h i r d e t é s

Így működik Putyin médiája: hetente eligazítást tart Alexej Gromov, a propagandamédia cenzora

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Így működik Putyin médiája: hetente eligazítást tart Alexej Gromov, a propagandamédia cenzora

2019. június 20. - 09:49

 

2017 tavaszán több tízezres tüntetésekre került sor több, mint száz oroszországi városban. - írja az atlatszo.hu.

Míg a nyugati médiaorgánumok folyamatosan tudósítottak a tüntetésekről, kiemelve a rendőrök brutális fellépését valamint azt, hogy közel 2 ezer tüntetőt letartóztattak, az orosz televíziócsatornák nézői erről semmit nem tudtak: számukra a március 26-i tüntetések meg sem történtek.

Miért nem tudósítottak az oroszországi televíziók a tüntetésekről? Könnyen meglehet, hogy az utasítás a Vlagyimir Putyint több, mint két évtizede szolgáló Alexej Gromovtól, az orosz elnök egykori sajtófőnökétől, jelenleg az elnöki hivatal vezetőhelyettesétől jött, állítja a Gromov portréját összeállító The Project.

Alexej Gromov vezeti azokat az eligazításokat, ahol az orosz televíziók utasításba kapják, miről kell tudósítsanak, és mi az amit „ki lehet hagyni”.

Gromovot ismerői szerény embernek írják le, aki ókori pénzérméket gyűjt. Ő ugyanakkor Putyin rendszerének egyik kulcsfigurája, aki eldönti, mi az, amiről beszélnek, és mi az, amit elhallgatnak Oroszország fő sajtóorgánumai.

Szintén Gromov az atyja és társalapítója a Russia Today (jelenleg: RT) nemzetközi propaganda-adónak. Bár rendkívül befolyásos, és az orosz elnök legbelsőbb bizalmi köréhez tartozik, Gromov nem túl ismert az orosz átlagemberek körében.

Szerény, figyelmes bölcsész, aki a diplomáciában kezdte a pályáját

Gromov egyetemi tanulmányait a ’70-es évek végén, a ’80-as évek elején végezte a Moszkvai Állami Egyetemen: szlavisztikát tanult. Kollégái között volt Konstantin Nikiforov, Borisz Jelcin szövegírója, vagy Oleg Dobrodejev, az orosz állami televízió későbbi elnöke.

Tanulmányai végeztével külszolgálatra szegődött, az egykori csehszlovákiában szolgált néhány évig. A Szovjetunió bukása után Oroszország pozsonyi nagykövetségére helyezték, majd felettesét, az orosz nagykövetet kinevezték Borisz Jelcin sajtófőnökévé. Gromov követte felettesét, és Jelcin sajtóosztályának a vezetője lett.

Egy újságíró a pályafutása kezdetén álló Gromovra úgy emlékezett vissza, mint egy szerény, másokkal figyelmes emberre, aki sosem osztotta meg politikai nézeteit senkivel.

2000-ben, Putyin megválasztása után aztán az új elnök sajtófőnökeként folytatta, és radikális átalakuláson ment keresztül: egyre inkább az elnök testőreként kezdett el viselkedni, elhajtva az újságírókat az elnök közeléből, és megtiltva a riportereknek, hogy kérdéseket tegyenek fel.

Putyin első dolga az volt, hogy a befolyásos oligarchákat eltávolítsa a hatalom közeléből. E célból megszerezte az üzletemberek befolyása alatt álló televízióadókat – Vlagyimir Gusinszkij elvesztette az NTV-t, Borisz Berezovszkij pedig az ORT-t. Büntetőeljárások indultak és volt, akit letartóztattak: először Gusinszkij, majd Berezovszkij kényszerült elhagyni az országot.

Az első célpont a Putyinnal szemben kritikus NTV volt, mely az 1999-2000-es kampány idején nyíltan támogatta Putyin politikai ellenfeleit. A televízió bezárását Mikhail Lesin tárcavezető vezényelte le, azonban Gomovnak is volt szerepe benne.

