Palesztinában élni, annyit tesz, mint megszokni, hogy bármelyik pillanatban megállíthatnak - írja a magyardiplo.hu. Az un. ellenőrző pontok, avagy kapuk gyakorta emberi tragédiák helyszínei, ahol embereket lőnek le, terhes asszonyok vesztik el a csecsemőjüket, vagy betegek halnak meg a túl hosszú várakozás miatt. Ezeken a pontokon figyelhető meg igazán a megszálló hatalom működése. A humanitárius szervezetek időszakonként több mint 500 ellenőrző pontot számolnak össze. Vannak köztük állandó, ideiglenes, mobil, szezonális stb. kapuk, néhány közülük „nemzetközi” (pl. Gáza és Izrael között). Jellegüket természetesen a gyarmatosító határozza meg. Vannak olyan kapuk, amelyek egyszerűen Ciszjordániát darabolják fel sok egymástól elkülönített egységre, három nem folytonos zónára. Az első biztonsági szempontból a Palesztin Hatóság felügyelete alatt működik, a második közös, míg a harmadik Izrael állam ellenőrzése alatt áll. Ez a felosztás csupán fiktív hatalmat biztosít a Palesztin hatóságnak, mivel a gyakorlatban az izraeli katonaság és rendőrség bármikor, bárhol felállíthat militarizált mobil kapukat. (Mint azt Al-Bireh-ben, a Ramallah-i palesztin elnöki székhelytől néhány száz méterre tették.)

Ezek a checkpoint-ok vagy ellenőrző pontok, egy tudatos politika eredményei, amelyben a „másikról” kialakított látásmód minden árnyalatát megfigyelhetjük. A Michel Foucault által leírt „biopolitika” testet öltött megvalósulásai az ide telepített akadályok: modern technikai eszközök, forgókapuk, szkennerek, amelyek hatalmi eszközként is értelmezhetők az ember idomításában és fizikai ellenőrzésében.

Ezek a kapuk szimbolizálják, testesítik meg Izrael hatalmát a palesztinok fölött. Vannak izraeli állampolgárok (az 1948-as palesztinok), kelet-jeruzsálemi, ciszjordániai és gázai lakosok, sőt külföldiek is, akik a száműzetésből tértek vissza a szülőhelyükre. Számukra több száz ki- és belépési engedély létezik a gyakorlatban. Ez azonban a hatalom legrafináltabb önkényeskedéseinek sorozatát teszi lehetővé. Valamiféle kollektív büntetés célzatával megtiltják például, hogy egyes személyek és csoportok ilyen-olyan régiókból átlépjenek más régiókba, vagy épp beléphetnek, de vissza már nem. A különböző ellenőrző pontokon különböző társadalmi csoportok léphetnek át. A hivatalosságokra más vonatkozik, mint a félhivatalosságokra, és más a VIP kártyás egyénekre, vagy az üzletemberekre. Az ellenőrzőpontokon egyértelműen megvalósul a palesztinok közötti megkülönböztetés, a gyarmatosítók által megszabott gyakorlat szerint.

A kapuk megnyitása az ott szolgálatban lévő katonáktól függ. A szisztematikus és állandó megalázás részeként a palesztinokat különféle kihallgatásoknak vetik alá, saját területeiken is. Bármi megtörténhet: megütnek, letartóztathatnak, vagy előállíthatnak, csupán mert nem tetszik a képed az ügyeletes katonának. A várakozás lehet hogy öt percig, de lehet hogy órákig tart. Bármit megkérdőjelezhetnek: egy látogatást, egy munkahelyi megjelenést, vagy a kiadott szabadságot, de néha még az életet is.

A kerítések meghatározzák az emberek közötti kapcsolatokat épp úgy, mint a napi hangulatot és életérzést. A függő helyzetben lévők és az uralkodást gyakorlók közötti kapcsolatot tisztán megvilágította Albert Memmi író, amikor a gyarmatosítás lényegét az elnyomás archetípusaként határozta meg. Az oslói megállapodás után, az újonnan létrehozott palesztin biztonsági erők ─ izraeli minta alapján ─ szintén kapukat és közlekedési akadályokat alakítottak ki. Ez egyértelműen jelezte, hogy elfogadták és magukévá tették a gyarmatosítás logikáját. A Gázai övezet közepén, az Abou Houlè-nál létesített ellenőrző pontnál 2005-ben azt láthattuk, hogy csenevész gyerekek 300 méteren kísérik a járműveket. Ezzel próbálták bizonyítani az izraeli katonáknak, hogy az autók nem szállítanak se robbanó szerkezeteket, se öngyilkos merénylőket.

A kerítések jövedelemforrásként is szolgálhatnak a társadalom szélére került embereknek, sőt az árusoknak, kereskedőknek is. Egy palesztin kommunikációs vállalat például hirdetőtáblát állított fel Jeruzsálem és Ramallah között, Qalandia elválasztó ponton, ahol szolgáltatásait ajánlja. Ez nem mást jelent, mint a kapuk el- és befogadását a napi életbe. Egyes ellenőrző pontok működését, az izraeli hatóságok kiszervezik, és magán biztonsági cégekkel működtetik. Mivel a kapukat nem képesek felszámolni, a palesztin Közmunkaügyi Minisztérium megpróbálja javítani és kényelmesebbé tenni némelyiket, így a Qalandia átjáró működését is. Alternatív utak kiépítését finanszírozzák, amelyek megkerülik az izraeliek által elbarikádozott utakat. E munkálatok során a nemzetközi szervezetek, persze az Európai Unió támogatásával, „fejlesztési” partnerekké lépnek elő. Ez is azt mutatja, hogy nem kérdőjelezik meg a gyarmatosítást. Így elfogadhatóvá, és hétköznapi ténnyé válik egy egész nép bezárása.

A szerző a Birzeit Egyetem (Ramallah) szociológia professzora.

Fordította: Morva Judit

magyardiplo.hu