Jogerős: hazudott a minisztérium Kishantosról
A tavalyi elsőfokú ítélet után most másodfokon is pert nyert a Kishantosi Nonprofit Kft. a korábbi Vidékfejlesztési, jelenlegi Földművelésügyi Minisztérium ellen jóhírnevének megsértése miatt.
A jogerős ítélet szerint Kishantosnak soha nem volt bérleti díj-elmaradása, nem károsította meg az államot és nem vállalt olyan fejlesztéseket, amelyeket nem teljesített
- írja az Index.
A társaság közleménye szerint „ezekkel a hazugságokkal igyekezett a kormány a közvélemény előtt védeni a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság tönkretételét, 407 hektár Biosuisse minősítésű növényállományának barbár elpusztítását, 117 milliós kár okozását”.
A minisztériumban korábban látszólag annyira komolyan gondolták ezeket a vádakat, hogy Bitay Márton állami földprogramért felelős államtitkár az ügyészséghez fordult, mondván, a kft. nem felel meg a közhasznúság szabályainak. Erre azonban a vizsgálat soán nem találtak bizonyítékot.
A kishantosiak szerint a minisztérium csak azért tett ilyen állításokat, hogy rossz színben tüntessék fel a mintagazdaságot a közvélemény előtt, ezzel igazolva a terület tönkretételét. A bíróság eltiltotta a Minisztériumot a további jogsértéstől, és kártérítést is kell fizetniük.
Kishantos kálváriája 2013-ban kezdődött, amikor a nonprofit társaság által 21 éven át művelt területre kiírt állami földbérlet-pályázaton nem szavaztak további bizalmat a biogazdaságnak, helyettük nyolc másik ember között osztották szét a földeket. Az eset óriási közfálháborodást váltott ki, mivel Kishantos a hatalmas biogazdaság mellett nemzetközi szinten elismert, dán mintára kialakított népfőiskolát is fenntartott.
A gazdaságért szélskörű ellenzéki és civil összefogás alakult, számos tiltakozóakció szerveződött, a Greenpeace még pert is indított az ügyben, de ez sem tudta megmenteni Kishantost, tavaly tavasszal végül ledózerolták a területet, több mint százmilliós kárt okozva ezzel.
index.hu (Címlap. Tüntetés Kishantosért 2013 októberében - Fotó: Tóth P. Flóra)
Posted by SEJT on 2015. május 13.