Hát nem ugyanezt tette a kereszténység, Iszlám és mások? Dehogynem. Sosem volt elég egy területet katonailag elfoglalni. Azon egy rendezőelvet is be kellett vezetni, ami biztosította a győztes jogainak fennmaradását. Hiába érvelünk muszlimként, hogy a mi hitünk Allahtól ered, mi nem vagyunk ilyenek stb. Tök mindegy Kitől ered a hit, végül emberek kezelik saját érdekeiknek megfelelően. Így lett az Iszlám egy egész birodalom rendezőelve több mint egy évezreden keresztül. Az előző kijelentésem nem az Iszlámot degradálja, hanem a demokráciát és a többi ma használatos fogalmat próbálja helyre tenni. Ez mind vallás! És mint ilyen, a politika kiszolgálója. Han a hit megmaradt volna hitnek és nem degradálódott volna a vallás szintjére, akkor egyik sem szolgálna politikát.

Az Iszlámnak van azonban egy óriási előnye a többivel szemben. Van egy írott, kinyilatkoztatott Könyve, a Korán. Én nem tudok arról, hogy a demokráciát, vagy bármit, amit ma parlamentekben puffogtatnak, valaki is definiálta volna. Meghivatkozzák a görög demokráciát, a történelem ezer példáját, de általában rabszolgatartó társadalmakba, vagy más kizsákmányoló alsó-felsőrendűségre alapozott rendszerekbe trafálnak bele.

De ne akadjunk el egy rendezőelv kialakulásánál, történelménél. Vizsgáljuk meg, hogy működőképesek-e és ha nem, akkor mi jön a helyükbe?

Az Iszlám írott alapja stabil, az nem fog megváltozni soha. A gyenge láncszem a Muszlimok tudatlan tömege. Erre a tudatlanságra épülnek fel stratégiák Iszlám országokon belül és kívül. Amit kisugárzunk, nem az Írás végtelen bölcsessége, hanem magunk végtelen tudatlansága.

A kereszténység ténybeli alapja instabil és idővel egyre instabilabbá válik. Ez a gyenge láncszem. A keresztény tömegek belső érzésvilága (nem tudatossága!) erős kohéziót alkot. Gyakorlatilag egy több ezer éve fenntartott katarzisban éli meg hitét többmilliárd ember. A katarzis elfedi a múlt írásainak bírálatát. A lelki összetartozás hatalmas erőt sugároz, ma ez adja a lényeget.

A „fejlett társadalmaknak” mondott nyugati kultúrák számára a szabad rablás fenntartása a lényeg, melyben az elvek csupán eszközök. Teljesen mindegy, hogy kereszténység, Iszlám, vagy más, ezek itt materiális fogalmakká alakulnak, melyek materiális magyarázatokat, külső tudományos megközelítést kapnak, így a lényeg veszik el belőlük: a spiritualitás. Ha egy spiritualitásra alapuló tanból csupán csak a spiritualitást lopják ki, akkor egy nagy darab fossá válik az egész és kizárólag materiális érvrendszerben verhetővé válik. Ebben az érvrendszerben helyezik el győztesként a demokráciát, amit sosem definiálnak, mert alapműve nincs. Olyan művek ezrei jelennek meg, melyek róla írnak, értekeznek, de olyan nincs, ami leírja, hogy mi is az valójában. Tehát alapmű ismeretlen. Viszont ügyesen forgatva a szót, érvrendszert, követői bázisa hatalmas, nem kötődik Írott vallási szabályokhoz, hiszen maga sem írott. Tehát bárki, bárhol híve lehet és erre még katonaság, kommunikáció és pénzrendszer is rásegít. Tehát a politika széles tárháza rendelkezésre áll.

De van egy új vallás. Ez az internet. Ez még a demokráciánál is erősebben gyökereződik meg az emberekben, egyszerűen azért, mert használható. Hovatartozástól függetlenül hozzáférést biztosít bárkinek, az emberiség által összegyűjtött tudás egy jórésze elérhetővé válik, sőt, naponta gyarapítható ez az információtömeg. Bárki feltehet cikkeket, közzé teheti gondolatait. Sokkal hatékonyabban terjednek itt információk, mint templomokban, mecsetekben, könyvekben vagy máshol. Ma az emberiség zöme azt fogadja el valósnak, amit a netről le tud tölteni. Bizonyos, hogy a netnek nincs Koránja, Bibliája, alap igehirdetése, de ma ilyen normatívákra senki sem kíváncsi. A neten mindenki egy rubrika lesz, egy emberiség által eddig feltalált, követett tárgyiasult szószedet. Ha képek is vannak mellette, akkor a nézettség nagyobb.

Kétségtelen, hogy a net ma vallás. Híveinek száma a föld lakóinak túlnyomó többsége. Hallatlan előnyei, emberi tudástárat megjelenítő készsége mellet ne feledjük, hogy ez a vallás beékelődik a Teremtő Isten és ember közé. Csak idő kérdése és Isten kikopik, majd marad a virtuális felhő, ami Isten szerepét átveszi. A virtuális felhő pedig emberi képződmény, annak emberi hibáival.

Ha mi Muszlimok hibázunk, az háborúkhoz vezet. Ha a keresztények hibáznak, abban is sok ember esik áldozatul, ezt ezer példa szemlélteti a történelemben. A diktatúrák milliókat öltek meg, ennél több vért talán csak a demokráciák exportja ontott és ont farizeus módon. De mindez eltörpül ahhoz a csapáshoz képest, amit egy virtuális felhőben levő információtömeg manipulálásával el lehet érni. Észre sem vesszük, hogy ebben a virtuális térben ma háború folyik. Amíg mi itt azzal vagyunk elfoglalva, hogy ki késel meg kit egy sivatagban, addig a laptopok küzdelmében Kína, Oroszország, India, USA teret foglal. Információkat sugároznak, tiltanak le, programoznak át, tesznek hatékonnyá vagy éppen hatástalanná. Információs hadviselés folyik, melyben atomreaktorokat bénítanak le, kémkednek, adnak közre irányított tudást. És te ott hordod zsebendben a mobilodat, nem is tudva azt, hogy egy közkatona vagy, aki már nem saját tudatosságodat képviseled, hanem egy tudástár termináljaként üzemelsz.

Hát nem veszed észre ki lettél? Nem tudatosítottad magadban, hogy egymás közti harcaink, súrlódásaink, konfliktusaink egy jó része algoritmusok által programozott? Gondolkozz el. Minden egy új dimenzió felé halad. Békesség.

(Ezen) a Napon az emberek olyanok lesznek, mint a szétszórt pillangórajok, (Korán 101:4)

A pillangók könnyű teremtmények. Ha a vihar belekap rajukba, szerteszét szórja azokat és képzetet nyerhetünk a zavarodottságról, védtelenségről, szorongásról, amit az ember a Végelszámoláskor át fog élni. Régi emlékek kerülnek elő, akár egy nyitott könyv. Az Új horizonton új reménysugár tűnik fel, ami az Igazság reménysugara. Nem fog elveszni egy jótett sem és nem marad következmény nélkül egy elkövetett bűn sem.

A Hegyek, olyanokká válnak, akár a kártolásnál elszabadult gyapjúpelyhek. (Korán 101:5)

A Hegyek, melyek ma a szilárdság jelképei és úgy tűnnek, mintha megmozdíthatatlanok lennének, a hatalmas kataklizmában szétfoszlanak, majd piheként elszállnak, akár a gyapjúszál kártoláskor.