Most mégis adódott olyan téma, ami a katasztrófa árnyékában is figyelemre tarthat számot. Merőben szokatlan, bár a maga módján nagyon is érthető ötlettel állt elő a Világgazdaságnak adott interjújában, Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke.

Nem tudni ki bátorította Domokost az ötletbörzére, de az interjú során azon lamentált, hogy a kormányzatnak esetleg el kellene gondolkodni azon, hogy a munkavállalók fizetésének egy részét megtakarítási számlára utalják.

A kormányzat tehetne egy ajánlatot a foglalkoztatónak, hogy a következő évek bértárgyalásainál nagyobb bérnövekedésre csak akkor kerülhessen sor, ha a munkabér-átutalás pillanatában a foglalkoztatók egy bizonyos összeget nem követlenül a dolgozóknak fizetnek, hanem a dolgozó megtakarítási számlájára utalnak

— mondta a lapnak az ÁSZ elnöke, aki szerint így a háztartások 5-10 ezer forintonként össze tudnának spórolni egy megfelelő megtakarítási állományt.

Kijelentette: a közgazdászok egyetértenek abban, hogy a váratlan helyzetre való felkészüléshez a háztartásoknak legalább háromhavi bevételüknek megfelelő összegű megtakarítással kell rendelkezniük.

Ez készíti fel a társadalmat arra, hogy ha tényleg jön egy lassulás, és ennek keretében Magyarország nagyobbat zökkenne, a családok is képesek legyenek alkalmazkodni

– fogalmazott.

Úgy vélte, az államnak ösztönzőket kellene adnia annak érdekében, hogy az emberek zöme a megtakarítást válassza. Ilyen ösztönző lehet a megtakarítások értékállóságának biztosítása például inflációkövető állampapírokkal, továbbá a kamatadó eltörlése is. A rendszerben számításai szerint van 3-3,5 százalék megtakarítási hányad, amelyet készpénz helyett le kellene kötnie az államnak.

Szükség van a költségvetési stabilitásra, de legalább ekkora szükség van arra, hogy a magyar társadalmat pénzügyileg tudatos és erős, megtakarító családok alkossák

– mondta Domokos László. /24.hu/

A duma persze nagyon részletesen kidolgozott és – akárcsak bármely függőség esetében – nagyon szépen megindokolja, miért is kéne még inkább beavatkozni a választók életébe. Ma már snassz a hálószobatitkainkban vájkálni, amellett nem is túl jövedelmező. Ugyanakkor milyen érdekes, amúgy sem túl bő anyagi bevételeinkből kimetszeni egy újabb, egy személy számára jelentős összeget statisztikának megfelelően 4,5 millió munkavállalóval számolva 5000 forint esetén 22,5 milliárd forint, 10000 forinttal számolva 45 milliárd forint havonta. Ez egy évre számolva 270-540 milliárd forintról beszélünk.

Csinos summa, különösen, hogy egy posztszoc állam szerzett gymoltalanságára építve gond nélkül kivitelezhető lenne. Annyira csinos, hogy a magánnyugdíjpénztárakhoz hasonlóan igen vonzóvá válhat lenyúlásra. Egyesek máris a Békekölcsön reinkarnációjaként emlegetik.