Ha elhitetik a lakossággal, hogy az energia nem drága, akkor az emberek nem fognak kevesebb energiát használni, de így nem jön ki a matek, az ipar issza meg ennek a levét – fogalmazott Hernádi Zsolt. A Mol elnök-vezérigazgatója szerint a szankciók hatására rengetegen utaztatják az olajat nagy konténerhajókon.

A „Változásvezetés gyakorlata: vállalatvezetői tapasztalatok” előadássorozat keretein belül beszélt Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a Budapesti Corvinus Egyetemen csütörtökön.

A Portfolio beszámolója szerint az előadáson az orosz–ukrán háborúra adott gazdasági válaszok, a kialakulóban levő kétpólusú világrend, a rezsicsökkentés és a politika „úri huncutságai” is szóba kerültek.

Politikai döntések miatt nem lehet behozni kőolajat

A jelenlegi makrogazdasági helyzetben az előadásában elsőként az alkalmazkodási képességet emelte ki.

A Mol elnök-vezérigazgatója szerint egy gazdasági szükségszerűséget teljesen nélkülöző, tisztán politikai megfontolás volt arra egyszerűsíteni az oroszokkal való gazdasági együttműködést, hogy valaki elítéli-e az ukrajnai agressziót vagy sem.

A VÁLLALATVEZETŐ ÚGY VÉLI, EGY ÚJABB KÉTPÓLUSÚ VILÁGREND KIALAKULÁSA VAN KILÁTÁSBAN AMERIKA ÉS KÍNA KÖZÖTT.

Hernádi Zsolt szerint a gazdasági racionalitás zárójelbe került az elmúlt időszakban. A lélegeztetőgép-vásárláshoz hasonló pánikreakciók megmutatták, mennyire sérülékeny a globális piacgazdaság.

Európa jelenleg egyértelmű elszenvedője az üzleti racionalitás hiányának, hiszen rendkívül magas az európai országok energiafüggősége, ezt megváltoztatni pedig sok idő és pénz – fogalmazott a Mol elnök-vezérigazgatója, aki rávilágított, hogy a politikai döntések miatt nem lehet behozni a kőolajat és a dízelt.

Ezért rengetegen utaztatják az olajat nagy konténerhajókon, ez pedig rendkívül drága, környezetromboló.

Az egész utaztatásos történet tulajdonképpen olyan, mint amikor azt mondják a Horgász a pácban című filmben a kutyának, hogy »Gyere ide, takarodj!«

– fogalmazott Hernádi Zsolt, aki úgy folytatta: ez nagyon költséges, és egy picit meg is esszük vele a jövőnket. A vállalatvezető emlékeztetett arra a tényre is, amikor az ellátásbiztonság és a geopolitikai megfontolások határozzák meg a döntéseket, akkor a korábban mindenki által rendkívül fontosnak tartott klímavédelem háttérbe szorul.

Példaként a német kormányt hozta fel, ahol felfuttatták a szénerőművek használatát, és növelték a szénimportot, ráadásul távoli helyekről.

A napenergia segített volna

A Mol elnök-vezérigazgatója emlékeztetett arra is, hogy a kormányzati beavatkozások – legyen az az ársapka vagy az extraprofitadó – NEM SEGÍTIK AZ ENERGIAVÁLLALATOKAT A MEGTAKARÍTÁSBAN ÉS ABBAN, HOGY ELÉG TŐKÉT KÉPEZZENEK A ZÖLD ÁTÁLLÁSHOZ.

Hernádi Zsolt hangsúlyozta: míg az EU tagállamaiban ebben az energiaár-környezetben átlagosan 11 százalékkal esett vissza a földgáz fogyasztása (ezen belül a lakosság körülbelül 25 százalékkal kevesebbet használt) spórolási és tudatossági lépésekkel, addig Magyarországon a rezsivédelem bevezetésével a lakosság mindössze 7 százalékkal használt kevesebb földgázt, ugyanakkor az ipari fogyasztás, ami nem kapott rezsivédelmet, 45 százalékkal csökkent.

Ha elhitetik a lakossággal, hogy az energia nem drága, akkor az emberek nem fognak kevesebb energiát használni, de így nem jön ki a matek, az ipar issza meg ennek a levét

– mondta Hernádi Zsolt. A fogyasztás-visszafogás ellenpéldájaként az üzemanyagár-sapkás időszakot hozta fel a cégvezér, amikor többször előfordult, hogy napi 15 millió liter benzint adtak el a Mol-kutakon – ez a korábbi átlagos napi értékesítés háromszorosa.

Magyarország a korábbi évekhez képest körülbelül 7-10 milliárd euróval fizetett többet az energiáért, ez a 7-10 milliárd euró alternatív esetben 7-10 ezer megawattnyi naperőmű-telepítést tehetett volna lehetővé – összegezte.

Tehát ha belegondoltunk volna abba, hogy a napenergia milyen mértékben segíti az energiaszuverenitásunkat, ha ezt időben felismerjük, akkor ennek a pénznek egy részét meg lehetett volna spórolni.

A Mol vezérigazgatója úgy zárta, érdemes megváltoztatni a kampányokban gondolkodó rövid távú politika szemléletet. Ahhoz pedig, hogy a 2050-es nettó semleges célokat elérjük, érdemes változtatni a kampányokban gondolkozó, rövid távú politikai személeten: „Minden globális vállalati nyereségnek a felét ennek a célnak az elérésére kellene fordítani, ha valóban meg akarjuk csinálni a szükséges beruházásokat, és el kell felejteni az összes úri huncutságot az út közben.” (Index)