Jó néhány gyógyszer és más kemikália akad, amelyek nem kívánt módon befolyásolják a férfiúi termékenységet.

A spermatogenezis, azaz a végleges hímivarsejtek (spermiumok) többfázisú keletkezése kulcsfontosságú az emberi szaporodás meg úgy általában a szexuális élet szempontjából. S amilyen döntő jelentőségű ez a folyamat, olyan sérülékeny is. A folyamatot finoman-durvábban mind a hormonok szintje, mind a hőmérséklet befolyásolja. Mindenekelőtt szekérderék tesztoszteron szükséges a férfiivarszervek közvetlen környezetében a folyamat fenntartásához, amit az úgynevezett Sertoli-féle dajkasejtekben termelődő androgénmegkötő fehérjék révén biztosít szervezetünk. A tesztoszteront amúgy szintén a herékben termelik az úgynevezett Leydig-sejtek egy bizonyos luteinizáló hormon jelenlétében. - írja a magyarnarancs.hu

A folyamat hihetetlenül érzékeny a hőmérsékletre. Nem véletlenül találhatók a herék külön a testtől elválasztott herezacskókban: az optimális hőmérséklet tulajdonképpen a 2 fok volna, de a test normális hőmérsékletén (36 Celsiusfok) már mindenképpen leáll a folyamat. Ezek után könnyű belegondolni, hogy pontosan azok a gyógyszerek és egyéb hatóanyagok képesek a leghatékonyabban befolyásolni (jelen esetben negatív irányban) a szervezet sper­miumgyárát, amelyek a folyamat bármelyik fázisában avatkoznak be gátló módon, vagy éppen az üzemi hőmérsékletet emelik az optimális tartomány fölé.

Üres a tárna

Kedvezőtlen fejlemény, ha az enzimatikus folyamatokhoz szükséges vitaminokból mutatkozik hiány. Megfelelő mennyiségű A-, B- és E-vitaminra mindenképpen szükség van az optimális spermaszámhoz – a vitaminhiány e tekintetben is kritikus helyzetet állíthat elő. Nem kevésbé kártékony az anabolikus szteroidok – testépítőknél és néha az élsportolóknál is gyakori – fogyasztása, bizonyos nehézfémek (például ólom, kadmium) okozta krónikus, akár látszólag enyhe lefolyású, szinte észrevétlen mérgezés vagy a nagy energiájú elektromágneses sugárzás, amilyen például a röntgensugárzás. A veszélyes kemikáliák között mindenképpen meg kell említeni az amúgy is rossz hírű, véletlen mérgezésekért felelős dioxint, de még inkább az ennél jobb hírű, de ettől még kártékonyabb, hiszen tudatosan és nagy mennyiségben fogyasztott (etil-)alkoholt, mely egyszerre csökkenti a tesztoszteronszintet és okoz erekciós problémákat – miközben a sex 
drive-ot, a libidót nem feltétlenül fullasztja magába. (Lásd Shakespeare Macbethjének ide vágó híres Kapus-monológját.)

A férfitermékenységet akadályozó szerek között fel kell sorolnunk jó néhány, immár illegális, ám részben még most is, a közelmúltban még széles körű gyógyító használattal bíró drogot, stimulánsokat (amfetaminszármazékok, kokain) éppúgy, mint a depresszánsokat: például a később még említendő ópium-alkaloidokat és származékaikat. Ezek azonban csak hosszú távú használat esetén fejtik ki kártékony hatásukat, ráadásul fogyasztóról fogyasztóra eltérő mértékben. No, és tetemre kell hívnunk rossz barátunkat, a cigarettát: a rendszeres nikotinbevitel maga is a spermiumszám csökkenéséhez vezethet. A széles körűen használt cannabisszármazékok (fű, hasis) kapcsán viszont ellentmondásosak az adatok. Huzamos használat esetén csökkenhet a spermiumszám és az ivarsejtek minősége, ám ez reverzibilis folyamat: cigiszünet után helyreállhat az egészséges állapot. Ez utóbbi szereknél amúgy is jellemző, hogy rengetegféle verzióban (többféle növényből és számos eltérő hatásmechanizmusú termék formájában) kerülnek a felhasználóhoz, ráadásul sokan dohánnyal keverve, netán alkohollal kísérve fogyasztják őket. A kenderszármazékok kapcsán a kutatásokban mutatkozó ellentmondások feloldására, ellenőrzött klinikai vizsgálatok lebonyolítására reményt kínálhat a megváltozott amerikai fűpolitika.

