"Dehát az orvoslás hivatás! Az orvos örüljön, ha szabadidejében is segíthet, ingyen oktathat, tanfolyamot tarthat, persze emiatt távol van a családjától és pénzt sem kap érte, de hát ő választotta ezt a hivatást! Ő akarta, nem? Így járt!" - ez csak néhány tipikus, abszolút téves hozzáállás, amit a társadalom nagy része tényleg így gondol, meg  persze az a felfogás is jellemző, hogy az orvos munkaidőben ne egyen, ne menjen mosdóba, ha kint várnak a betegek.

Ismerősöm egy budapesti kórházban főorvos, szabadidejében sokszor tart ingyen előadásokan családi napokon, nyílt rendezvényeken. Arra most nem is térnék ki, hogy az ingyen oktatás elképzelését tévesnek és rossznak tartom, hiszen süt ingyen pizzát az étterem? Vasárnap bejön a kedvemért a bankba a tanácsadó átbeszélni pár dolgot, vagy munkaidején kívül, akár késő este válaszol? A személyi edző ingyen bejön a konditerembe szombat délelőtt, és segít nekem csak úgy? Nem! Az orvostól mégis elvárják ezeket.

Na de a lényeg, hogy ismerősömet megkeresték, és meghívták egy fizetős rendezvényre előadni, ahol a regisztrációs díj több tízezer forint volt fejenként. Az előadásra neki össze kell állítani a prezentációt, fel kell készülnie, ki kell venni aznapra egy szabadságot és el kell utaznia a szomszéd városba. Megkérdezte hát, hogy milyen tiszteletdíjra számíthat.

A válasz az volt: semmire, vegye megtiszteltetésnek, hogy megoszthatja gondolatait a résztvevőkkel. Még az útiköltséget sem fizetik ki. Náluk ugyanis az a hagyomány, hogy az előadók önként, vidáman és ingyen vállalják a szereplést. Tehát jófejségből dolgozzon ingyen, használja el a szabadságát, pöfögjön el sok benzint, a rendezvényt szervezők pedig a regisztrációs díjból milliókat szednek be a résztvevőkről. Ez a kihasználás, pofátlanság legmagasabb szintje, amivel eddig találkoztam.

Komplett kizsigerelő, élősködő iparág épült az emberek fejében az orvosi hivatás szó köré építve, amit ideje lenne végre kiradírozni. Volt, hogy levelet kaptam egy szülőtől, amiben leírta, hogy gyermekének milyen betegsége van, mik a tünetei, mit mondott a háziorvos, és én gyorsan mondjam meg, hogy mit használjon, mit tegyen. Aztán kb. 4 óra múlva (!) jött a második levél, amiben a szülő engem mindennek elhordott, mert nem válaszoltam neki hamar,

majd megjegyezte, milyen undorító orvos vagyok, hát ennyit az én hivatástudatomról, nem is akarok segíteni a gyerekeken stb.

Mindkét levelet másnap olvastam, mivel ráadásul ügyeletes voltam a kórházban, folyamatosan betegeket láttam el, amikor a leveleket írta. Undorítónak tartom ezt a követelőzést, hogy pár óra alatt választ vár - és ha nem kap, minősítget és felháborodik. De nem ő az egyetlen: olyan mennyiségű levéláradatot kapok minden nap, amire képtelenség válaszolnom, és bár automatikus üzenetben leírom ezt és kérem megértésüket, számos esetben felháborodottan jön a válasz, hogy mit képzelek én, neki "jár a részletes válasz, orvosi tanács". 

Néhány olvasóm felháborodott azon, hogy önkéntes módon lehet támogatni munkámat. Ugyanis szívesen készítenék még több összefoglalót, de a számláimat, hitelemet be kell fizetnem, ezért másodállást kell vállalnom, így cikkek írására is kevesebb időm jut. Pedig szívesebben foglalkoznék ezzel, ha pénzt is lehetne vele keresni: aki támogat, hozzájárul ahhoz, hogy még több cikk születhessen. "De hát én fizetem a TB-t, nekem ez jár" - gondolják sokan, majd szabályosan követelőznek privát üzenetben, hogy mikor írok erről meg arról a témáról. Mintha megrendelték volna - mert szerintük nekik az jár. Sokan azt hiszik, munkámat úgyis szponzorálja valaki (pedig senki), a médiaszereplésekért pedig úgyis kapok pénzt (valójában soha nem kaptam egy forintot se).

Elég abszurd, hogy míg a Wikipedia mintájára épülő önkéntes támogatási módszert néhányan elítélik, és elvárják, hogy egy orvos mindig mindent ingyen csináljon, addig sokan aktívan hozzájárulnak ahhoz, hogy a borítékos hálapénzmaffia rendszere virágozzon Magyarországon. Na ebből én nem kérek!

dr. Novák Hunor