Jevgenyij Kiseljev, az NTV egykori vezetője visszaemlékezik egy 2001-es találkozóra, amikor a szerkesztőség az elnök jóindulatát kérte, azzal érvelve, hogy a Gusinszkij ellen indult büntetőügyek a televízióadó létét fenyegetik. Akkor vált világossá, hogy nem számíthatnak kegyelemre, amikor Putyin válaszában az orosz igazságszolgáltatás függetlenségét emlegette.

Később Kiseljev négyszemközt találkozott Gromovval is egy Moszkva központjában levő vendéglő alagsorában, ahol a sajtófőnök megígérte, hogy közbenjár Anton Titov, az NTV egyik menedzserének az ügyében, és hogy a televízióadóhoz nem fognak hozzányúlni.

Az ígéretekből nem lett semmi: Titov sikkasztásért két év börtönbüntetést kapott, és mire kiszabadult, az NTV az orosz állami nagyvállalat, a Gazprom ellenőrzése alatt volt.

Személyesen tilt le kényes híranyagokat

Gromov karrierje tovább ívelt felfele, 2008-ban az elnöki hivatal vezetőjének a helyettesévé nevezik ki. Az országos televíziók felelőse lesz, befolyása pedig számottevően megnő. Az egyre magasabb pozíciója ellenére Gromov továbbra is odafigyel a munkájával kapcsolatos legkisebb részletekre.

Egy ismert orosz televíziós újságíró beszámolt arról, hogy egyszer pénzre volt szüksége egy dokumentumfilmhez, és egy találkozót kért Gromovtól ezügyben. A legnagyobb meglepetésére Gromov nemcsak találkozott vele, de a megbeszélés végén telefonálgatni kezdett, hogy pénzt szerezzen a filmre.

Semmi nem működik, ha nem én csinálom

 – így Gromov, amikor az újságíró megkérdezte: miért nem hagyja, hogy egy beosztottja intézze a részleteket?

Gromov televíziókkal kapcsolatos munkáját ez a hozzáállás jellemzi. Egyedül neki van joga elrendelni, hogy az állami televízióadók sugározzanak egy adott anyagot. Szintén ő rendelheti el, hogy bizonyos hírek ne kerüljenek be a híradókba.

Tavaly októberben az egyik állami tulajdonú televíziótársasághoz dühösen telefonált Gromov. A televíziótársaság két népszerű csatornája, a Russia és a Russia-24 a kercsi műszaki szakiskola bentlakásában elkövetett, húsz halálos áldozatot követelő ámokfutásról sugárzott híranyagot. Gromov elrendelte, hogy többször ne játsszák le az anyagot.

„Ezt ki lehet hagyni”

Az esetek többségében azonban nincsen szükség telefonhívásra. Gromov irodájában hetente összegyűlnek a televízióadók vezetői, ahol utasítják őket arra, hogy mit kell feldolgozni, és mi az, amiről tilos anyagot sugározni. Ezeken a gyűléseken a nagy állami és magán televíziók – az 1-es csatorna (Perviy kanal), a VGTRK, NTV, TVC, REN TV és a szentpétervári 5-ös csatorna – valamint az államapparátus fő szerveinek a képviselői ülnek. A Kreml választási kampányokért felelős hivatalnoka valamint a külügyminisztérium szóvivője szintén jelen van.

Az ülések résztvevői elmesélték, hogyan működik a rendszer: Gromov vázolja az elnök heti programját és utasításokat ad arra, hogy hogyan kell majd a nyilvános megjelenésekről tudósítani, mit kell megmutatni vagy elmondani a híranyagokban.

Amennyiben Gromov azt szeretné ha egy adott eseményről nem készülne anyag, ennyit mond:

ezt ki lehet hagyni.

