h i r d e t é s

Hogyan szerezték meg pályáztatás és verseny nélkül Tiborczék a keszthelyi kikötőt? Mutatjuk a trükköt.

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Hogyan szerezték meg pályáztatás és verseny nélkül Tiborczék a keszthelyi kikötőt? Mutatjuk a trükköt.

2015. január 27. - 01:00
0 komment

 

Jókor, jó helyen – az önkormányzatnak hála kitűnő időzítéssel jutott a keszthelyi kikötőhöz üzlettársaival együtt a miniszterelnök veje.

Az Átlátszó újabb nyomozásából az is kiderül, hogy a Fidesz gazdasági holdudvarának további szereplői is felsejlenek az eladás körül.

Egyetlen héten és az önkormányzat néhány furcsa manőverén múlott, hogy Tiborcz István és üzlettársai pályáztatás nélkül tudták megszerezni a keszthelyi yachtkikötőt üzemeltető céget és vele együtt összesen 330 millió forint értékű ingatlant. Mint arról korábbi cikkünkbenbeszámoltunk az üzletet tavaly év végén, karácsony előtt ütötték nyélbe, de a kérdés már akkor felmerült: hogyan szerezhettek meg a vevők bármiféle verseny nélkül az önkormányzati tulajdont?

Mindjárt nyílik a kiskapu

A kérdés megválaszolásához egészen 2011 végéig kell visszamennünk, hiszen addig a kikötőt a  Balatoni Hajózási Zrt. (Bahart) működtette, tulajdonolta a vele járó ingatlanokat, amelyek egyébként a keszthelyi önkormányzat földterületén voltak. Ha valaki ebben az időszakban jelentkezett volna vevőként a létesítményért, akkor nyilvános pályázatot kellett volna hirdetni, hiszen a 22 tóparti önkormányzat (köztük 14 százalékban Keszthely) tulajdonában álló hajózási vállalat vagyona ugyanúgy a nemzeti vagyonba tartozik, mint az önkormányzaté. Kivételt jelentett azonban a pályáztatási kötelezettség alól, ha éppen egy önkormányzat a vevő – mivel így a nemzeti vagyon továbbra is köztulajdonban marad, csak az egyik zsebből  a másikba kerül.

Ez történt a keszthelyi yachtkikötő esetében is: 2012 elején Keszthely bejelentkezett, hogy üzemeltné a kikötőt, majd pedig meg is vásárolná az ott található ingatlanokat. Minderre kötöttek egy opciós szerződést. A Bahart arra vállalt kötelezettséget, hogy 330 millió forintért eladja az önkormányzatnak az ingatlanokat ha Keszthely ezt 2014 december 15-ig kezdeményezi. A kikötő üzemeltetését a város által alapított cég, a Keszthelyi Yachtkikötő Kft. vette át, és ennek a társaságnak engedte át az önkormányzat az opciós jogot. Egyetlen fontos feltételt szabott azonban a Bahart: ha Keszthely nem él a fenti dátumig az opciós jogával, vagyis nem vásárolja meg az ingatlanokat, akkor 50 millió forint kötbért kell kifizetnie.

Pályázat vagy bukás

Ahogy közeledett a dátum, egyre nyilvánvalóbb volt, hogy Keszthelynek nincsen 330 millió forintja az ingatlanok megszerzésére, de az is, hogy az 50 millió forintos kötbért sem szeretné kifizetni. Mint az önkormányzat tavaly év végi közleményéből kiderült, Keszthely mindenképpen magántulajdonba akarta adni a létesítményt, és ehhez – mint fogalmaztak – “komoly befektetőket” kerestek. Első látásra azonban az önkormányzatnak csak két lehetősége lett volna az eladásra:

  • az egyik, hogy a városi önkormányzat cége él a vételi jogával, kifizeti a vételárként meghatározott 330 millió forintot, majd pedig pályázatot ír ki az ingatlanokra és az üzemeltető cégre,
  • a másik út, hogy nem él a vételi jogával, elbukja az 50 millió forintot, az ingatlanokra pedig ezután a tulajdonos, Bahart ír ki pályázatot.

Keszthely azonban egy harmadik, trükkös utat választott, és ezzel helyzetbe hozta Tiborczékat.

A Tiborcz féle csikicsuki

A város december 9-én bejelentette a Bahartnak, hogy az önkormányzati cég, a Keszthelyi Yachtkikötő Kft. él az  opciós jogával, egyetlen napra rá pedig villámgyorsan szerződést kötött Tiborczékkal ugyanennek a társaságnak az eladásáról.

És, hogy miért sikerült ezzel a trükkel elkerülni a pályáztatást? Mivel a vételi jog bejelentésekor a cég még  önkormányzati tulajdonban volt, így nem volt szükség pályázatra, hiszen aznap még csak annyi történt, hogy a közvagyon egyik zsebből átkerült a másikba, de továbbra is közvagyon maradt. Egy nappal később viszont már  Tiborczék tulajdonába került a cég,  és az ingatlanok vételárát nekik kellett kifizetniük.

Ez annyira szép manőver, hogy muszáj megismételnünk. Tehát, ha Keszthely nem él a vételi jogával, és megvárja december 15-ét, akkor az önkormányzati céget megvásárló Tiborczéknak a Baharthoz kellett volna pályázniuk az ingatlanokért. Ha Keszthely élt volna a vételi opcióval, és az önkormányzati társaság hozzájut az ingatlanokhoz, a pályázat akkor sem maradhatott volna el, hiszen a 330 millió forintos vagyon bőven a nemzeti vagyon kötelező versenyeztetés útján történő értékesítésére vonatkozó 25 millió forintos értékhatár fölött van.

Érdekes egyébként az is, miért maradt el a pályáztatás az önkormányzati cég eladásakor is. A megoldás, hogy a vételárat itt 7 millió forintban határozták meg, ami bőven elmarad a 25 milliós értékhatártól. A trükkös itt az, hogy Tiborczék kifizették a társaság 22,8 milliós tartozását is, ami történetesen éppen Keszthely felé állt fenn. Ha pedig ezt az összeget szintén hozzászámolták volna a cég értékéhez, akkor megint csak pályázatot kellett volna kiírniuk.

 

atlatszo.hu

{flike}
{jcomments on}


 

h i r d e t é s