Kásler szerint Szent István a Mindenhatóval közvetlen kapcsolatba került
A vallási buzgalomnak is van egy olyan határa, amit átlépve könnyen találhatja az ember magát a komoly mentális problémákat is jelentő fanatizmus rögös mezsgyéjén.
Kásler Miklós esettanulmány lesz ebben a kérdésben is, noha szinte biztosra vehetjük, hogy csupán megjátssza a tüneteket.
Fenti állításunkat arra alapozzuk, hogy a történelem – különösen a magyar történelem során – nem egy alkalommal vallásos meggyőződésre hivatkozva próbálták bűnösök igazolni borzalmas tetteiket. És bár Kásler és felkaroló kormánya eleddig csak a közpénzeket és az uniós források nagy részét nyelte le, de a választók apatikus tűrése durvább lépéseket is megenged.
Nagyváradon tette tiszteletét tegnap a Szent László Napok nyitórendezvényén, ahol Szent Istvánt a legnagyobb magyarnak nevezte. Ezzel önmagában nem is lenne különösebb gond, a királyok emléke közös szimbólum lehetne. Hogy mégsem az, az több tényezőből álló probléma. Azzal nem kívánunk foglalkozni, hogy csak mert egy főre korona került nem lett feltétlenül becsületes és általában zsarnoki magatartást követett.
Azzal annál inkább, hogy a regnáló politikai hatalom visszaél ezzel a szimbólummal, mint tettei minden logikát felülíró igazolásával.
A miniszter előadásában részletesen elemezte Szent István korát, alkotását és hagyatékát. Kitért arra, hogy Szent István apostoli királyságot hozott létre, megszervezte a magyar államot és az egységes egyházat,
“felkenésével” pedig közvetlen kapcsolatba került a Mindenhatóval.
Utóbbi kapcsán Kásler Miklós beszélt a magyar beavató koronáról, amelyből lett a Szent Korona és a Szent Korona-tan, amely “a világon egyedülálló erőként nemzetösszetartó erővé vált”. Felidézte a miniszter a Szent István halálát követő időszakot, amikor “Magyarország sorsa kaotikussá változott”, mígnem Szent László megjelenésével “alkalmas és méltó király lépett trónra”. /24.hu/
Ami a „nemzetösszetartó erőt” illeti, a felségárulás vádja – még ha az csak rágalom is – és azzal járó kínhalál jó motiváció lehet. Ugyankor riasztó konzekvenciákat enged meg levonni a kormány várható magatartását illetően.
A magunk részéről ugyanakkor István esetében sokkal inkább abban lehetünk biztosak, hogy Nyugat-Európa kardjaival nem kívánt közvetlen kapcsolatba kerülni, sőt népét sem kívánta ennek kitenni.