Egy kétkeresős, kétgyermekes családnak havonta 253,3 ezer forint kellett tavaly az elfogadható színvonalú megélhetéshez - ez derül ki a KSH friss létminimum-statisztikájából, amely most jelent így meg utoljára.

Magyarországon a létminimum egy felnőtt számára a múlt évben átlagosan 87 351 forint volt, a 2013-as 87 510 forint után − derül ki a KSH friss számításaiból. Az egy főre jutó érték háztartástípusonként az 55,5−87,4 ezer forintos sávban szóródott 2014-ben.

A statisztikusok létminimumon azt az összeget értik, ami biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény − a társadalom fejlettségi szintjén konvencionálisan alapvetőnek minősülő − szükségletek kielégítését. A fogyasztáson alapuló és abszolút küszöbnek megfelelő küszöbérték nem az egyetlen − és a gyakorlatban nem is a leginkább használt − mutató, mivel ez nem jelent feltétlenül szegénységet, hanem egy olyan jövedelmet, amely lehetővé teszi az alapvető szükségleteken túli igények kielégítését is.

A nagyobb család olcsóbban működik

A KSH által számított létminimum értéke 2014-ben 0,2 százalékkal múlta alul az egy évvel korábbit, hasonlóan a 0,2 százalékos éves átlagos fogyasztóiár-csökkenéshez (2013-ban e két érték 1,8, illetve 1,7 százalék volt).

Az egyetlen felnőttből álló háztartás átlagosan havi 87,4 ezer forintból élt meg a múlt évben, míg két főnek már 152,9 ezer forintra volt szüksége a létminimumhoz. Egy kétkeresős, kétgyermekes családnak havonta 253,3 ezer forint kellett az elfogadható színvonalú megélhetéshez. Az adatok szerint itt is érvényes a méretgazdaságosság, azaz minél több tagból áll a család, annál alacsonyabb az egy főre eső összeg: a két felnőttből és négy gyermekből álló háztartásban fejenként havi 53,9 ezer forint is elegendő.

Az élelmiszer-fogyasztás normatív értékét az élelmiszerkosár szereplő mennyiségek alapján kalkulálják. A 2014-es átlagárak alapján egy aktív korú felnőtt kosarának értéke havi 24 ezer forint volt. A különböző korú személyek tápanyagszükséglete eltérő.

Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) számításai szerint a legfeljebb 14 évesek élelmiszer-normatívája a felnőttekéhez képest 77,8 százalék, a 60 évesnél idősebbeké pedig 88,2 százalék, azaz a 0-14 évesek havi élelmiszer-normatívája 18 636 forint, az időskorúaké pedig 21 127 forint. Így számolva például a két aktív korú felnőttből és két gyermekből álló háztartás élelmiszer-normatívája tavaly havi 85,2 ezer forint volt.

A létminimum jelenlegi számítási módszerének egyik sajátossága, hogy az eredményekben - bizonyos tompítottsággal - megjelenik az életszínvonal változásának hatása is. Miközben az élelmiszer-normatíva fix, az élelmiszeren kívüli értékösszeg hatással van az életszínvonal alakulása. Csökkenő életszínvonal mellett a létminimumérték/élelmiszer-normatíva hányados csökken, az életszínvonal javulása mellett pedig nő, hiszen a változatlan normatíva szerinti élelmiszer-fogyasztók többet tudnak költeni egyéb szükségleteikre. Ez az arány 2013 és 2014 között valamennyi háztartástípusban nőtt.

A statisztikusok azt is hangsúlyozzák hogy a létminimum számításának alapja az élelmiszerkosár. Az OÉTI az aktív korú, közepes fizikai terhelés mellett dolgozó férfire adja meg az élelmiszerkosár optimális összetételét és kalóriaértékét, ami napi 2400 kcal. A szükségleteket kielégítő élelmiszerek köre a kosárban tehát nem minimumszintet képvisel. A minimumszámítás követelményéhez úgy igazodik, hogy a konkrét élelmiszerek közül az olcsóbbak kerültek kiválasztásra.

Ez volt az utolsó ilyen számítás, jövőre más jön

A mai bejelentés szerint e kiadvánnyal a KSH befejezte a jelenlegi módszeren alapuló létminimum publikálását, helyette tervezi - új névvel és tartalommal - egy relevánsabb abszolút szegénységi mutató kifejlesztését. Az eddigi megfontolások alapján e megoldások valamelyike valósulhat meg a jövőben:

• Az Egyesült Államokban alkalmazott módszer átvétele (létminimum alatt él az, akinek jövedelme kevesebb, mint az élelmiszerre fordított kiadásainak háromszorosa.), "társadalmi minimum" elnevezéssel, az élelmiszerkosár tízévenkénti felülvizsgálata mellett.
• Az EU szintjén harmonizált jövedelmi szegénységhez kötött abszolút szám, egy jövedelemalapú érték használata.
• A relatív szegénységi küszöb mintájára az átlagfogyasztás 60 százaléka mint küszöbszám alkalmazása.
• A 60 százalék analógiájára a jelenlegi módszertan szerint lehet számolni minimumértéket az élelmiszerkosár összegének 60 százalékából kiindulva. A fogyasztott élelmiszer-mennyiségeket ugyanis a jövedelem jelentősen nem befolyásolja, a helyettesíthetőség révén értékösszege viszont függ attól. Így az élelmiszerre fordított összegek érdemben alacsonyabb mivolta kevesebb jövedelmet - akár szegénységet is - feltételez.
• Egyéb, az EU ió által meghatározott, a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázatában érintettekhez köthető abszolút jövedelmi vagy fogyasztási érték számítása.

A mutató konszenzusos kialakításába a KSH a felhasználók széles körét (kutatók, szakpolitikusok, munkavállalók képviselői) tervezi bevonni.

napi.hu