Tanyi György ma a Lakatos-merénylet vádlottja, és nem mellékesen az egyik kulcsszereplője a Pintér elleni állítólagos nemzetközi lejárató akciónak. A helyszíni szemle jegyzőkönyvét nyilvánosságra hozzuk, és elmondjuk azt is, hogyan ment rá a jegyzőkönyvet készítő rendőrtiszt karrierje a több mint húsz éves ügyre.

A kormányszócső Magyar Idők napilap egy Pintér Sándor belügyminiszter ellen tervezett állítólagos karaktergyilkossági üggyel borzolta a kedélyeket számos cikkben Jakubinyi Róbert márciusi letartóztatása óta. A titkosszolgálati és nemzetközi kapcsolatokban is bővelkedő összeesküvők célja a kormánybarát sajtó szerint Pintér Sándor lejáratása, kompromittálása volna.

Ahogyan arról korábbi cikkeinkben már beszámoltunk, a titkosszolgálathoz köthető csempésztanyaként hírbe hozott Egy-Másért Alapítványnál felbukkant Jakubinyi Róbert a hatóságok szerint néhány hete rá akarta venni a házi őrizetben lévő Tanyi Györgyöt, hogy szökjön külföldre és Svájcban tartson sajtótájékoztatót a főbelügyért kínosan érintő esetekről.

Korábbi írásainkban már bemutattuk, hogy ebben a formában mennyire zavaros a történet, további kifejtést érdemel viszont az a régi, több mint húsz éves ügy, ami miatt most Tanyi Györgyöt, az éjszakai élet egykori neves alakját és társait előre kitervelten elkövetett emberölési kísérlettel vádolták meg.

Az ügyészség szerint 1996. november 12-én Tanyi György négy lövést adott le a Fiumei úti Sírkert egyik épülete tetejéről az Ügető akkori, Kerepesi úti telepén (jelenleg Aréna Pláza) tartózkodó Lakatos Csaba hajtóra. A történtek után Tanyiékat bevitték a VIII. kerületi kapitányság fogdájára, majd másnap szabadon is engedték őket. Az aktákat csak 2014-ben porolták le újra.

Az eset nagy port kavart a kilencvenes évek végén. Az első Orbán-kormány 1998-as megalakulása, Pintér első belügyminiszteri kinevezése után szivárgott ki a sajtóba egy bűnbánó maffiózó, Boros Tamás rendőrségi videó-vallomása, amiben Boros egyebek mellett azzal is megvádolta Pintért, hogy bizonyítékot tüntetett el a Lakatos-merénylet helyszínéről. A témát felkapta és hónapokig csócsálta a média, az ügy megjárta a T. Ház nemzetbiztonsági bizottságát is.

Ellentmondásos nyilatkozataival annak idején Pintér Sándor maga sem segítette a tisztánlátást.

Most megpróbálunk rendet tenni a káoszban. Tanyi György ugyanis nem csak az újramelegített Lakatos-ügyben bukkant fel, hanem a kormánybarát sajtó által sulykolt állítólagos lejáratási akcióban is ő az egyik kulcsszereplő. A több mint húsz éve történt Lakatos-ügy máig nem tisztázott részletei fontosak lehetnek a Pintérért most látványosan aggódó kormánysajtó által tálalt összeesküvés-elmélet megértésében is.

De mi az a Lakatos-merénylet?

• 1996. november 12., 20 óra: Rálőnek Lakatos Csaba hajtóra az ügető Kerepesi úti telepén.
• 1996. november 12., 21 óra: Rendőrök igazoltatják a Tanyi-fivéreket a tetthely közelében, a Salgótarjáni úton. Autójukban lőfegyvereket és lőszereket találnak. A birtokunkba került jegyzőkönyv szerint ezen a hatósági akción jelent meg Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitány.
• 1997. január: Boross József Károly, alias Boros Tamás maffiózó rendőrök előtt videóvallomást tesz maffiaügyekről, kapcsolatokról. Ebben megemlíti, hogy Pintér megfordult a Lakatos-merénylet helyszínén.
• 1997. július: A nyomozást bizonyíték hiányában megszüntetik a Lakatos-merénylet ügyében.
• 1998. július 2.: Boros Tamás életét veszti az Aranykéz utcai merényletben. Az elkövető sokáig ismeretlen volt, tavaly a Portik-Rohác duót ítélte el a bíróság a támadás miatt.
• 1998. szeptember-október: A parlament nemzetbiztonsági bizottsága vizsgálja az ekkor már belügyminiszter Pintér szerepét az 1996-os merénylet helyszínén, illetve az 1997-es találkozóját Dietmar Clodóval. A Keleti György (MSZP) vezette bizottság arra jut, hogy indokolatlan az ügyészséghez fordulni.
• 2014: Újra elrendelik a nyomozást a Lakatos-merénylet ügyében.
• 2016: Vádemelés Tanyi György ellen a Lakatos-ügyben.
• 2017. március: A kormánybarát sajtó egy Pintér Sándor ellen indult lejáratási akció egyik kulcsfigurájaként ábrázolja Tanyi Györgyöt.

