Nem egyetemi tanszékek szűnnek meg, hanem a magyarok képessége a gondolkodásra.

Napok óta fura hírek keringenek. Nagycenken a Széchenyi mauzóleumból furcsa, monoton zúgás hallatszik ki.
Tegnap a környékbeliek nem bírták tovább, és felnyitották a sírt! Keményen meglepődtek.

Széchenyi forgott a sírjában! Mint a ventilátor!

A közhelyekkel az a baj, hogy igazak. 
Ha egy nép elég sokáig, mintegy önostorozva nevezi magát birkának, akkor ne csodálkozzunk rajta, ha egyesek négykézlábra ereszkedve bégetni kezdenek, és hajlanak rá, hogy meginduljanak arra, amerről a kolomp hangja szól.
Manapság a kolompot a parlamentben verik, minden nap más-más ritmusra, hogy az is elveszítse a fonalat, aki amúgy képzetten követi a mindennapok eseményeit.

Széchenyi annak idején belebolondult abba, hogy a magyarok nem értették meg, mit jelent felzárkózni Európához. 
Ma a magyarok abba bolondulnak bele, hogy leszakadnak Európától, és még csak észre sem veszik.

Lépésről lépésre szépen lebontottunk minden olyan falat, ami elválasztott minket az ősemberektől, de cserébe építettünk újakat szegregációból, képmutatásból, sovinizmusból, rasszizmusból, antiszemitizmusból, és kötőanyagnak az emberi hülyeséget használtuk. Ez is teljesítmény. Még ha csak annyiban is értékelhető, mint egy rosszabb cirkuszi bohócszám, ahol annyira rossz a műsor, hogy a népek kínjukban egymáson röhögnek.

Ma, ha eldobsz egy követ, tuti fejbe hajítasz egy önmaga nagyszerűségétől lenyűgözött magyart, aki öntudatra ébredésének eszméjét abban leli meg, hogy vagy utál mindenkit, vagy meglop mindenkit, vagy utálja mindenki, vagy meglopja mindenki.

A magyar belpolitika tengerében – ami amúgy egy nagyon sekély kis tócsa – nem cápák úszkálnak, hanem szereptévesztett ebihalak, akik keményen terrorizálják a szúnyoglárvákat. Senkik törlik bele a lábukat senkikbe, mert az értékmérés olyan mélységében vagyunk, ahol bárki, aki képes kimászni a tócsából azonnal olyan messzire inal el, és olyan magasról tesz a szülőhazájának tekintett pocsolyára, hogy mára a poshadó vízben csak igazán kövér és fejlődésben visszamaradt békaporontyok, és az evolúció rovarszabásúinak tömegei léteznek. Egyik, ha mégis befejezi a fejlődését, dagadt varangyos-béka lesz, a másik pedig vérszívó… 
Ez azért nem egy túl nagy perspektíva.

Nagycenken igyekeznek megfékezni az öreg pörgését, de nincs mit tenni!

Kontraszelektált társadalmunkban mára értékké emeltük minden elviselhetetlen és ostoba közhelyet, a celeb létezéstől és hazug médiaprovokációkon át, a rajzolt egyéniségeken keresztül, a hazudott történelemig mindent.
Ma mindenki bölcs a hazában.
Ma bárki lehet etalon, ha kész és képes az egekbe fellőtt ingerküszöbünket elérni, valami mértéktelenül aljas, gusztustalan, vagy megrázó dologgal, ami kész és képes felkelteni az érdeklődésünket.

Ma iskolákat zárunk be, mert a birkává válás evolúciós kényszert jelent. Olyan kényszert, amit nem lehet elleplezni. Itt nem segít a semmibe kiáltott szó, a klaviatúrán nyomkodott haragvó gondolatok, lévén a tócsában ezek pont annyira számottevő tényezők, mint az aljzatra hullatott ebihal ürülék. Csak van. 
A probléma akkor kezdődik el, amikor nem lesz más… Csak az ebihalpiszok.
Most arra várok, mikor kezdünk el majd marakodni rajta, hogy ki is eheti meg!?

Forog az öreg.

Árulók hazája lettünk. 
Gyermekeink jövőjét adtuk oda minimálbérért, olcsó telefonokért, hazug és hiú ábrándokért, hamis múltért, homályos jövőért, falat száraz kenyérért… Iskolákat zárunk be, eltemetve ezzel a lehetőséget, és kiátkozva a saját gyerekeinket. 

Ebihalak a semmi közepén.

Birkák egy aszott sivatagban.

Kontár gondolatok lesznek egy nemzet sírján a szavak, melyeket mára beteljesedett jóslatnak is érezhetünk:

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi! De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen”

...és ez a logika kikezdhetetlen.

shepherdszerint.blog.hu