A paradicsomot szinte minden ember szereti. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy évente 182 millió tonnát termelnek meg belőle világszinten. Az Amerikai Egyesült Államokban pedig – a sciencedaily.com írása szerint – a második legnagyobb mennyiségben fogyasztott zöldségnövénnyé nőtte ki magát. Van azonban egy hibája a boltokban kapható fajtáknak: jellemzően jóval kevésbé ízesek, mint a konyhakertekben termesztett társaik.

Ennek oka a mai szokásoknak megfelelő fajtanemesítésekben keresendő. Manapság ugyanis a nemesítők elsősorban arra figyelnek, hogy az általuk létrehozott fajták feleljenek meg az ökológiai kihívásoknak, tehát legyenek toleránsak a stresszel szemben, legyenek ellenállóak egyes, gyakran előforduló és pusztító betegséggel szemben, valamint álljanak ellen a károsítók ténykedésének is. Ez termesztési szempontból ideális, viszont így a paradicsomfajták íze háttérbe szorul, sok fajta szinte ízetlenné válik.

Azonban elképzelhető, hogy kutatók egy csoportja most megtalálta az ízhiány problémájára a megoldást! Kitartó munkájuk eredményeként 725 különböző nemesített paradicsomfajta, valamint azok vad rokonaik vizsgálatával létrehoztak egy úgynevezett pángenomot, amely tartalmazza a vizsgált fajták összes lehetséges génjét. Munkájuk során körülbelül 5000, korábban nem dokumentált gént találtak, ezzel vélhetően teljesen fel tudták térképezni a paradicsomfajtákban előforduló géneket, melyek között ott van a paradicsom zamatos ízéért felelős gén is!

A most talán legfontosabb paradicsom gént “TomLoxC” névre keresztelték és működésére is rájöttek. Vélhetően katalizátorként szolgál a növényben, amely néhány lipid (zsír) – beleértve egyes illékony anyagokat is – bioszintézisét segíti elő, amelyek hozzájárulnak a paradicsom mindenki számára kedvelt aromáinak létrejöttéhez.

A jövőben a nemesítők vélhetően jobban fognak figyelni a frissen felfedezett gén jelenlétére, ezzel létrehozhatják a termelő és fogyasztó számára is legideálisabb paradicsomfajtákat. (agroforum.hu)