A birtokunkba került, és rendőri forrásaink által eredetinek mondott dokumentum alapján az nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a Lakatosra leadott lövések után az egyik kapcsolódó bűnügyi helyszínen megjelent, akkor mint országos rendőrfőkapitány, a mai belügyminiszter.

Ebben nem is lenne semmi aggályos, ellenkezőleg, dicséretes ügyszeretet mutatna, ha a miniszter a későbbiekben nem kezdett volna ellentmondóan magyarázkodni erről a felbukkanásáról.

1996 novemberében valaki – az ügyészség jelenlegi álláspontja szerint Tanyi György – rálőtt az alvilági kötődésű, ismert és sikeres ügető-hajtóra. Lakatos Csaba az akkori hírek szerint életveszélyes sérüléseket szenvedett, azonban szerencsésnek mondható, hamar felépült, pár hónap múlva ismét rajthoz állhatott.

A bűntény a budapesti lóversenypálya akkori, Kerepesi úti telepén történt – ennek helyén ma az Aréna Pláza áll -, a lövéseket a nyomozás adatai szerint a szomszédos Fiumei úti Sírkertből (korábbi nevén Kerepesi temető) adták  le.

Az akkori, maffia-leszámolásokkal terhes közbiztonsági helyzetben rapid módon elrendelt úgynevezett összendőri intézkedés során, a közelben, a temető túloldalán, a Salgótarjáni úton megállítottak a rendőrök egy gyanús Chrysler Voyager terepjárót.

A járműben Tanyi György két testvére utazott, s valóságos fegyverarzenál volt náluk – illetve némi kábítószernyom, mint a kereső kutya utóbb jelezte -, maga a mostani vádlott azonban nem volt velük az autóban. Tanyi Györgyöt még aznap a lakásáról állították elő.

Tanyi két testvére ellen lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés miatt indult eljárás, kisebb büntetéssel megúszták, Tanyi György pedig nem is lett gyanúsított az ügyben.

“Feltehetőleg megálltam”

A Lakatos-ügy aktái bizonyíték hiányában az asztalfiókba kerültek egészen 2014-ig. Az újraindult eljárásban az ügyészség azzal vádolja Tanyi Györgyöt, hogy ő is jelen volt a helyszínen, sőt, ő lőtt rá végül Lakatosra. Tanyi továbbra is tagad. Mindez, lévén a sértett szerencsésen megúszta az esetet, a kisebb súlyú leszámolások sorát gyarapítaná, ha nem zavar be az immár két évtizedes talány: járt-e Pintér a helyszínen, és ha igen, pontosan mit csinált ott?

A Boros-videó – az egy évvel később az Aranykéz utcában felrobbantott Boros Tamás rendőrségi vallomása – részletei 1998-ban, az első Orbán-kormány eskütétele után kezdtek szivárogni a médiába. Köztük az ominózus mondás, miszerint a frissen belügyminiszterré kinevezett Pintér ott járt a Lakatos-merénylet helyszínén, és onnan a bűnbánó maffiózó vallomása szerint “bizonyítékot tüntetett el”.

Pintér a médiahírekre kezdetben teljes tagadással reagált, és alibit is igazolt magának: mint mondta, munkavacsorán vett részt a merénylet helyszínelése idején a Carmel étteremben. Vacsorapartnere az Országgyűlés rendészeti bizottságának akkori elnöke, Lusztig Péter (MSZP) volt.

A Keleti György (MSZP) vezette akkori parlamenti nemzetbiztonsági bizottság napirendjére vette az ügyet, és Pintér korábbi találkozóit Dietmar Clodo “bombagyárossal”. A Lakatos-üggyel kapcsolatban a szocialista bizottsági elnök az MTI 1998. szeptember 30-i tudósítása szerint így idézte Pintért, aki a következőket mondta:

Teljes bizonyossággal ki tudom jelenteni, hogy azon a helyszíni szemlén, a Kerepesi úti ügetőpályán történt bűncselekmény helyszínén nem jelentem meg,

nem voltam ott, és semmilyen cselekményt nem követtem el. Egy másik rendőri intézkedésnél feltehetőleg megálltam, de ott helyszíni szemlézés nem történt.

