ahol korábban dolgoztak. Esetleg jöhetne egy brigád, akik felfestenek útburkolati jeleket, esetleg egy zebrát - de bizonyára ez majd egy később fázisban következik.

Szóval fejlődünk kérem, csak bele ne szédüljünk!