A férfiúi termékenység ellenségei között említhetünk számos fertőző betegséget is, köztük nem nemi úton terjedőket. Utóbbira jó példa a mumpsz, azaz a vírusos nyálmirigygyulladás. Gyakran emlegetett tény, hogy komplikációként felléphet (többségében féloldali) heregyulladás, ám ez csak nagyon ritkán eredményez maradandó termékenységzavart. Az erős oxidatív stressz DNS-károsodást is okozhat, s ez bizony a termékenységet is negatívan befolyásolja: antioxidánsok bevitele már csak ezért is erőteljesen javallott: jobb, ha ezeket már táplálékunk is tartalmazza, de pótolhatjuk is őket (például C-vitamin tablettákkal).

Az pedig aligha okozhat meglepetést, hogy a rovarirtók szintén negatívan befolyásolják a spermatogenezist. A herezacskó s ezáltal a spermiumtermelés üzemcsarnokaiként működő herék túlmelegedésére is adódnak egzotikus körülmények: például az intenzív biciklizés, mely az üléssel való súrlódás miatt okozhat nem kívánt hőtermelődést, de helytelenül szoros ruházat, a sűrű szaunázás és az ölben tartott laptoppal végzett önmelegítés is ludas lehet. Kevesen tudják viszont, hogy fizikai stresszhelyzetben (pl. utcai harc) a herék a szervezet védekező mechanizmusának köszönhetően visszahúzódnak a lágyékcsatornába.

Pirulagondok

A gyógyszerek között, melyek szándékoltan vagy véletlensze­rűen alkalmasak a spermaszám egészségtelen méretűvé való redukálására, mindenekelőtt azokat a speciális rákellenes gyógyszereket kell említenünk, amelyeket rutinszerűen írnak fel bizonyos daganatos megbetegedések esetén. A többek között a kémiai kasztráció körüli vitákban is felbukkanóciproteron-acetát és társai fontos ágensek az orvosi gyakorlatban. Pél­dául a prosztatakarcinóma (rossz­indulatú prosztataelváltozás) esetén rutinszerűen használnak az agyalapi mirigyre ható gyógyszereket antiandrogénekkel kombináló koktélokat. Ezek a daganatok ugyanis éppen a tesztoszteron hatására növekednek, ennek szintjét csökkentve gátolható a folyamat, de ilyenkor sajnos a spermiumgyár sem üzemel. Általánosságban is elmondható, hogy a kemoterápiához alkalmazott agresszív medicinák többek között a spermiumszámot is csökkentik, nem mellesleg a libidóval együtt.

Külön említhetők azon gyógyszerek, melyek használatával (itt főleg, szerenként változó mértékben, a nagyobb mennyiség játszik) együtt jár a szexuális teljesítőképesség erőteljes csökkenése. Nem is feltétlenül a spermatogenezis közvetlen gátlása rejlik a hatásmechanizmus mögött, sokkal inkább a szexuális étvágy, a libidó redukciója. Az ilyen típusú szerek között akadnak nyugtatók, altatók, fájdalomcsillapítók, antikonvulzánsok (epileptikus görcsök ellenszerei), illetve a korunkban nagy mennyiségben szedett antidepresszánsok. A gyógyszertípusok között említhetjük a már csak ritka esetekben használt bromidokat, amelyekhez azonban a legtöbb hiedelem kapcsolódik (lásd keretes írásunkat).

Jól ismertek a rendszeresen, hosszú távon használt opiátok tesztoszterontermelést akadályozó, spermaszámot csökkentő s némely esetben (mondjuk, Csáth Gézáé nem ebbe a csoportba tartozik) libidócsökkentő hatásai. Erős, ismétlődő dózisokban a barbiturátok, illetve az őket jelentős mértékben leváltó benzodiazepinek (ide tartozik a legtöbb ma használatos nyugtató és altatószer a Rivotriltól és a Xanaxtól a Dormicumig) sem hatnak éppen serkentő hatással a sex drive-ra, habár a tesztoszterontermelést, így a sper­miumprodukciót és ezek minőségét közvetlenül nem feltétlenül befolyásolják hátrányosan. Az antidepresszánsok (bár ezek maguk is minimum négy nagy csoportba sorolhatók) rendszeres szedése sincs minden esetben jó hatással a szexuális aktivitásra, de ezek sokkal inkább a libidót csökkentik, illetve merevedési problémákat okoznak – ez utóbbiak sok esetben hónapokkal a megvonás után sem múlnak el. Néha az ellen­kezőjét állítják, de a viszonylag újabb generációs antidepresszánsok (például a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) sem teljesítenek jobban ezen a vizsgán, habár a még ennél is újabb NaSSA típusú antidepresszánsok (pél­dául a mirtazepin) már mentesek a szexuális diszfunkcióktól.