Az országgyűlési bizottság végül elfogadta a Pintér-féle szcenáriót, és befejezettnek nyilvánította a kutakodást. Ennél sokkal több azóta sem derült ki az ügyről.

Hol lehetett a másik helyszín?

Az Átlátszó birtokába került rendőrségi helyszíni szemle jegyzőkönyv szerint magyarázkodásaiban igazat is mondott, meg nem is az akkori főkapitány. Pintér ugyanis valóban nem az ügető Kerepesi úti telepén, azaz a tetthelyen járt, hanem pár utcával odébb. A Salgótarjáni úton, ott, ahol a Tanyi-fivérek terepjáróját kutatták át a rendőrök.

Forrás: atlatszo.hu

Ott helyszíni szemlézés nem történt 

– állította Pintér a nemzetbiztonsági bizottságnak. Ennek ellentmondani látszik, hogy a birtokunkban lévő okirat a “Jegyzőkönyv helyszíni szemléről” címet viseli. A belügyminiszterhez hasonlóan a már általa kinevezett Orbán Péter akkori országos rendőr-főkapitány nyomban 1998. október 1-i beiktatása után az MTI-nek nyilatkozva azt fejtegette:

Ez nem jegyzőkönyv volt, hanem egy helyszíni szemléről készült iromány, mivel a büntető eljárásban megfogalmazott jegyzőkönyvi kritériumoknak nem felel meg.

Orbán Péter több ponton is sorolta az okirat hiányosságait és hibáit. Akad egyébként felvetés, amiben igaza is volt, például az, hogy Pintér “lefokozva”, alhadnagyként szerepel az iratban. Viszont ezek szerint az “iromány” létezik, ráadásul a főkapitány is helyszíni szemlét emlegetett, ellentétben a miniszterrel. A dokumentum létezését egyébként a nemzetbiztonsági bizottság elnöke is megerősítette az MTI korabeli tudósítása szerint. Már csak azt kellett ellenőriznünk, hogy a birtokunkba került irat azonos-e ezzel.

Az akkori eljárás ismerői csak a “nagy valószínűségig” bólintottak rá érdeklődésünkre, mondván, két évtized telt el azóta. A jegyzőkönyv aláírója, Tamási Gábor volt százados, a helyszínelés akkori bizottságvezetője azonban most, az Átlátszónak nyilatkozva magáénak vallotta az iratot, éppen ezért mi is hitelesnek fogadjuk el, és közzé is tesszük.

A fegyvernek látszó tárgyat megtekintette

A gépkocsi bal hátsó kereke felett kialakított rekeszben egy fekete színű, barna famar-burkolattal ellátott forgótáras pisztolyt észlelünk.

A helyszínen rendelkezésünkre álló információk szerint a fegyvernek látszó tárgyat megtekintette dr. Pintér Sándor, aki kifejtette ezzel kapcsolatos véleményét, mely szerint a tárgy egy 22-es kaliberű lőszer kilövésére átalakított un. flóbert-pisztoly.

Ez olvasható egyebek mellett az iraban. A Boros-videónak azt a mondását, miszerint Pintér bizonyítékot tüntetett volna el a helyszínről, továbbra sem támasztja alá semmi. A kezdeti tagadással szemben azonban nagyon is úgy fest, hogy valóban járt ott, ha nem is a merénylet elsődleges tetthelyén, de a nyomozáshoz köthető fontos helyszínen.

A Tanyi ellen most folyó büntetőügy ismerői szerint nagy a zavar a vád bizonyításával, méghozzá éppen a gyilkossági kísérlethez használt fegyver kérdésében. Nem biztos például, hogy megvan az a fegyver, amivel rálőttek annak idején Lakatosra. A következő, április végi tárgyalási napon fegyverszakértőt hallgat meg a bíróság ezzel kapcsolatban.

Orbán Péternek a jegyzőkönyvet érintő, már idézett erős kritikájára Tamási Gábor most így reagált az Átlátszónak:

A frissen kinevezett rendőrfőkapitány a nyilatkozatában erősen ledegradálta a jegyzőkönyvet, ezért később polgári pert indítottam ellene.

Ennek során azt állította, hogy elsőként én nyilatkoztam a szemléről. Végül a bíróság Orbán Pétert a tárgyalás során tett kijelentése miatt elmarasztalta és írásbeli bocsánatkérésre kötelezte.

Persze a bocsánatkérő levél soha nem érkezett meg.

