Miután óriási szüksége van Magyarországnak a kohéziós pénzekre és az úgynevezett helyreállítási terv forrásaira, olyan engedményekre is hajlandó lenne, melyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. Orbán sok fejtörést okozott eddig a brüsszeli bürokratáknak, ám most igyekeznek kamatostul visszaadni neki mindazt, amit eddig el kellett viselniük az izgága magyar kormányfőtől. - írja a Szegedi Kattintós

A hivatalos kormánypropaganda most még azt is sikerként értékeli, ha az EU intézményei nem vésik kőbe, hogy bizonyos forrásoktól megfosztják Magyarországot a jogállamisági és korrupciós problémák miatt. A lassan évek óta húzódó vita Brüsszel és Budapest között a pénzügyi forrásokról még mindig nem jutottak nyugvópontra, pedig közeleg az év vége, és ez egyben bizonyos összegek elúszását is jelenti. Az EU vezetőinek nem sürgős, hiszen most a magyar térfélen pattog a labda, és igyekeznek a legtöbbet kihozni abból a helyzetből, hogy most tényleg nagy bajban van az Orbán-kormány.

A magyar kormányfő továbbra is keménykedik az uniós intézményekkel, különösen az Európai Parlament elszántsága bosszantja. Az EU legfőbb döntéshozó szerve ugyanis még mindig nem éri be azokkal a korrupciót és jogállamiságot érintő intézkedésekkel, melyeket felkínált nekik a magyar fél. A képviselők aggodalma nem alaptalan, hiszen már több mint 10 éve lép át flegmán mindenféle eljáráson, figyelmeztetésen az Orbán-kormány, melyeket az uniós normák visszaállítása érdekében indított az EP. Röviden megfogalmazva: elfogyott a bizalom Orbán Viktor irányában, ezért a sebtében összetákolt magyar törvényeket is csak kiskapuknak tekintik azok a frakciók, melyek már régóta próbálják megfékezni a magyarországi autokráciát.

Ez a lépés nehéz helyzetbe hozná a magyar ellenzéket is, amely a források zárolásáért személyesen Orbán Viktort tették felelőssé, így próbálva kicsit rombolni a kormányfő nimbuszát saját szavazótáborán belül.

Orbán azonban nem adja fel harcos attitűdjét, hiszen továbbra is a vétó fegyverével igyekszik alkupozícióba kerülni. Főként az orosz-ukrán háború kapcsán meghozott intézkedések esetében fekszik keresztbe a magyar fél a közös kezdeményezéseknek, ami egyrészt jelzi Orbán szimpátiáját az agresszor irányában, másrészt jó alkupozíciót teremt számára a pénzügyi alapok lehívása körüli vitákban. Most például azt a forgatókönyvet valószínűsítik nemzetközi elemzők, mely szerint a pénzügyminiszterek jövő kedden rábólinthatnak a 2300 milliárd forintos támogatási programra. Ám ez csak abban az esetben történhet meg, ha Magyarország eláll az Ukrajna megsegítését szolgáló 18 milliárd eurós közös hitelfelvételre, és a globális minimumadóra vonatkozó megállapodás vétójától.

Persze ez a fajta alkudozás sok magyar polgárnak nem tetszik, hiszen Orbán ismét kihúzhatja a fejét egy olyan hurokból, amit korábban elég erősen meghúztak már a nyakán. Kétségtelen tény, hogy ezek az engedmények sokkal fontosabbak az EU számára, mint Orbánnak, ezért a végeredmény az lehet, hogy a magyar kormányfő ismét lóvá teszi az EU bürokratáit. Ez a lépés nehéz helyzetbe hozná a magyar ellenzéket is, amely a források zárolásáért személyesen Orbán Viktort tették felelőssé, így próbálva kicsit rombolni a kormányfő nimbuszát saját szavazótáborán belül.

Bárhogy is alakul, a recept már adott arra, hogyan lehet sarokba szorítani a magyar miniszterelnököt, ám ilyen kedvező alkalom talán soha máskor nem lesz arra, hogy valódi engedményekre kényszerítsék Orbánt. Az is tény viszont, hogy egy felülről, precízen kiépített kleptokrata rendszert épp olyan nehéz törvényekkel megbontani, mint például Putyin Oroszországában megerősíteni a demokratikus intézményrendszereket külső nyomás hatására. Az olyan autokráciák, mint Orbáné vagy Putyiné soha nem fújnak visszavonulót, legfeljebb szép díszletek mögé rejtik a valódi működési mechanizmusukat. Mert, ahogy egy dakota közmondás tartja: „Attól, hogy virágot hoz az ellenséged, még ne bízz benne, mert a csokorban egy kés lapulhat.” (Szegedi Kattintós)