h i r d e t é s

Hogyan jönnek létre a csillagok?

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Hogyan jönnek létre a csillagok?

2017. július 06. - 18:59

 

Évente közel két Föld-tömegnyi anyag áramlik a V346 Nor jelű fia­tal csillag környezetéből az égitest körüli korongra, majd hullik a születő csillagra, felfényléseket okozva. - írja a magyaridok.hu.

Forrás: magyaridok.hu

 A nehezen megfigyelhető jelenséget bolygónk mai legnagyobb távcsőrendszerével, a chilei ALMA teleszkóppal azonosították magyar kutatók vezetésével.

Néhány évtizeddel ezelőtt becslések, modellek alapján feltételezték, hol és milyen körülmények között születnek akár az élet kialakulására alkalmas planéták. Mára a legnagyobb távcsöveknek köszönhetően a bolygó- és csillagkeletkezés folyamatának kezdeti szakaszát is láthatjuk.

Az Astrophysical Journal legutóbbi számában Kóspál Ágnes és munkatársai a V346 Nor jelű fiatal csillag megfigyeléséről számoltak be.

A V346 Nor egytized Nap-tömegű, néhány százezer éves, jelenleg is növekvő protocsillag, amely körül feltehetőleg most állnak össze az első bolygók. A születő csillag környezetében ritkás anyagburok helyezkedik el, amelyből a gáz és a por a központ felé hullik.

Belül egy lapos korong található, amelynek belső részéről a csillag anyagot fog be, külső részét pedig a burokból behulló anyag táplálja. Kóspál Ágnes és munkatársai szerint a korongra hulló anyag mennyisége sokkal nagyobb, mint a korongból a csillagra irányuló, megfigyelt áramlási ráta – a korong tehát egy ideig „visszatartja az anyagot”.

De csak egy darabig.

Az MTA kutatói elsőként mutatták ki, hogy évente közel két Föld-tömegnyi anyag áramlik a fiatal csillag környezetéből az égitest körüli korongra.

Ez az anyag lassan befelé spirálozik és egy idő után eléri a korong belső peremét, ahol viszont – meglepő módon – a csillagra való ráhullás üteme kevesebb az évi két Föld-tömegnél. A lapunkat tájékoztató Ábrahám Péter, a kutatócsoport tagja szerint ez azt jelenti, hogy a korong belső részén az anyag felhalmozódik.

Ez a felgyűlt anyag egy idő után instabillá válik, és rövid idő alatt mégiscsak ráhull a csillagra.

Az ilyenkor felszabaduló energia kifényesíti a rendszert, „kitörést” látunk. Az elmélet szerint tehát a kitörések végső oka az, hogy eltérés van a kívülről a korongra ráhullás üteme és a nyugalmi állapotban a csillagra hullás üteme között.

Ezt az elméleti várakozást sikerült most mérésekkel alátámasztani. A felgyűlt anyag nem marad hosszabb ideig a korongban, hanem egy átmeneti „parkolópálya” után végül is ráhullik a csillagra.

Így nem hozható közvetlen kapcsolatba a bolygók keletkezésével, amely Ábrahám Péter szerint mindenképpen megtörténik a korong anyagából, akármennyi is a külső anyagbehullási ráta.

Ez az első olyan mérés, amellyel sikerült kitörésben lévő fiatal csillag esetében pontosan megállapítani, hogy valóban eltérés van a burokról a korongra és a korongról a csillagra történő anyagáramlás mértéke között

– idézte Kóspál Ágnest, az akadémiai Lendület kutatócsoport vezetőjét az MTA.hu, aki nemrég az Európai Kutatási Tanács (ERC) nagy presztízsű ösztöndíját is elnyerte.

magyaridok.hu


 

h i r d e t é s