Érdekes, de némely kutatások szerint a mindennapos használatra szánt nem szteroid gyulladáscsökkentők rendszeres használata is kiválthat efféle működési zavart!

Külön csoportba sorolhatók az úgynevezett kortikoszteroidok, például az asztma vagy speciális autoimmun betegségek (mint a Dr. House-ból ismerős lupus) gyógyítására használt hidrokortizon vagy a prednizolon, melyek többek között megfelelő receptorokhoz kapcsolódva csökkentik a tesztoszteronszintet, ezáltal a spermatogenezist is.

A prosztatamegnagyobbodás kezelésére (és hajhullás ellen) felírt gyógyszerek (5-alfa-reduktáz-blokkolók) kismértékben és átmenetileg csökkentik a spermiumszámot, de például a hólyagfunkciós zavarok kezelésére alkalmazott alfa-blokkolók néha drámai módon csökkenthetik az ejakuláció során távozó spermiumszámot. De még ezzel sem értünk listánk végére. Ha ugyanis a bakte­riális vagy gombás fertőzésre írtak fel erős, rendszeresen és orálisan alkalmazandó (lenyelendő) gyógyszert, vagy ha fekélyünket kezeljük, számoljunk azzal, hogy gyógyulásunk ára sok esetben a spermiumszám erőteljes csökkenése.

A brómos tea meséje

Kontinensünkön éppen úgy, mint a tengerentúlon széles körben elterjedt hiedelem, hogy a kényszerű összezártságban tartott férfiközösségekben speciális kemikáliákkal, az elbeszélésekben egyszerűen csak brómként emlegetett kálium-bromiddal csökkentik a felhorgadó férfiúi vágyakat. A hordozó ebben az esetben a tea volna – sokan esküsznek is arra, hogy még ma is érzik a szájukban a brómozott (kálium-bromiddal „kibélelt”) tea ízét. Ehhez nyilván alkotóan járul hozzá a speciális óvodás-napközis típusú, teafű szempontjából minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt híg tea olcsó nyersanyagainak, mindenekelőtt a sok cukornak és citrompótlónak köszönhető spe­ciális aromája. Nos, bár a hiedelem széles körben elterjedt, sem (had)történészek, sem a mítoszok valóságtartalmát verifikáló kutatók nem találták nyomát a használatának: például szinte biztos, hogy sem a Magyar Honvédségben, sem annak elődeiben (például a világháborús k. u. k. ármádiában) nem rendszeresítették a brómos teát.

Pedig a kálium-bromid hatásmechanizmusát ismerve a dologban lehet(ett) volna valami: egy jó ideig nem ismertek ennél hatékonyabb nyugtatót, 1912-ig, a fenobarbitál megjelenéséig epileptikus görcsök megszüntetésében is verhetetlen volt. Szedatívként még sokáig használták a kálium-bromidot (amúgy a nátriumsó is ugyanily hatásos) nyugtatóként és fejfájás-csillapítóként, s ezt fokozatosan szorították ki a modernebbnek számító, divatosabb készítmények, mint a barbiturátok vagy később a benzodiazepinek. Mondjuk, a hatvanas-hetvenes évekre végleg kiderült, hogy rendszeresen szedve a bromidok krónikus mérgezést okoznak: az emiatt kialakuló komplex neurológiai mellékhatáscsoportot hívják bromizmusnak, és ehhez még súlyosabb bőrgyulladás is szokott társulni. Ettől függetlenül bizonyos esetekben, erős epilepsziás rohamoknál még most is használják – például Német­országban. És persze kedvelt nyugtató, antikonvulzív szer maradt az állat- és azon belül is az ebgyógyászatban: elvégre a kutyáknak is lehetnek epilepsziás rohamaik.

magyarnarancs.hu