Múlt csütörtökön amerikai és szövetséges harci gépek összesen nyolc támadást hajtottak végre Szíriában az Iszlám Állam fegyveresei ellen. A Pentagon által vezetett napló szerint elpusztítottak többek közt egy nehéz géppuskát, egy markológépet és egy benzinkutat. Azóta viszont nagy a csend: miközben az orosz gépek naponta tucatnyi támadást hajtanak végre Szíriában, az amerikaiak mintha teljesen eltűntek volna az ország légteréből, és kizárólag Irakban támadják az Iszlám Államot.

Az amerikaiak persze nem egyik napról a másikra álltak le, a Military Times által készített statisztika szerint hónapok óta látszik, ahogy egyre jobban visszafogják magukat Szíriában: augusztusban még naponta átlagosan 6,8 támadást hajtottak végre, szeptemberben már csak 4,2-t, októberben pedig 4-re csökkent a szám. Ami hamarosan még alacsonyabb lesz, hiszen az elmúlt napokban egyáltalán nem támadtak szíriai célpontokat az amerikai vezetésű koalíció gépei - írja a VS.hu.

Kudarc kudarc hátán

Mára kiderült, hogy az Iszlám Állam elleni stratégia teljes újratervezése zajlik a Pentagonban. Erre szükség is van, hiszen a tavaly augusztus óta zajló légicsapásoknak – mintegy 2700 bevetésről van szó, ami eddig négymilliárd dollárba került – a naponta közölt győzelmi jelentések ellenére sem lett látható eredménye: az Iszlám Állam továbbra is jelentős területeket birtokol Szíriában és Irakban, idén májusban még arra is volt erejük, hogy elfoglalják az iraki Ramádi városát, ami már csak 110 kilométerre fekszik Bagdadtól.

Egyelőre szüneteltetik az úgynevezett mérsékelt lázadók kiképzését és felszerelését is. A Törökországban és Jordániában folyó program eddig 500 millió dollárt emésztett fel, de a remélt ötezer fegyveres helyett csak néhány százat sikerült kiképezni, és ők sem hoztak áttörést az Iszlám Állam elleni harcban. Ráadásul a programot számos kínos kudarc is kísérte: az első, 54 fős csoportot júliusban megtámadta és felmorzsolta az al-Kaida helyi ága. Egy másik csoport pedig egyszerűen átadta a fegyvereit az al-Nuszra Frontnak.

A beismerés magas helyről érkezett. John Brennan, a CIA igazgatójakedden egy washingtoni konferencián lepte meg a hallgatóságot azzal, hogy kimondta: a Közel-Kelet egyes részein egyszerűen „lehetetlen” a katonai megoldás. Brennan odáig ment, hogy le kell számolni a határok sérthetetlenségének elvével is. „Ha Líbiát, Szíriát, Irakot és Jement nézem, nehéz elképzelnem egy olyan központi kormányt, ami képes ellenőrzést gyakorolni a második világháború után kialakított területeken.”

Amerikai csizmák az Iszlám Állam földjén

Feladni persze nem lehet, tehát a Pentagon mégiscsak megpróbál kitalálni valamit. Az új stratégiát ugyancsak kedden kezdte el felvázolni Ash Carter védelmi miniszter a szenátus fegyveres erők bizottsága előtt. Az elképzelésekben nincs túl sok újdonság – Carter egyértelművé tette például, hogy az oroszokkal semmiféle együttműködés nem lesz –, de azért hangzatos nevet kapott: „Három R”, vagyis Rakka, Ramádi és Rajtaütés (angolul: raid).

Rakka ez a szíriai város, mintegy 160 kilométerre keletre Aleppótól, ami az Iszlám Állam egyik fontos központja, és az amerikaiak terve szerint ide kell koncentrálni az erőket, hogy kemény csapást mérjenek a dzsihadistákra. A Pentagon a miniszter szavai alapján nem tett le arról, hogy megtalálja a „mérsékelt lázadókat”, akikkel újra beindíthatják a „kiképez és felszerel” programot.

Ramádiról már fentebb írtunk: egy iraki város az Eufrátesz mellett, amit májusban elfoglalt az Iszlám Állam. Visszafoglalása stratégiai szempontból is fontos, egyben az iraki kormányerők nagy próbatétele is. Az utóbbi időben az irakiak már jobb harci szellemről tettek tanúságot, mint korábban, és csatasorba álltak az amerikaiktól kapott F16-os vadászgépeik is. Carter ugyanakkor azt várja a síita vezetéstől, hogy a mainál jobban vonják be a szunnitákat az erőfeszítésekbe.

A rajtaütésekkel Carter szerint azt bizonyítanák az Iszlám Állam felé, hogy az Egyesült Államok és partnerei nem haboznak kihasználni a lehetőségeket. A miniszter sikerként értékelte a múlt heti túszszabadító akciót, amikor az iraki kurdok és az amerikai speciális erők mintegy 70 embert hoztak ki az Iszlám Állam fogságából. Ez volt az első eset a 2011 decemberi kivonulás óta, hogy az amerikaiak veszteséget szenvedtek: Joshua Wheeler törzsőrmester esett el a dzsihadisták elleni harcban.

Carter erről nem nagyon nyilatkozott, de az egész stratégia legkényesebb pontja a földi csapatok bevetése. Barack Obama az iraki és az afganisztáni háború befejezésének ígéretével került hatalomra, és ki is vonta a harcoló csapatokat mindkét országból. Kedden azonban a Reuters hírügynökség magukat megnevezni nem kívánó tisztviselőkre hivatkozva azt írta, az Egyesült Államok különleges egységeket küldene Szíriába és harci helikoptereket Irakba, hogy támogassa az Iszlám Állam ellen harcoló erőket.

A Közel-Keletnek vége?

Vannak jelek, amelyek szerint az amerikaiak belenyugodtak abba, hogy bizonyos dolgokat nem tudnak megváltoztatni. Az, hogy nem kívánnak együttműködni az oroszokkal, illetve Irán meghívása a szíriai rendezésről folytatott bécsi tárgyalásokra arra utalhat, hogy már nem akarják mindenáron megdönteni a rezsimet, el tudják fogadni, hogy Aszad orosz és iráni segítséggel egyelőre megtartsa hatalmát az ország nyugati felében. Ez messzire vezethet, hiszen ha igaz, Szíria megszűnne létezni abban a formában, ahogy a polgárháború előtt ismertük.

Erre utalt Bernard Bajolet, a francia külföldi hírszerzés, a DGSE vezetője, amikor a már említett konferencián arról beszélt: az a Közel-Kelet, amit ismerünk, soha többé nem tér vissza. A mai államok területei még az első világháború alatt kötött brit-francia megállapodás (az úgynevezett Sykes–Picot-egyezmény) határozta meg, tekintet nélkül az etnikai és vallási határokra, majd a második világháború után váltak függetlenné. „Látjuk, hogy Szíria már megosztott, hiszen a rezsim csak az ország egy kis részét uralja, egyharmadát annak az országnak, amit a második világháború után hoztak létre” – mondta a francia hírszerzés főnöke.

vs.hu