Aki nem hiszi el, hogy a Donald J. Trump amerikai elnök beiktatásával valódi paradigmaváltás következett és következik be a világban, nézzen körül.

És természetesen ne a fősodratú nyugati médiában, amely 1990 óta visszataszító monotóniával rí és jajveszékel azon mindenfajta álveszélyekről, amelyeken a most rájuk csapó valóság még legvadabb rémálmaikon is túltesz.

Körülnézni a valóságban kell. Időkímélésre ehhez elég az elmúlt két-három nap történései.

Kezdjük Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszterrel, aki Berlinben arra figyelmeztette az ott összeülő, migrációval és „integrációval” foglalkozó 14-ik német-holland fórum magas rangú résztvevőit, hogy „Ma súlyos a tét. Donald Trump megválasztásával a 20-ik századi régi világrendnek vége lett”.

Hogy ennek a kijelentésnek mekkora súlya van, azt nehéz eltúlozni. Az idősebb Bush elnök 1990-ben mondott el egy beszédet, amelyet általában úgy értelmeznek, hogy az jelentette a hidegháború utáni „új világrend” meghirdetését.

Mely új világrend bennünket úgy érintett, hogy attól kezdve majd’ 27 éven át, Colleen Bell január 20-i távozásáig, minden egyes amerikai nagykövet a kommunizmus idején Amerika-barát jobboldal helyett a neoliberálissá vedlett régi kommunistákat és az SZDSZ-féle balliberálisokat halmozta el mindazon privilégiumokkal, amelyeket egy szuperhatalom biztosítani képes. Beleértve a kapcsolatrendszereket, hatalmas anyagi juttatásokat, ösztöndíjakat, ingyen utazásokat.

Ennek vége. Mint azt a szociáldemokrata külügyminiszter oly pontosan és tömören megfogalmazta.

Azután vége a neoliberálisok világkormány felé törekvésének. Az Egyesült Államok egyik kongresszusi képviselője két nappal ezelőtt terjesztett be egy olyan törvényjavaslatot, amelyet ha elfogadnak, Amerikai otthagyja az ENSZ-t. Good-bye, világkormány. És az a felé gyalogolás. New Yorkban, de Brüsszelben is. Éljen a Brexit!

Trump amerikai elnök első munkanapján mosolyogva írta alá azt a papírt, amellyel felrúgta a Barack Hussein Obama volt amerikai elnöknek oly kedves amerikai-csendes-óceániai szabadkereskedelmi megállapodás megkötésének minden esélyét.

Szintén az új elnöknek hála, az aljas módon teljes titokban tárgyalt TTIP-ből, azaz a hasonló transzatlanti kereskedelmi szerződésből, amelynek létrejöttéért Angela Merkel és a hozzá hasonló Monsanto-félék a fél életüket adták volna, nagyjából annyi maradt mint a balliberális ellenzék 2018-as győzelmi esélyeiből.

De folytassuk, mert a tézisünk megtámogatása mellett az oly kéjes érzés.

Hazai balliberálisaink külföldi hasonszőreikkel (sic!) együtt hatalmasat sikíthattak Mariana-árok mélységű újabb csalódottságukban, amikor most nem más, mint a szabaddemokrata (!) Mark Rutte holland miniszterelnök több holland lapban hirdetést adott fel, amely így hangzik:

Azoknak, akik máshonnan jöttek és nem fogadják el azt, ahogyan itt a dolgok mennek, ennyit mondok: menjetek innen. Azoknak a marokkóiaknak is, meg törököknek is, akik már hollandoknak tekintik magukat. Mindegyiknek ezt mondom. Ha nektek nem tetszik itt, hagyjátok el az országot, menjetek innen! Ezt is választhatjátok, nemde? Ha annyira az idegeitekre megy az, ahogyan mi itt egymással bánunk. Van választásotok: menjetek innen! Nem kell itt élnetek!

Mely hirdetés még a szabadságpárti vezető, Geert Wilders szájából is szinte földrengést okozott volna Németalföldön.

De haladjunk tovább a totális élvezet útján.

