Meglehet, a döntéshozók, már oly szinten bebetonozták magukat bársonyszékeikbe, hogy már a látszatra sem igyekeznek adni, mindenesetre ilyen triviális ellentmondásokat nehéz nem észrevenni. Ne rohanjunk azonban ennyire előre. Nézzük meg, hogyan tapasztalták meg mindezt Tárnok lakosai.

2008-ban egy nap érdekes felhívás várta a lakókat a postaládáikban. A meglehetősen sok kérdést felvető értesítő szerint a lakosság 1738 érintett háztartásától 255 ezer forintot kíván az önkormányzat bekérni.

A levél érthetően sokaknál kiverte a biztosítékot, a papíron szereplő 255 ezer Ft/ingatlan nem olyan összeg, amit a nagytöbbség csak úgy le tud tenni az asztalra. Érthető hát, ha az ügyben tartandó lakossági fórumra rengetegen érkeztek.

Ez a lakossági hozzájárulás azért is érdekes, mert mint ahogy arra az orosházi eset kapcsán is utaltunk, a pályázat lehetősége csak akkor áll fenn, ha az önerőt hitelt érdemlően bizonyítani tudják a pályázó önkormányzatok. Adja magát a kérdés, ki határozta meg a lakossági önerő kötelezettség mértékét?

A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV és a 2011. évi CLXXXIX törvények egyaránt kimondják, hogy a helyi önkormányzatoknak az érintett esetben jogukban áll külön meghatározott adót kivetni. És mint olyan, a lakossági hozzájárulás is jogkörébe tartozik, tiszta sor. Épp ezért meglehetősen furcsa reakciót váltott ki az illetékesekből, amikor a lakosság egy tagja megkérdezte, mi alapján határozták meg ezt az összeget?

Erre egyszerűen nem voltak hajlandók választ adni, noha ilyen mértékű „hozzájárulásnál” a lakosságnak igenis joga van tudni, mire megy el a háztartásokban komoly hiányt képező összeg. Ezt tétel szerinti táblázatos megoldással lehet szemléltetni. Mi oka lehet egy ilyen közérdekű információ visszatartásának?

Arra vagyunk kénytelenek következtetni, hogy valahol egy bizonyos tetemes összegnek lába kél.

Érdemes megnézni a tárnoki önkormányzat testületi gyűlésének 2008 június 19-én benyújtott előterjesztését. Az itt meghatározott beruházási főösszeg bruttó 2 milliárd 571 millió forint. A tervezett önerő pedig 30% volt. Ez nagyjából 771 millió forintot tesz ki. Később ezt 22,1%-ban rögzítik. Ez 568 millió forint. A hivatkozott ingatlanok száma 1274. Csakhogy ez csak a Társulat alapítóinak száma. Ehhez kényszerűen hozzácsaptak további majdnem 500 ingatlantulajdonost. Leosztva a bruttó 568 millió forintot 1738 ingatlannal, 326000 forint jön ki, ez pedig nettó értékben megfelelhet a 255 ezer forintnak.

És itt a bökkenő. Az egyetlen irat – amit az egyik lakos közérdekű adatigénylésében kért –, e lakossági hozzájárulás összetételét taglaló dokumentum máig nem került birtokába. Az ügyben lezajlott nyomozás, dacára mindennek, lezárult.

Van itt azonban még egy ami sehogy sem fér össze a tájékoztatóban foglaltakkal, noha a lakosságot ingatlanonkénti beruházásról tájékoztatták, a helyzet az, hogy az egy ingatlanon belül ugyanarra a bekötőcsonkra csatlakozó minden vízóra után bekérték a 255 ezer forintot. Ami azért is érdekes, mert semmi köze a projekthez.

Mindez pusztán amiatt lehet érdekes, mert felveti a gyanút arra vonatkozólag, hogy az eredeti számításban valóban ingatlanokra leosztva számolták ki a hozzájárulás értékét, utólag ellenben vízóránként szedték be. Bár konkrétan nincs szó ez esetben ilyenről, egy panelház esetén csinos summát lehetne ezzel legombolni észrevétlenül.

Továbbá azért is érdekes, mert általában (amennyiben figyelembe vesszük a szabályainkat) a tulajdonos kötelessége a bekötőcsonkra ráköttetni a házhoz tartozó vezetéket. Ami további 120-150 ezer forint.

Mindezekből az esetekből legalább annyit egyértelműen tudunk bizonyítani, hogy a hűtlen kezelés esetére bőségesen volt lehetősége az önkormányzatnak.