A vidék kiemelten fontos színtere, a lakóság megtartásának, élhető körülmények között, tájgazdálkodás, természetvédelem, fenntartható turizmus, hagyományőrzés állami támogatással, a versengő mezőgazdaság feltételeinek biztosítása, a hagyományőrzés piaci viszonyok között, (Somlói borvidék, Kalocsa, stb.), tájhoz illő gazdálkodás állami feladatvállalással. A sor hosszan folytatható.

Különböző politikai pártok földeladás körüli tobzódása, körülbelül akkora hatást váltott ki a magyar társadalomban, mint egy elefánt böffentés a széndioxid háztartás változásában. Minden ragadozó a földet próbálja magához ragadni, ami érthető, de önmagában a birtoklásnak semmi értelme sincs. Hangsúlyozni szeretném, hogy a véleményem szerint a mostani földeladásoknak semmilyen hatása sincs a magyar agrárium további sorsára, a vidék életére.

Hatása van viszont a jogállamiságra!

Miért nincs hatása az ellenzéknek, azért mert végtelen leegyszerűsítetten a földre koncentrál, és nem fér bele a gondolkodásába egy a vidékkel kapcsolatos komplex rendszer.

A Fideszt legalább értem, mert egy bites a cselekvése, a földet annak adom, akinek akarom, ennyi és nem több.

A Fideszé a cselekvő jogállam leépítés az ellenzéké, meg egy falun el nem fogadott földtulajdonosi kisebbség érdekeinek képviselete.

Mind a kettő CSŐD!

Véleményem szerint a legfontosabb kérdés az, hogy mi lesz a magyar tájjal.

Erre nincs válasza egyetlen politikai pártnak sem!

Azért nem beszélek vidékről meg mezőgazdaságról, mert úgy vélem, tájban kellene gondolkodnia az országért felelős politikának.

Nincs ebben semmi új, hiszen például az osztrákok harminc esztendeje rájöttek, hogy ez a teendő. Rengeteg pénzt fektettek az osztrák tájba. Rengeteget a tudásba. Emberek százezreit képezték, képzik ma is, illetve átképzik, hogy meg tudják őrizni, sőt még szebbé, még vonzóbbá tudják tenni az osztrák tájat.

Mert felismerte a politika: az osztrákok által leginkább eladható, nekik valóban hírnevet jelentő termék Ausztria.

Nálunk a politika úgy tesz, mintha a magyar vidéken minden rendben volna, az ottani emberek tudása megfelelő volna bármiféle feladat megoldására. Így azután a rendszerváltás óta az a fő kérdés a politika számára: hány parasztot kell megmenteni. Mostanában erre a reménytelen tevékenységre évente több száz milliárd forintot fordít a költségvetés.

Ausztriában régóta így kérdeznek: hogyan lehet az ország képét vonzóbbá tenni? Hogyan lehet a tájat egészséges állapotban tartani?

Ha mi is így gondolkodunk, ha azt akarjuk, hogy Magyarország legyen a legkelendőbb termékünk, akkor például a következő kérdések adódnak: hogyan lehet Bécsből biciklivel eljutni a Tisza-tavon keresztül a Hortobágyra és a Felső-Tiszához? Hogyan lehet a Fertő tótól lovon eljutni Bugacon keresztül a Körösökhöz? E feladatok megoldása sok mindent feltételez. Azt, hogy tudjuk, az ide jövő turisták a szabadidejük minden percét szeretnék hasznosan tölteni. Azt tehát, hogy a kiszolgálásnak, a falu- és ökoturizmusnak teljesen új tudásalapját, erre alapozva olyan rendszerét kell megteremteni, amely végtelen precizitással működik. Azt például, hogy a hobbiállattartást, a vendéglátást és a könyvelést egyforma természetességgel végző emberekre van szüksége a magyar vidéknek. Azt például, hogy az építendő bicikli- és lovastúra-utak és hidak egyszersmind a mezőgazdasági termelés útjai és hídjai is legyenek. Innen nézve persze a mezőgazdaság nem csupán növénytermesztést és állattenyésztést jelent, hanem erdő-, rét-, legelő-, vízgazdálkodást éppúgy, mint a magyar táj vizuális megtervezését.

Magyar táj magyar termékkel.

Ez lehet a záloga annak, hogy rajta maradunk a világ gazdasági, turisztikai és kulturális térképén. Ez lehet a záloga annak, hogy nem néptelenedik vagy nem "gettósodik" el falvaink többsége. Közben persze folyton figyelnünk kell. Például arra, hogy Románia - benne Erdély - turistavonzó képessége összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint Magyarországé.

(Címlap: Zemplén - Forrás: paszport.hu)