Mit mondott Trump elnök beiktatási beszédében a NATO-ról, erről a mihaszna, életveszélyesen és feleslegesen háborús feszültséget szító szörnyszervezetről, tökéletes diagnózisát egyetlen jelzőben összefoglalva? Hogy elavult.

Vajh miként visszhangozta ugyanezt Samil Tayyar, az országot irányító Igazság és Fejlődésé Párt (AKP) képviselője hétfőn az ankarai parlamentben? Azt, hogy „a NATO a hidegháborús korszak terméke”.

És még mit tett hozzá a sok minden egyéb, ezen észak-atlanti szervezet brüsszeli főparancsnokságán hidegleléssel fogadott mondataihoz különösen e kijelentésével? Azt, hogy „a NATO terrorszervezet és fenyegetés Törökországra nézve”!

Értjük ezt is, ugye? A NATO veszélyt jelent Törökország, a haditömb egyik legfontosabb tagjára nézve. Na, ezt és az eddig felsoroltakat beszélje ki a Klubrádióban Balázs Péter,  Gyarmati István, Tálas Péter, Jeszenszky Géza és transzatlantis, muzeális fanklubjuk további kereplői!

Most pedig  jöjjenek térségünk gyönyörei.

A remek macedónok – bocsánat, az ügyben a görögök által rángatott EU kedvéért: „FYROM” ország lakói – globális kezdeményezést indítottak útjára SOS, Stop Operation Soros, azaz Állítsátok Le a Soros Hadműveletet! néven, melyhez csatlakozni elemi érdekünk.

Azért indították útjára mozgalmukat, mert elegük lett a mindenhol dollár milliókkal kormánydöntő, színes forradalmakat támogató, az országok szuverenitásába Amerika támogatásával belemászó George Sorosból és hálózatából. Aki és amely óránként harákol a soha nem bizonyított orosz beavatkozásokról a Nyugat belügyeibe.

A másik gyönyör Igor Dodon moldáv elnök ígérete, aki kijelentette: országa az életben nem akar csatlakozni az Európai Unióhoz és helyette Oroszországgal akar stratégiai partneri kapcsolatot kialakítani, mert ha nem így tenné, „Románia bármely pillanatban felfalhat bennünket”. Na, ballibek, hívhatjátok megint jajveszékelve Parászka Borókátokat.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy megkezdődött az EU gyepálása egy nagyon kevéssé nem várt helyről, mégpedig az Eurobservertől, a brüsszeli szakportáltól, amely tegnapi számában rántotta le a leplet az uniós törvényhozási folyamatról. Arról, hogy az totálisan, de tényleg kivétel nélkül titokban folyik. Értjük,  ugye? A bőrünkre menő törvényeket a nyilvánosságot kizárva hozzák azon EU-ban, amelynek vezetői naponta röfögik el az „alapértékek” magasztos értékeit, beleértve a Soros-féle szervezetektől is annyit hangoztatott követelést az „átláthatóságra”.

De mindez szinte mellékes ahhoz képest, hogy mi ennek a globális földrengésnek, ezen valóban alulról jövő forradalomnak a hajtóereje. Márpedig az nem más, mint ami egymás után juttatta és juttatja országok élére a „populista” vezetőket.

A „vidék”, a „tudatlanok” lázadása ez az urbánus elittel szemben. Világszerte. Hogyan is hívjuk mi ezt már jó régen? Urbánus-népi ellentétnek.

Eddig az volt a balliberális duma és dogma,  hogy Kalifornia jelene Amerika, a világ és a mi jövőnk. Ebben a sorrendben.

Most fundamentális kockafordulás történt. A mi múltunk és jelenünk az a modell, amelynek révén tökéletesen megértjük mindazt, ami a világban és elsősorban a nyugati világban – de a Fülöp-szigeteken is – végbemegy. Sőt, ezen túlmenően azt is tudjuk, hogy mi lesz mindebből. Az urbánusok veresége, mint ahogyan az nálunk a világon először történt meg. Egyszer és mindenkorra.

Szerző: Lovas István / magyarhirlap.hu