A kutatónő most el is ismerte ezt, de hozzátette, hogy senkinek sem ártott. - írja az Index

Az Index szerkesztőségéhez is eljutott az a kép, amelyen Karikó Katalin neve szerepel a beszervezett ügynökök közt. A kutatónőt eszerint 43 évvel ezelőtt szervezték be, nem sokkal az után, hogy tudományos segédmunkatársként kezdett el dolgozni a Szegedi Egyetemen. A nyilvántartásban Lengyel Zsolt fedőnéven szerepelt, arról viszont, hogy pontosan milyen munkát végzett, az állambiztonsági iratokból nem sok minden derült ki. 

Az viszont igen, hogy a beszervezője az a Salgó László volt, aki még a rendszerváltás után is jelentős karriert futott be. 1990 után ő lett Csongrád megye rendőrfőkapitánya, 2002 és 2004 közt pedig országos rendőrfőkapitány volt.

Itt kell megjegyezni, hogy a korszakban nagyon sok embert beszerveztek az állambiztonságba, és a legtöbbjük nem saját akaratából, hanem kényszer hatására írta alá a beszervezési nyilatkozatot.

ÍGY ABBÓL, HOGY KARIKÓ KATALINT BESZERVEZTÉK, MÉG ÖNMAGÁBAN NEM KÖVETKEZIK AZ, HOGY BÁRKINEK IS ÁRTOTT VOLNA.

A Magyar Hang által megkeresett szakértő is azt hangsúlyozta, hogy Karikó Katalin a kémelhárításhoz, a III/II-es osztályhoz tartozott, aminek pedig nem sok köze volt a belügyekhez,  hazai állampolgárokhoz. A feladata szerinte elsősorban az lehetett volna, hogy a szegedi magyar biotechnológiai kutatások iránt érdeklődő kémekről jelentsen. 

Karikó azonban 1985-ben végleg elhagyta az országot. A dokumentumokban hivatalosan úgy tüntették fel, hogy ezután „pihentették” őt, de mivel a III/II jellemzően nem folytatott külföldi tevékenységet, ezért ezt követően szinte biztosan nem volt semmi köze a kutatónőnek az állambiztonsághoz. 

Szombaton Karikó is közreadott egy nyilatkoztot, amelyben azt írta: 1978-ban valóban „felkeresték, megtalálták, kényszerválasztás elé állították”, elsősorban arra hivatkozva, hogy édesapja részt vett az 1956-os forradalomban. 

"Tudtam, hogyan működik az a rendszer, féltem, ezért aláírtam a beszervezésre vonatkozó dokumentumot" – ismerte el, felidézve, hogy apját is súlyos retorziók érték a forradalomban történt szerepvállalása miatt. 

Hozzátette ugyanakkor, hogy a következő években senkiről sem jelentett, senkinek sem ártott, valamint az országból is távozni kényszerült, miután elbocsátották munkahelyéről. 

"Az elmúlt 36 év alatti kutatómunkámat, tevékenységemet az emberek gyógyítása érdekében folytattam. Többé soha senki nem tudott megtörni, céljaimtól eltávolítani. Ezzel a nyilatkozattal lezártnak tekintem ezt az ügyet." – írta Karikó Katalin. (Index)