Ezután a televízióadók számolnak be a terveikről. Jöhetnek ötletekkel, azonban csak Gromov hagyhatja jóvá ezeket. Gromov utasításai arra is kiterjednek, hogy ha egy fontos esemény zajlik az ország valamelyik részén – például kormányzót választanak, vagy egy stadiont építenek – az adók nem sugározhatnak semmilyen negatív hírt az adott régióról.

Gromov feladatai közé tartozik az is, hogy kényes helyzetekben összehangolja a tudósításokat: egy ilyen kényes helyzet akkor történt, amikor nyugati országok szankciókat fogadtak el az orosz propaganda-adó, az RT ellen.

Amellett, hogy szigorúan ellenőrzi beosztottait, Gromov arról is ismert, hogy felettesei döntéseire is befolyással tud lenni például úgy, hogy kontrollálja a Putyinhoz eljutó információkat. Az állami RIA Novosztyi hírügynökség vezetőjét például azért menesztette Putyin, mert Gromov meggyőzte az elnököt arról, hogy a hírügynökség nem megfelelően számolt be a 2011-es és 2012-es tüntetésekről.

Megéri lojálisnak lenni

Gromov ezt könnyen megteheti, ugyanis Putyin legbelső köréhez tartozik: közvetlen és szinte korlátlan bejárása van az elnökhöz. A jó viszony alapja, hogy Putyin utazásai során mindig magával viszi a sajtófelelősét, így mindenkinél több időt tölthet az elnökkel.

Az elnökhöz közel álló újságírókat szintén szigorúan ellenőrzi Gromov. Elena Tregubova amiatt került ki ebből a kivételezett körből mert könyvet írt azokról az évekről, amikor a Kreml-ből tudósított, és ebbe Putyinra nézve kedvezőtlen sztorik is bekerültek. Egy másik riporter, Pavel Aptekar azért lett kegyvesztett, mert Gromov engedélye nélkül tudósított arról, hogy a 2004-es beszláni terrortámadás napján Putyin lemondott egy látogatást egy észak-kaukázusi iskolában.

Gromov lojalitását az orosz állam busásan viszonozza. Vagyonnyilatkozata szerint 2008 óta éves jövedelme közel 200 ezer dollár, az elnöki rezidenciához közel egy 3 ezer négyzetméteres telken álló, 961 négyzetméteres villája van. A környéken hasonló ingatlanok ötmillió dollárért kelnek el.

Gromov sok időt tölt Moszkvában, így a villa mellett a fővárosban is fenntart három, egymás mellett található lakást. Az összesen 500 négyzetméter alapterületű lakhely 6 millió dollárt érhet, igaz, telekkönyvi kivonatok szerint a három lakásból kettő állami tulajdon. Mindez annak dacára, hogy az orosz törvények szerint hivatalnokoknak csak egy szolgálati lakást lehet kiutalni, hívta fel a figyelmet az orosz Transparency International.

Fia, Alexej Gromov nevén van egy további lakás: ezt papírforma szerint 2014-ben vásárolták, amikor az ifjabb Gromov 22 éves volt. Alexej Gromov ma 26 éves, de máris egy sikeres, szerteágazó tevékenységgel rendelkező üzletember. 2017-ben a fiatalember Oleg Deripaszka krasznojarszki autóalkatrész-gyárában szerzett részesedést.

Ugyanebben az évben megvette egy szemétszállító-vállalat, az MKM Logistics 33 százalékos részvénycsomagját Roman Abramovicstól – részvényeit azonban néhány hónap múlva eladta. Becslések szerint a részvénycsomag értéke 10,5 millió dollár volt.

A The Project Alexej Gromovot és fiát  is kereste kérdésekkel, mindketten elutasították a válaszadást.

Fordította: Sipos Zoltán. Az eredeti, angol nyelvű cikket itt olvashatja

atlatszo.hu


 

h i r d e t é s