A magyar kormány nem jelentette be, hogy az egyensúlyjavító és antiinflációs gazdaságpolitika szakítást jelent az elmúlt évek erőltetett növekedésével - írja egyebek mellett a G7-en megjelent cikkében Karsai Gábor a GKI vezérigazgató-helyettese. Éppen ezért valójában csak félszívvel képviseli azokat.

A forint októberi vészes gyengülése az irányadó kamat brutális, öt százalékpontos emelését kényszerítette ki, ami természetesen továbbgyűrűzött a piaci kamatokon. A kormányzat ezért a lakosság után a kkv-szektor számára is kamatstopot vezetett be. Ez természetesen jó az érintetteknek, de akadályozza a kereslet csökkenését, és ezzel az infláció leküzdését.

Sajátos gazdaságpolitikai spirál alakult ki: a kényszerű gazdasági szigor politikai okokból való enyhítése még nagyobb szigort kényszerít ki, ami lazító reflexeket hoz mozgásba, és így tovább. Eközben az infláció emelkedik, a forint gyengül, az ország megítélése romlik, ami további kamatemelést kényszeríthet ki.

Másként is lehetne

Lehetett volna, lehetne azonban másként. A Bankszövetség már 2022 nyarán azt javasolta, hogy a kamatstop egyszerű meghosszabbítása helyett kezdődjön meg a törlesztőrészletek fokozatos, társadalmilag elviselhető mértékű közelítése a valós, szerződés szerinti kamatokhoz. A rezsicsökkentéshez való merev ragaszkodás akadályozta meg a változó környezethez való alkalmazkodást, hogy aztán már részleges visszavonásakor is nagy megrázkódtatást és veszteséget okozzon.

A nyílt beszédhez annak kormányzati kimondására lenne szükség, hogy a cserearányok idei első nyolc hónapban drámai mértékű, 6,9 százalékos romlása, a folyó fizetési mérleg ijesztően magas, már az első nyolc hónapban 8,5 milliárd euró deficitje az idei erőltetett, fedezetlen, adósság terhére történő növekedés kényszerű kiigazítása miatt nem, vagy csak újabb nagy adósságnövekedés árán teszi lehetővé a gazdasági visszaesés, ezen belül fogyasztáscsökkenés elkerülését.

Szakítani kéne?

Magyarán, a reálkeresetek csökkenése elkerülhetetlennek látszik. Az MNB a lakosság reáljövedelmének jövő évi 2,7-3,7 százalékos csökkenésével számol, ami egyáltalán nem irreális.

Az infláció óvatos becslése tehát a bér-ár spirál visszafogása érdekében lélektanilag érthető. A veszély inkább a politikai motivációjú jövedelemnövelés serkentése, a lojalitásalapú magyar gazdasági modell továbbélése. A sikeres válságelhárításnak az eddigi elvekkel és gyakorlattal való szakítás lenne az előfeltétele. (Napi.hu)