Mint a jegyzőkönyvből is látszik, szerzője, Tamási Gábor nem találkozott Pintérrel a helyszínen, a kollégáitól hallott arról, hogy az akkori országos főkapitány ott járt. Erről ezt mondja:

Pintér Sándorral én magam nem találkoztam a helyszínen.

Ugyanakkor oda tartva a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) Központi Ügyelete a szolgálati gépkocsi rádiókészülékén keresztül felhívta a figyelmemet, hogy a főkapitány a helyszínen járt, és a gépkocsit átvizsgálva ott fegyvert talált.

Ugyanezt jelentették nekem a helyszínbiztosító rendőrök is.

Kérdésünkre, hogy miért érezte szükségét jegyzőkönyvbe venni egy általa személyesen nem látott személy jelenlétét, azt felelte:

Nekem, mint a helyszíni szemlebizottság vezetőjének minden olyan adatot, információt rögzítenem kell, ami a helyszín megváltoztatására utal.

Ami a helyszíni szemle kezdetén a helyszínen található, az a helyszín részét képezi, és rögzíteni kell, mert a legkisebb nyom is döntő fontosságú lehet.

Tamási beszámolt arról is, hogy Pintér Sándor felbukkanása a Salgótarjáni úton nem lepte meg, mert a rendőrkapitány más tetthelyeken is rendszeresen felbukkant, találkozott vele például az egykori Michelfeit építési területén elkövetett emberölés, valamint a Ferihegyi gyorsforgalmi út mellett, illetve a Parlament XIX. kapujánál és a Mátyás templomnál elkövetett robbantások helyszíni szemléje során is.

A jegyzőkönyv létezésének nyilvánosságra kerülése után berendeltek Györgyi Kálmán akkori legfőbb ügyészhez, aki kikérdezett az iratról, és azt mondta, hogy az tartalmilag és szakmailag megfelel minden elvárásnak, a benne foglaltak pedig tényszerűek.

Ezt követően 1998 októberében meghívtak a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésére, de végül nem hallgattak meg, mert az akkori kormánypárti bizottsági tagok napirendi okokra hivatkozva kivonultak az ülésről, ami így határozatképtelenné vált.

A volt rendőr úgy véli, hogy a hatóságok ugyanazon okból nem voltak rá kíváncsiak a Lakatos-ügyben folyó eljárásban, amiért nem hallgatta meg annak idején a parlamenti bizottság sem. „Arra jutottam, hogy az esetleges kellemetlen kérdésekre adandó kellemetlen válaszokat szeretnék elkerülni” – nyilatkozta az Átlátszónak Tamási Gábor.

Csúnyán ért véget a rendőri pályafutása

Tamási Gábor szerint közvetetten a Salgótarjáni úti helyszínelés vetett véget a rendőri pályafutásának.

„1998. január 4-én tanúként hallgattak ki egy orgazdasági ügyben, majd augusztusban már gyanúsított voltam. Az egyik kollégám, akinek kölcsönt adtam, betétkönyvekkel fizette meg a tartozását. Amikor azokat be akartam váltani, rám fogták, hogy az egyik betétkönyvet egy helyszínről hoztam el.

Ez nem volt igaz, ezért indítványoztam egy hívásrészletező beszerzését, ami alátámasztotta volna hogy nem követtem el bűntettet.

Ennek a kérésemnek nem adtak helyt. Egy év múlva 1 év 4 hónap – 4 évre felfüggesztett – börtönbüntetésre, lefokozásra és pénzbüntetésre ítéltek. Ezzel véget is ért a rendőri pályafutásom.

Tanyi és Pintér 2017 tavaszán ismét kulcsszereplők, ezúttal a kormánybarát média által tálalt összeesküvés-elméletben. A hétpróbás Jakubinyi Róbert valamiért éppen a rovott múltú Tanyit akarta rávenni, hogy járassa le a belügyminisztert – ez a narratíva. Fontos szerep jutott Tanyi ügyvédjének, Kadlót Erzsébetnek is, amennyiben Jakubinyi – szép szóval, fenyegetéssel, majd vesztegetéssel, de sikertelenül – őt próbálta meg rávenni, hogy közvetítsen közte és ügyfele között.

Kadlót volt az, aki indítványozta a Tanyi-ügyben a fegyverszakértő meghallgatását. Lehet hogy túlzottak az elvárások a bíróságon nemsokára meghallgatni tervezett szakértővel szemben, de az is lehet, hogy éppen most lehet majd tisztábban látni egy több évtizedes titokban.

atlatszo.hu