h i r d e t é s

Húsvéti emlék

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

Húsvéti emlék

2017. április 17. - 18:57

Ma reggel mikor ébredtem, egy pillanatra otthon képzeltem magam, Kunágotán. 

Forrás: Budácsik Lajos

Jó pár évvel ezelőtt, húsvét hétfőn, úgy 12 évesen. Nagymamám korán, úgy hét óra tájt költött, gyorsan öltöztem, zsebbe tettem a kölnit -- jó szagos volt arra emlékszem--, és indultam a szomszéd, Jókai utcába, Farkasékhoz. Előtte mamámat meglocsoltam, bár számára csak az volt a fontos, hogy kisunokája örüljön a húsvétnak. Lelkemre kötötte, hogy vigyázzunk magunkra, nehogy igyunk, köszönjünk mindenütt, vigyázzunk a kutyákra. Nem igen figyeltem oda, agyam már másutt járt. 

Éveken keresztül osztálytársammal róttuk az utcákat, néha, megállva izgatottan számolva az összegyűlt forintokat. A terv egyszerű volt. Szomszédok, rokonok, ismerősök, osztálytársak, látásból ismertek, talán ismertek, egyszóval minden olyan ház, ahol lányka lakhatott, vagy nagynéni, unokatestvért tudtunk. Fejünkben a terv már napokkal korábban összeáll, ha esett, ha fújt, attól eltérni nem lehetett. 

Aki már járt Kunágotán, tudja, hogy nagy területen fekszik, bizony jó sok kilométert megtettünk, úgy délután kettőig. A legtöbb helyen jó szívvel fogadtak bennünket , hiszen a locsolkodás része volt a falu közösségi életének.Meg is szólta volna a falu azt a családot, ahonnan elzavarták volna a locsolkodókat. Elő volt készítve a forint, a piros tojás, sok családnál még vendégül is láttak bennünket. Persze erre sok időnk nem volt, hisz a tervet teljesíteni kellett.

A nap végén boldogan számolgattuk a forintokat, általában szép summa jött össze. Ma, kicsit idősebben, már csak a régi húsvétok emléke maradt. Nagymamám is rég eltávozott, a messze távolból talán együtt nézik nagyapámmal, hogyan is alakult a kis unokájuk élete, aki közben maga is nagyapa lett. Igyekszem visszaadni azt a sok szeretet, emberséget, amit Tőlük kaptam útravalóul. De olyan szerető szívű emberek, mint ők voltak, valószínűleg sohasem voltam. 

Akkor nem igazán tudtam értékelni, amit tettek értem, amit kaptam tőlük. Ma már tudom, hogy mindent kettőjüknek köszönhetek. Míg élek, hálás vagyok mindazért, amit kaptam Tőlük. Adtak anélkül, hogy bármi viszonzást vártak volna. Azt gondolom, ezt mondják szeretetnek.

 

Budácsik Lajos

Címkék: